A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-09 / 27. szám

aláhúzom: szervi elváltozásokat

nem mutató kóroknál — kitűnő eredményekkel jár. Kétségtelen, hogy előbb vagy utóbb fény derül majd az összefüggésekre is. Egyelőre kétféle magyarázat tekinthető megalapozottnak, — ám egyik sem látszik véglegesnek. Az egyik szerint az emberi testet behálózó idegrendszeri kapcsolatok összefüggései között keresendő a hatás magyarázata, míg a másik elmélet a pszichoterápiái összefüggésekre épít, mondván: az akupunktúra által kiváltott gyógyhatás hátterében a nagyon elterjedt, és még teljes mértékben feltérképezetlen, neurotikus jellegű betegségek vizsgálata adhat végleges magyarázatot.

— Az akupunktúra szó hallatán joggal vetődik fel a kérdés: hogy helyes-e, ha az orvos — bár sikerrel —, de a biztos diagnózis megállapítása nélkül alkalmaz gyógymódokat? Nem származhat-e ebből valamiféle károsodás a szervezetben?

az orvoslásnak, ám semmi köze sincs semmilyen okkultizmushoz; honibile dictu: kuruzsláshoz.

Ugyanígy persze misztiiikálni sem szabad, s méginkább nem lehet vakon hinni benne, mint ahogy alkalmazását is csak a szakképzett, e téren gyakorolt orvosok végezhetik.

— Tudjuk, hogy az orvostudomány fejlődéstörténetében számos példa igazolja, hogy nem szabad elvetni a sokszor ősi múltakba viszszanyuló népi orvoslás egyes módozatait, hiszen a tudományos analízisek folyamán nem kevés ilyen ősi gyógymód bizonyult helytállónak. Ugyanakkor természetesen az ellenkezőre is jóval több a példa. Elemezni mindenesetre kell.

— fgy igaz. Am a témánál maradva hozzá kell tenni, az akupunktúra ma már nem teljes mértékben titok, nem köd az orvostudományban. Sokat tudunk róla, persze még nem eleget. Egy bizonyosnak látszik: nem ártalmas.

— Egy rövid kérdésben még hadd térjünk vissza a gyógymód pszichoterápiát összefüggéseire.

— Kétségtelen, hogy ez nem mellőzendő tényező. No, de kérdezem, melyik betegségnél nem számit valamilyen fokon tényezőnek az orvos iránt érzett bizalom s a beteg önbizalma. De gyakorlati tapasztalataim azt igazolják, hogy az akupunkturás kezeléseknél ez sokkal jelentősebb fényező, mint általában. Érdekes módon nagyon jó eredményeket sikerül elérnünk úgynevezett fantom-fájdalmaknál, tehát olyan esetben például, amikor a betegnek az a lába fájt, amelyiket napokkal, hetekkel, vagy hónapokkal ezelőtt amputáltak. Nem tréfa, van ilyen. És az sem tréfa, hogy akupunktúrával sikerült felszámolni a képzelt, ám nagyon is komolynak tekinthető, jobb szó híján mondva „fizikailag" érzékelt fájdalmakat. Ai akupunktúra pszichés, neurotikus szerepe úgy vélem, elvitathatatlan. Jövőjét pedig épp abban látom,

— Kétségtelen, az orvos első és legfontosabb feladata a pontos diagnózis megállapítása. Az akupunktúrával kezelt betegeinkről nem mondható el, hogy nincs diagnózisuk, sőt, a legtöbb esetben többféle a diagnózis is, mert többféle más betegségük is van. Ezek azonossága, gyakorisága már kiindulópontnak tekinthető s azt sem lehetne állítani, hogy köztük nincs világosan kirajzolódó összefüggés. Természetesen hozzá kell tenni, hogy az akupunktúra nem csodaszer, hiszen ilyenek nincsenek. De ha az orvostudomány, a kutatás véglegesen eljut a hatást kiváltó összefüggések kézenfekvő feltárásáig, akkor a gyógymód széleskörű alkalmazásától természetesen nem lehet elzárkózni. A fejlett orvostudomány ma ezt nem is teszi, hiszen tudjuk, hogy a Szovjetunióban milyen sok helyen és milyen eredményekkel alkalmazzák a szakorvosok, analizálják a kutatók. De így az Egyesült Államokban, Franciaországban, Lengyelországban, Romániában s a világ számos más országában is. És természetesen a Távol-Keleten, ott, ahonnét az akupunktúra származik. Annyi mindenesetre leszögezhető, hogy az akupunktúra az egyik rendhagyó esete

Márpedig az orvostudomány régi törvénye kimondja, hogy az orvos kövessen el mindent beiegének gyógyulásáért, csak egyet nem szabad megtennie: ártani. Időben és térben egyaránt kimutatható, hogy az akupunktúra szakszerű alkalmazása esetén sosem került sor ártalmakra, károsodásokra. Nemcsak az én esetemben, de a széleskörű régi-régi gyakorlat folyamán sem. Ám a szakszerűséget még egyszer fontosnak tartom aláhúzni.

— Ön sebészorvos. E mellett az osztályán, a Bratislavai Katonakórházban rendszeresen kezel betegeket akupunkturás gyógymóddal is. Szívesen hallanánk példát a gyakorlatból is.

— Volt egy betegem, aki tíz éven keresztül rettenetes fájdalmakkal járó migrénben szenvedett. Semmi sem segített rajta. Utolsó próbálkozása volt az akupunktúra. Negyedórás kezelés után, fájdalmak nélkül távozott s fél évig maradt panaszmentes. Amikor a fájdalmak újra jelentkeztek, ismét alávetette magát a tűszúrásos kezelésnek, s ezután egy teljes esztendeig nem voltak fájdalmai. Ma teljesen, immár hoszszú ideje, úgy látszik végérvényesen panaszmentes. De ez csudán egyetlen példa a nagyon sok közül.

hogy korunkban egyre inkább szaporodnak az ilyen jellegű betegségek. Bizonyos vagyok benne, hogy mint sok minden más esetben, idővel fény derül az akupunktúrás gyógyhatások összefüggéseire, ami biztosítja a szélesebb alkalmazás elterjedését. Egyelőre kevés egészségügyi intézményben, de nem kevés beteget kezelünk akupunktúrával. Ismétlem sikeresen.

Ezt bizonyították a nyilatkozó páciensek is, akikkel Béres doktor munkahelyén beszélgettünk. írásunk nem kíván sem reklámot, sem ellenpropagandát csinálni az akupunktúrának, csupán felvetni, megmutatni próbálja a témát, az egyik legilletékesebb, az akupunktúrát hosszú évek óta alkalmazó orvossal folytatott beszélgetésen keresztül. S ha netán olvasóink esetleg a szerkesztőségünkhöz kívánnának fordulni, hogy páciensként közvetítsük őket — kérjük ne tegyék, mert e kérésnek már csak azért sem tudunk eleget tenni, mert minden olyan beteget, akinél a betegség természete ezt szükségessé teszi, a körzeti orvos utalhat be akupunktúrás rendelésre.

13