A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-15 / 41. szám
Noha a hatalmas távolság elválaszt minket, mégis számtalan olyan dolog van, amely összekapcsolja Kubát és Csehszlovákiát. A két országot és népeit a nemzeti szabadságért és a függetlenségért vívott hosszú-hosszú küzdelem s az elnyomástól és kizsákmányolástól mentes, igazságos társadalom felépítésének nagy eszméje is összekapcsolja, akárcsak a szocializmus, a szocialista humanizmus és a proletár internacionalizmus nemes eszményei. Ezeket Gustóv Husák elvtárs mondotta a csehszlovák küldöttség kubai látogatása alkalmából 1973 áprilisában, Las Villas tartomány dolgozóinak Santa Clara-i nagygyűlésén. Csehszlovákia az első államok egyike volt, amelyek a forradalom győzelme után felvették a diplomáciai kapcsolatokat a Kubai Köztársasággal. Kuba a forradalmi fejlődés kezdetétől fogva elnyerte Csehszlovákia népeinek rokonszenvét. Sokoldalú gazdasági és katonai segítséggel s a nemzetközi fórumokon politikai segítséggel igyekeztünk egyengetni a szabad és független Kubai Köztársaság útját a szocializmus felé. Kuba egész történetét át- meg átszövik a hódítók, az elnyomók elleni küzdelmek. Kuba szigetét Kolumbusz fedezte fel 1492. október 28-án. A spanyol konkvisztádorok a 16. század elején birtokukba vették, az indián őslaKubát megtartsa. 1854-ben az Egyesült Államok európai meghatalmazottjai proklamálták Ostendében, hogy miután Spanyolország a Kubáért felajánlott 120 millió dollár vételárat visszautasította, az USA-nak „joga és kötelessége a közveszélyes és villongó szigetet elfoglalni". Ezt azonban egyelőre az észak-amerikai polgárháború meghiúsította. Közben egyre nőtt az elégedetlenség a szigeten, 1868-ban kitört a forradalom, s ezt a spanyolok csak tízévi küzdelem után tudták leverni. A kubaiak azonban 1895 februárjában újra fegyvert fogtak és Beira vidékén megkezdték a szabadságharcot. 1898. február 15-én Havanna kikötőjében a Maine amerikai páncélos kiderítetlen okokból felrobbant, s ennek ürügyén az Egyesült Államok megindította a háborút. Spanyolország ellen. Ez 1898 végén az amerikaiak győzelmével végződött, Spanyolország kénytelen volt átengedni Kubát és Puerto Ricát az Egyesült Államoknak. Kuba egyelőre amerikai megszállás alatt maradt, de Washington beleegyezett, hogy Kuba önálló köztársasággá alakuljon. Ilyen körülmények között kiáltották ki 1902. május 20-án a Kubai Köztársaságot. Washington fenntartotta magának a mindenkori katonai beavatkozás jogát, 1903-ban kikényszerítette a Guantánamo-öböl bérbe adását haditengerészeti támaszpont létesítésére. 1906-ban polgárháború tört ki, mire az USA hajóhadat, majd expedíciós csapatot küldött Kubába, s ezek csak három év múlva hagyták el a szigetet. Az Egyesült Államok ezentúl is nyílt vagy burkolt formában ellenőrizte Kuba viharosan alakuló politikai életét, jóllehet 1934-ben a katonai beavatkozás jogáról lemondott. A mezőgazdasági munkások 1925. évi nagy sztrájkja, a kommunisták vezette 1933. évi általános sztrájk és más megmozdulások nemcsak a belső reakció s a véres diktatúra, hanem az amerikai imperializmus ellen is irányultak. S amikor a kubai hazafiak Fidel Castro vezetésével, hősies felszabadító harc után, 1959 januárjában megdöntötték Batista katonai diktatúráját, az Washington veresége és a szocialista átalaGépí munka folyik a kávéültetvényeken kosságot hovatovább kiirtották és néger rabszolgákat telepítettek a helyükre. A spanyol gyarmati uralom ellen ismételten felkelésekre került sor, de ezeket a spanyol gyarmatosítók vérbe fojtották. A 19. század közepén igazi felszabadító harc kezdődött a szigeten. Kubában szabadcsapatok alakultak és a közép-amerikai köztársaságok is mozgalmat indítottak a gyarmat függetlenítésére. Az 1851-ben kitört forradalmat, amelynek egyik vezére a magyar Prágay János volt, leverték, s a forradalmárok fejét, Narciso Lopezt elfogták és lefejezték. Az Egyesült Államok közben szintén szemet vetett a szigetre, de Spanyolország, miután szárazföldi gyarmatait elvesztette, mindent elkövetett, hogy kuláshoz vezető út kiindulópontja is volt. A Fidel Castro vezette forradalmi kormány sorra államosította a hazai és külföldi — elsősorban amerikai — tőkeérdekeltségű monopóliumokat, bankokat, cukorgyárakat és más nagyvállalatokat, a Shell és a Standard Oil olajfinomítóit. Nagyszabású agrárreformot hajtott végre. Kisajátította a nagybirtokokat, latifundiumokat s ezeknek földjét részben 100 000 kisparasztnak osztotta ki, részben 2000 mezőgazdasági termelőszövetkezetnek, illetve állami gazdaságnak juttatta; ezekben 600 ezer paraszt és mezőgazdasági munkás dolgo-, zik. Az Egyesült Államok imperialista körei mindenáron térdre akarták kény-AZ AMERIKAI FÖLDRÉSZ ELSŐ Gustóv Husákot, a CSKP KB főtitkárát, köztársasági elnököt mindenütt szeretettel fogadták Kubában szeríteni a szigetországot. Az USA elrendelte Kuba gazdasági blokádját. A kubai nép azonban az egész világ haladó erőinek támogatásával, s a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri segítségével úrrá lett a gazdasági nehézségeken. A gazdasági blokád azonban nem volt az egyetlen módszer, amellyel az Egyesült Államok megpróbálta megfojtani a kubai forradalmat. Washington sehogyan sem akart megbékélni azzal, hogy az USA határaitól 180 kilométerre forradalmi rendszer került hatalomra. Egyre szaporodtak a szabotázsakciók s az ország szuverenitása elleni támadások. 1960 elején ellenforradalmárok felgyújtották a legnagyobb havannai áruházat, az El Encantót, márciusban levegőbe röpítették a Le Coubre francia hajót, amely fegyvert szállított a forradalmi erőknek. Az Egyesült Államok imperialista körei még mindig reménykedtek abban, hogy — amint az más latin-amerikai puccsok, forradalmak esetében történt — a kubai forradalom is beéri a komprommittált személyek leváltásával, de nem változtatja meg az ország gazdasági szerkezetét és nem érinti az USA gazdasági hatalmának alapjait. Az 1960-as esztendő azonban teljesen kiforgatta ezeket az elképzeléseket. A reakció nem adta fel az utolsó reményt. Floridában, 8
