A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-01 / 39. szám

FEJLŐDŐ SZOLGÁLTATÁSOK Érsekújvár (Nővé Zámky) — mint fon­tos vasúti csomópont — rengeteget szenvedett a második világháborúban a bombázások következtében. Óriási ká­rok érték a várost, rengeteg lakóház, számos középület dőlt romba, és csak­nem teljesen megsemmisült a városnak az akkori viszonyok között jelentősnek mondható ipara. Újjá kellett szervezni az ipart és a közellátást. A város igen jelentősen fejlődött a második világháborút követő években, a szocialista építés folyamán. Újvár ma — mint megyényi járás székhelye — fontos iparváros, s a korábban csaknem tisztán mezőgazdasági jellegű járás is iparosodik, úgyhogy itt is egyre érez­hető a munkaerőhiány. Munkaerőtarta­lékok már csak a háztartásbeli nők kö­rében vannak. Ahhoz viszont, hogy munkába lehessen őket állítani, fejlesz­teni kell a gyermekintézmények: a böl­csődék és óvodák hálózatát. Felismerték ezt a város és a járás vezetői, s a já­rási szolgáltató vállalat fejlesztése mel­lett a bölcsődék és az óvodák építését is erősen szorgalmazzák. A szolgáltató vállalatnak, mint Ker­tész elvtárs, a beruházási osztály veze­tője elmondotta, 153 millió koronás be­ruházással épül az új központi telepe, s az illetékesek a kivitelező vállalatok­nál mindent elkövetnek, hogy átadása a tervelőirányzatnak megfelelően határ­időre, 1978 októberéig megtörténjék. Az üzemi pártszervezet és a vállalat vezetősége mint az egyik legfontosabb ágazatát, a mosoda és vegytisztító fej­lesztését tűzte ki elsődleges célként. A mosoda, a vegytisztító és a kelme­festő jelenleg külön-külön helyen üze­mel, így több munkaerőre van szükség és költségesebb a munka. Ezt most egy helyen összpontosítják. A korszerűen felszerelt, nagy kapacitású üzemegység­ben racionálisabban, két műszakban lehet majd megszervezni a munkát, aminek a minősége is jobb lesz. Érsek­újváron nyolc, minden nagyobb község­ben egy-egy gyűjtőhelyet létesítenek, Párkány és Nagysurány városokban pe­dig az igényeknek megfelelő számban. A szőnyegtisztítás iránt is mutatkoznak igények a lakosság körébln. Ezt is meg­szervezik, s mire az új üzemegység be­indul, már a szőnyegtisztísóra betanított szakmunkások várják a speciális gépe­ket. Érsekújváron országos viszonylatban is egyedüli a réteslap-előállítás. Az or­szág minden részéből nap mint nap érkeznek szakemberek, hogy megismer­kedjenek a réteslap előállításának tech­nológiájával. Az érdeklődés nagy, így az eddigi kisebb műhelyt nagyüzemmé fejlesztik. Az üzemen belül már felne­velték a szükséges számban a szak­munkás-kádereket. Az életszínvonal emelkedésével pár­huzamosan egyre növekednek a lakos­ság igényei a cserepes és főként a vá­­gottvirágok s a szobanövények iránt. A városi kertészet eddig 2 600 000 koro­na értékben termelt virágot, de ez ke­vésnek bizonyult, meg kellett emelni a tervet, s ennek teljesítése érdekében fóliasátrakat építenek. A szolgáltató ház vezetői mindent el­követnek a növekvő igények kielégítése érdekében. Igen nagy forgalmat bonyo­lítanak le a korszerűen berendezett, elegáns borbély- és fodrászszalonok, a fényképés-szolgálat és az összes többi szolgáltatási ágazat. BÚKOR JÓZSEF Nincs otthon a füleki (Fil'akovo) Kovosmalt n. v. védjegyét vi­selő háztartási cikk nélkül. Zo­máncozott edény, húsdaráló, villany­tűzhely, központi fűtéses kazán mind megtalálható termékeik között, ame­lyek nemcsak a hazai piacon, de kül­földön is keresettek. Az idestova het­ven éves gyár történetében sok jeles esemény akad. A kizsákmányolás el­len vívott harcok, sztrájkok, tünteté­sek haladó hagyománya a brigádmoz­galomban él tovább. Az élen járó szo­cialista brigádok közül Ladislav Pa­­luch, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke a Bódi Erzsébet, Magdaléna Magová, Bozó István és Balázs László vezette kollektívákat emelte ki. Balázs László a Nálepka-brigád élén áll. Ök az utóbbi években ugyancsak kitettek magukért. Kötelezettségválla­lásaiknak se szeri, se száma. Amit vál­lalnak, becsülettel teljesítik. A múlt év­ben például majdnem négyszázezer korona volt teljesített vállalásaik ér­téke. Karbantartók összesen 97 darab emelővillás targonca javítását végzik. Vállalásaik elsősorban a gyors és pon­tos munkára irányulnak. Igyekeznek megoldani a „menet közben” felme­rülő problémákat. így például ha nem áll rendelkezésre a megfelelő pótal­katrész, elkészítik maguk a hiányzó darabot; áprilisban — amely hagyo­mányosan a munkabiztonság hónapja — a rendszeres ellenőrzést elmulasztó targoncakezelőket figyelmeztetik, be­hívják a műhelybe, így veszik elejét a baleseteknek; takarékoskodnak a szí­nesfémekkel és egyéb nyersanyagok­kal, ha kell, segítenek a termelésben. — Nagyra értékeljük munkájukat — mondta Paluch elvtárs. — A termelés­sel közvetlenül össze nem függő válla­lásaikat is. ök készítették el a járdát a bejárattól a zománcozó műhelyig. Két-hórom hónapon keresztül min­den délután azon dolgoztak. Fel­szerelték az üzem és az óvoda közti parkban a közvilágítást. Ha kellett ás­tak, betonoztak, lakatosmunkát végez­tek, hegesztettek. — Mi van még, amit a brigád éle­téről el lehet mondani? — kérdezem műszak után a tagoktól. — Sokat lehetne mesélni brigádunk vállalásairól, közös munkánkról — mondja Balázs László. — Itt van pél­dául ez a műhely, magunk építettük. — Később — egészítette ki Öurica Iván — étkező sarkot is létesítettünk. — Gyerekek, rend van odabent? — kérdezi a brigádvezető. — Igen — hangzik kórusban a vá­lasz. — Akkor tessék, be lehet kukkan­tani. Itt szoktuk megbeszélni közös dol­gainkat s egyebeket. — Mik ezek az egyebek? MÚLTAT IDÉZŐ JELEN — Ilyenek például az előző napi sportesemények, a tévé műsora, ma a tegnap este közösen megnézett filmről beszélgettünk. — Vagy éppen az kerül szóba, mennyi pénze van a brigádnak a kö­zös kasszában — említi meg Keka János. — Meg kell beszélni, mire for­díthatnánk. Illés József ilyenkor ter­jeszti elő legújabb ötleteit, ö a ki­rándulások szervezője. — Hol, merre jártak legutóbb? — A Szlovák Nemzeti Felkelés hő­seinek abroncsosi emlékművéhez szer­veztünk gyalogtúrát. Ezen a családta­gokkal együtt vettünk részt. Fülek már a múltban is sokat halla­tott magáról. A Munkás és a Magyar Nap 1936-os évfolyamának számai sor­ra hírt adnak a zománcgyár dolgozói­nak forradalmi megmozdulásairól. Az augusztusi nagy sztrájk az asztalos­műhelyből indult ki. A műhely azóta terjedelmében és jelentőségében egy­aránt megnőtt. Kivált a zománcgyár hatásköréből és a topofcanyi Mier vállalat konyhabútor-üzemévé szerve­ződött, de forradalmi hagyományai­hoz hű maradt. Nagy Ferenc, az üzem szocialista versenyfelelőse büszkén mondja: — A Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójának tiszteleté­re vállalt kötelezettségeink értéke több FISTER MAGDA mint egymillió korona. Ennek három­negyed részét már teljesítettük. — Melyik a legkiválóbb kollektíva? — Harmincegy kollektíva versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért, ezek közül hat már elnyerte az első, azaz bronz fokozatot. Nehéz megmon­dani, melyik a legkiválóbb, üzemünk­ben sok nő dolgozik. A munkaverseny­ben is elöl járnak. Közülük Torna Má­ria dolgozói kollektíváját emelném ki. A festőműhelyben dolgoznak, de ha kell, más munkát is elvégeznek. Torna Mária kellemes külsejű fia­talasszony. Munkahelyén is ad ma­gára. Szeretném tudni, mikre irányul­nak a vállalásaik. — Először is a munkaidő teljesebb kihasználására. Szeretnénk, ha e téren más dolgozói kollektívák is követnék a példánkat. Vállaltuk továbbá, hogy takarékoskodunk a villanyárammal. Már rájár a kezünk — akárcsak ott­hon —, hogy ha nincs szükség fényre, gépre, kikapcsoljuk az áramot. Részt veszünk a minőség megjavítására irá­nyuló szaratovi mozgalomban: a hoz­zánk kerülő hibás bútoralkatrészt nem fényezzük, hogy ezzel álcázzuk a re­pedést, csorbát. így igyekszünk jobb, felelősségteljesebb munkára ösztönöz­ni a fényezést megelőző és követő mű­veleteket végzőket. Rendben tartjuk a munkahelyünket — ez csak természe­tes! Viszont vállaltuk, hogy nyolcvan társadalmi órát dolgozunk a környezet szépítésére, de már a száz órán is régen túl vagyunk. — A kollektív kötelezettségvállalás legjelentősebb pontja a hatodik — mutat a jegyzékre Nagy Ferenc ver­senyfelelős. — Igen, a rendkívüli műszakok. Ha a tervteljesítés megkívánja, örömmel vállaljuk. Ennek a fizetési szalagon is nyoma van — teszi hozzá Torna Má­ria, majd így folytatja: — S van itt még valami, ami bár távol áll a tervteljesítéstől, mégis szo­rosan összefügg azzal, hogy szocia­lista módon élni és szocialista módon dolgozni. Ez a beteglátogatás. Szeren­csére eddig még csak egyszer került rá sor. Akkor sem betegség, hanem szülés miatt. Egyik gyermekágyas kol­léganőnket látogattuk meg és termé­szetesen ajándékot is vittünk neki. Mielőtt haza indultam volna még felmásztam a Vöröskőre. Oda, ahol 1936-ban a sztrájkolok táboroztak. Sze­rettem volna látni a várost, a bútor­gyárat, a zománcgyárnak azt a kémé­nyét, amelyen a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 15. évfordulóján a vörös zászló lengett. A jelenről írtam, a múl­tat idéztem. A brigádmozgalom ha­gyományai mélyen gyökereznek. (A szerző felvétele) A Nálepka-brigád négy tagja. Jobbról a második Balázs László brigádvezetö 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom