A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-01 / 39. szám
Nincs az esztendőnek olyan napja, hogy Sopronba ne érkeznének turisták. A hétköznapokon százával jönnek, a külföldön is számon tartott ünnepi hetek idején több ezren lepik meg a várost. Ez az általános. 1977 azonban kivétel, hiszen az idén 900 esztendeje annak, hogy IV. László király Sopronhoz csatolta Váralját és a magyar lövészek lakhelyét, amelynek Lövér volt a neve, s városi rangra emelte. Ennek emlékére ez az esztendő nagyszabású rendezvények sorává lett. A városba érkezőket nyitott kapukkal, nyitott szívvel fogadó és kalauzoló soproniak nem fáradnak bele az idegenvezetésbe. És nemcsak ilyenkor lelkes lokálpatrióták, önként és sokat tesznek ezért az ékszerdoboz szépségű, felejthetetlen élményeket jelentő városért. A Soproni Városszépítő Egyesületet 1896-ban hozták létre műemlékeik védelmére s az ésszerű városfejlesztés szándékával. Ma hatszáz tagja van az egyesületnek. Tagdíjat fizetnek. Lelkesedésük magával ragad másokat is. Példának elég a fertőrákosi kőfejtőben kiépített barlangszínpadot említeni. Ebben a kitűnő akusztikájú, páratlan hangulatú kőfejtőben a soproniak összefogása Európában egyedülálló nevezetességet hozott- létre, az opera kedvelők nagy örömére. S hogy az alkotókra az utókor is emlékezzék, a legtöbbet dolgozó munkáskollektíváknak örökös páholyt jelöltek ki a nézőtéren. Sopron megszereléséhez egy-két nap is elég, megismeréséhez hetek kellenek. Aki egyszer járt patinás belvárosi utcáiban, sétált a Lövérekben, letekintett a múltat idéző kusza házsorokra, a régibe illeszkedő új lakótelepekre, az — ha csak teheti — hűségesen visszatér a hűség városába. Eljön, hogy elidőzzön a regényes múltú belvárosi házak emléktáblái előtt, és meglepve tapasztalja, minden esztendőben gazdagabb ez a város, mindig újat tud adni. Mert arról csak nem mindenki hallott, vagy olvasott, hogy egy ideig Petőfi Sándor is Sopronban katonáskodott. (őrhelyét emléktáblával jelölték.) Sokan tudják, hogy a városhoz közeli Sopronkőhidán oltották ki az antifasiszta ellenállás harcosai közül Bajcsy-Zsifinszky Endre, Pataki István, Pesti Barnabás, Kreutz Róbert életét. De csak a várost és a történetet jobban ismerők számára mond többet Kellner Sándor, Knepp Gábor, Bors László, Entzbruder Dezső, a Tanácsköztársaság helyi vezéregyéniségeinek, vértanúinak neve. A felfedezés örömével jegyzi meg a városba újra és újra ellátogató a Vitnyédi-ház történetét. Vagy azt, hogy a valamikor Angyal Szállóban éjszakázott inkognitóban II. József: kevéssel odébb állt StingI fazekas háza, akinek része van a Herenci Porcelángyár létrejöttében; a következő épület a Fehér Ló Szálló volt, ahol a város polgármestere megvendégelte Zrínyi Miklóst és nyolcszáz tagú kíséretét. (A jó étvágyú vitézek szegényre ették a város kasszáját.) A szűkszavú emléktábla-szövegek mellé kifogyhatatlanul mondja a történeteket dr. Friedrich Károly, aki itthon és külföldön tízezrek személyes ismerőse, hiszen éppen az ő kalauzolásával vagy vetítettképes előadásai révén ismerték meg a várost. Bármilyen témára rákérdezhet az ember Sopron múltjából, nála kéznél van a hiteles felelet. így arra is, hogy kik voltak azok a munkásmozgalmi vagy más híres emberek, akikről utcát neveztek el. Bella Lajos reáliskolai tanár és ré