A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
A három győztes (Prandl Sándor felvételei) SZAKÁCSOK DICSÉRETE Az idén mór másodízben szervezi meg a Szlovák Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Minisztériuma, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának közreműködésével a szlovákiai üzemi konyhai szakácsok országos versenyét. A versenyben kitanult és három év gyakorlattal rendelkező szakácsok vehetnek részt. Olyanok, akik még nem szerezték meg és az idén nem szerzik meg a „szakácsmester" cimet. A rendező szervek előnyben részesítették azokat az üzemi konyhai szakácsokat, akik tavaly a körzeti versenyekben az első három helyen végeztek. A Bratislavai Villamossági Készülékek Gyára vállalati igazgatóságának üzemi konyhájában 1977. május 25—26-án rendezték meg a bratislavai kerületi döntőt. A tizenkét meghívott versenyző közül hét nevezett be a versenybe, de végül is csak öten mérték össze tudásukat. A szakácsok az első napon az üzemi konyhák szabvány receptjeiből készítettek egy menüt, továbbá saját elgondolásuk szerint egy kiegészítő ételt az üzemi büfék részére. A második nap már érdekesebbnek bizonyult, mindegyik résztvevő saját receptje szerint mutatott be komplett menüt. Itt a legfontosabb kritérium az volt, hogy általánosan kapható alapanyagokat — amilyen például a csülök, az oldalas, a disznófej stb. — kellett felhasználni. A bíráló bizottság pontozással értékelte a teljesítményeket. Figyelembe vette az ételek izét, tálalását. Nagyon hasznos és ötletes volt, hogy az ételeket maguk az üzemi étkeztetésben részt vevő dolgozók is elbírálták, kérdőívek kitöltésével. Általában az volt a véleményük, hogy mindig így kellene főzni. A második nap délutánján történt az ünnepélyes díjkiosztás. A Kereskedelmi Minisztérium képviselője tartott értékelő beszédet, amelyben hangsúlyozta a verseny jelentőségét. Többek között elmondta, hogy szép és já dolog felmérni az üzemi étkezdék szakácsainak tudását. Fontos azonban, hogy a résztvevők a versenyben szerzett tapasztalatokat saját munkahelyükön hasznosítsák, ilyen módon is javitva a dolgozók étkeztetésének színvonalát. Jozef Pribyla, a Nyitrai Állami Építőipari Vállalat üzemi konyhájának föszakácsa, a bíráló bizottság elnöke, hirdette ki a verseny eredményét. 1316 ponttal Szakhart Tibor, a Villamossági Készülékek Gyára vállalati igazgatóságának főszakácsa végzett az első helyen, 1187 ponttal Ploczek Róbert, a Matador Gumiipari Vállalat üzemi étkezdéjének főszakácsa szerezte meg a második helyet, a harmadik helyen Rostocky ián az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója végzett. Az első három helyezett pénzjutalomban részesült és bekerült az országos döntőbe. Valamennyi versenyző elismerő oklevelet kapott. A verseny résztvevőinek és rendezőinek az volt az egyöntetű véleménye, hogy többször kellene ilyen és hasonló versenyt rendezni, az üzemi konyhák étlapja ezzel is változatosabbá válna. — P — Mit tehet az ember ha fáj a foga? Bevesz egy fájdalomcsillapítót? És mi van akkor, ha ez nem segít? Tegyük fel, elmegy a fogorvoshoz, ha van hozzá mersze. Ha nincs, kínjában netán a falra mászik — ha tud. De mit tehetett az ősember, ha fájt a foga? Sehol egy ősfogorvos, sehol egy ősfájdalomcsillapitó, sehol egy fal. Illetve hát ott volt a barlang fala, melynek nekirugaszkodhatott, de hát ettől még nem állt ki fogából a fájdalom. Vagy talán mégis? Bizony, ez könnyen elképzelhető. Mert ha mondjuk leesett a falról és lábát törte, meglehet, ettől abbamaradhatott a fogfájása. Úgy is mondhatnánk, hogy a második fájdalom elterelte a figyelmét az elsőről. Nincs ebben semmi különös, semmi furfang, semmi komolytalanság, s hogy az ilyesmi megeshet, azt a legtöbb ember önmagán tapasztalhatta. A jelenségnek egyébként tudománya van, amely az orvostudomány egyik tekintélyes ágazatának számit. Úgy hívják: pszichoterápia, ami magyarul azt jelenti: az érzelmi feszültségek kiváltotta idegi eredetű betegségek s az azokat kísérő pszichés panaszok, illetve fizikai fájdalmak lelki ráhatással történő gyógymódja. Kétségtelen, hogy fájdalom azóta van, amióta ember él a Földön. S mindannak ellenére, hogy az orvostudomány vívmányainak jóvoltából ma a fájdalmak legnagyobb többsége legyőzhető, csillapítható, a betegségek nagyrésze orvosolható, — azért a fájdalomból még így is jócskán kijut emberi fajunknak. Vannak az emberi testnek olyan betegségei, amelyek nagy fájdalmakkal járnak, ám a fájdalmak mögött semmilyen szervi elváltozások nem mutathatók ki s ezért az orvostudomány, a gyógyítás szempontjából bizonyos mértékig rendhagyóak — ám nagyon sok embert kíznoznak, gyötörnek, és feltétlenül szükséges ellenük tenni valamit. Igenám, csakhogy az orvsolás módszereinek lehetőségei ezen betegségekkel szemben meglehetősen beszűkültek s gyógyításukhoz a legjelentősebb vímányok sem mindig alkalmazhatók. Vannak azonban olyan ősi gyógymódok, amelyek évezredeket vészeltek át úgy, hogy azoknál sikerült volna jobbat találni. Ilyen gyógymód a közel ötezer esztendeje ismert és alkalmazott — Kínából származó akupunktúra is. Mert az utóbbi évtizedben meglehetősen nálunk is gyakran esik szó az akupunktúráról, úgy véljük, a szó jelentését nem szükséges különösebben magyarázni, mert a legtöbb ember tudja, arról — az egész Távol-Keleten elterjedt tűszúrásos gyógymódról van szó, amelyik a fejlett országok orvostudományának gyakorlatában, így hazánkban is kezd alkalmazást nyerni. Az akupunktúrával régebben foglalkozó s azt esztendők óta a mindennapi orvosi gyakorlatban is alkalmazó kevés orvosok egyike dr. Béres Imre, akinek bratislavai munkahelyén beszélgettünk az érdekes témáról. — Tudjuk, az akupunktúráról orvosi körökben is megoszlanak a vélemények. Miért és hogyan? — Igen, megoszlanak, mert be kell vallani, az ősi gyógymódról a legtöbb amit tudunk annyi, hogy hat, és több féle fájdalommal járó betegséget lehet vele kitűnően gyógyítani. Az orvostudomány viszont egyáltalán nem zárkózik el az akupunktúra természetrajzáról kialakult szakvéleményektől, mert a gyakorlati alkalmazásban elért eredmények alapján ezt nem is teheti meg. Sokan azonban vitatják, de nem azért, mert a gyógymód károsnak bizonyult volna. A szakszerű alkalmazás gyakorlatában erre nincs is példa. Azért vitás, mert ellentétesnek látszik a tudományos szemlélettel s az akupunktúra kétségtelen hatásosságának összefüggéseiről szóló ismeretek hiánya ezt valóban vitathatóvá is teszi. Igenám, de a tamáskodók kezében szinte nincsenek elfogadható cáfolatok. A gyakorlat van, a szakszerű gyakorlat, amely azt bizonyítja, hogy a tűszúrásos kezelés többféle betegségnél, — 12
