A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-16 / 28. szám
Abardejovi cipőgyár vajáni üzemében járok a varrógépek, munkapadok, lenge köpenyes lányok, asszonyok között. A gyár öt éve üzemel. Sokan áldották annak idején a bardejovi igazgatóságot azért az elgondolásáért, hogy ipart telepít ide, erre a női munkaerőkben bővelkedő, iparilag „szűz" területre. A gyár megindulásával szinte egyik napról a másikra megváltozott a környéken a nők életformája. Eddig csak „háztartásbeliek" voltak, most gyári munkásokká lettek. Még mielőtt beindították volna Vajánban a termelést, kiválasztottak ötven nőt, az üzem majdani törzsgárdájának első tagjait és elküldték őket betanulásra a bardejovi központi gyárba. Itt sajátították el a cipőgyártás technológiáját. Hamar és jól. Olyannyira, hogy ma már akár kiállhatnának versenyezni betanítókkal. Az ötven nőre azután komoly feladatok vártak otthon: a termelő munka mellett nekik kellett betanítaniuk a gyár többi alkalmazottját, továbbadni a Bardejovban szerzett ismereteket. Ma tovább szeretnék bővíteni a cipőgyárat, így a környékből további nyolcvan nőnek tudnának munkalehetőséget biztosítani. Soltés Jón igazgató: Bodrogi Erzsébet a beszegést végzi — öt év alatt kiépítettünk egy jó, megbízható törzsgárdát. Jó, kellemes munkakörnyezetet teremtettünk. Hogy csak egy fontos dolgot említsek: dolgozóinkat üzemi buszszal szállítjuk a munkahelyre. A tervteljesítés területén is kitűnően állunk. A tavalyi 1 millió háromszázezer pár cipő helyett az idén már 1 millió nyolcszázötvenezer pá-A varrógépekről a cipők az elszállításhoz szükséges ládákba kerülnek ARCOK EGY GYÁRBÓL — Nálunk szalagmunka folyik. Egy dolgozót sem nélkülözhetünk a szalagnál, mert akkor leáll a termelés. S ha nem tudunk az épp szabadságra készülő helyett valaki mást beállítani, akkor bármennyire is sajnálom, de az illetőt nem engedhetjük el. Nem akartam ott sem — akárcsak most sem — magyarázkodni. Sutko Silvia a díszítéseket varrja rat szeretnénk gyártani. Ehhez minden feltételünk adott, hiszen az első negyedévi tervünket is túlteljesítettük. Ez a fizetési borítékokon is észrevehető. Vannak dolgozóink, akik 2500 koronát is megkeresnek havonta, s ha csak az átlagfizetést — 1676 korona — említem, akkor sincs okuk panaszra. Az igazgatónak nincs oka panaszra, a dolgozók, a nők viszont panaszkodnak. Tóth Erzsébet például elmondja, hogy nem adták ki az évi szabadságát, hanem pénzt kapott helyette. Azt mondja, ennek az az oka, hogy mindent meg kell tenni a tervteljesítésért, olykor a dolgozók jogos érdekeinek figyelmen kívül hagyásával is. És mi az igazgató véleménye? Ezen a gépen áll össze a félig kész cipő Egy dolog viszont tény, amit az igazgatóságnak is figyelembe kell vennie: Ahhoz, hogy további nyolcvan dolgozót felvehessenek, bővíthessék az üzemet, rendszeresen túlteljesíthessék a tervet nem szabad a dolgozók jogait megnyirbálni. ZOLCZER JANOS A szerző felvételei Életünk - képekben Milos Marko elvtárs, a Szlovákiai Újságírók Szövetségének elnöke, az SZLKP Központi Bizottsága dolgozóinak jelenlétében az elmúlt napokban nyitotta meg Bratislavában a Szlovákiában megjelenő újságok fotóriportereinek dokumentációs fényképkiállítását. A közönség nagy érdeklődésétől kisért kiállítás híven tükrözi azt a tényt, hogy a szocialista sajtó társadalmi életünk valamennyi területének problémáival foglalkozik. Figyelemmel kíséri a szocializmus építésének valamennyi területét és aktívan befolyásolja a tömegek alkotó kezdeményezésének kibontakozását. A kiállítás dokumentuma annak, hogy szocialista sajtónk figyelmének középpontjában mindig az ember és az emberről való gondoskodás áll. A kiállítás ugyanakkor az újságok fotóriporterei magas szakmai képzettségének is bizonyítéka. A kiállításra a Hét szerkesztősége is küldött anyagot. Fotóriporterünknek, Prandl Sándornak képei hűen tükrözik Dél-Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozóinak életét és munkáját. VARGA JANOS 3
