A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
ki Győr felé megy kocsival vagy buszon, többnyire Rajkánál lépi át az országhatárt. Három fő közlekedési út halad itt párhuzamosan egymás mellett, a nyílegyenes aszfaltút, amelyik a csúcsidőszakban, nyáron enyhén szólva telített. Ez egyike a legforgalmasabb keletnyugati, illetve dél felé a Balkánfélszigetre vezető útvonalaknak. Ugyanez mondható a mellette húzódó vasútról, amely főleg észak-déli irányban játszik fontos nemzetközi szerepet az áruszállításban Jugoszlávia és a Balkán félsziget felé jóval lerövidítve az utat és elkerülve az amúgyis túlzsúfolt vasúti gócokat. A harmadik nem kevésbé fontos víziút a Duna, innen egy kőhajításnyira folyik, jelentősége pedig emezekével vetekszik. Rajkát a nemzetközi közúti forgalomban az utúbbi két évtizedben kezdték jegyezni. Ez alatt az idő alatt épült fel az új közös csehszlovák magyar határátkelőhely és így a Győr felé utazó turistáknak egy helyen, lerövidítve a várakozási időt, ütik be a bélyegzőt az útlevelükbe. Aztán ki-ki elindul a maga útjára a nyüzsgő kocsiáradatban. Ilyenkor mindkét irányban özönlik a szabadságra menők hada, van aki a Balatonra, mások a Feketetengerhez vagy az Adriára, a szembe jövők pedig a Tátrába, Prágába vagy az NDK-ba sietnek, ki barnára sülve, ki hófehéren, ha egyáltalán sietni lehet a zsúfolt úton. A kilométernyi hosszú autósorok között bravúrosan elférnek. RAJKA hatarallomas néha tekintélyt parancsolóan törnek maguknak utat, a háznagyságú nemzetközi kamionok, az országutak állandó vándorai. Éjjel-nappal, télen-nyáron, oda-vissza róják ezerszám a kilométereket, Bulgáriától Angliáig, vagy az Atlanti-óceán partjaitól Isztambulig. Az egyik gyümölcsöt vagy bort visz arrafelé, a másik pedig gépeket visz ellenkező irányba. A nemzetközi vasúti közlekedésben Rajkát csupán néhány éve jegyzik, tulajdonképpen amióta felépült az új pályaudvar. Még emlékszem a régire, amelyben — egyszer valahol olvastam — nemrégiben még petróleumlámpával világítottak, aztán olyan kicsi volt, hogy elveszett a kukoricaszárító szérű és a mellette levő magtár között. Inkább vasúti örháznak vagy vicinális megállónak látszott. Már pontosan nem emlékszem, hogy egy vagy két pár vágány között kapirgáltak-e a tyúkok, senkitől sem zavartatva, mert a forgalom minimális volt. Az új pályaudvar vágányhálózata fölött most fejezik be a felsővezeték szerelését, amely a villamosvontatást szolgálja, alatta pedig, amerre a szem ellát, széltében-hosszában megrakott vasúti szerelvények sorakoznak. Egyiken a személyautók sokszínű sokasága, vadonatújak, ahogy a gyárból kikerültek, mozdonnyal Magyarország felé irányítva, másikon pedig mezőgazdasági gépek Csehszlovákia felé. Amazon fűrészelt árut visznek, néhány kocsival odébb élőállatokat itatnak. Valahol az állomás túlsó felén felbúg egy dízelmozony s elindul az acélcsövekkel megrakott szerelvény, ki tudja merre. A modern vonalú pályaudvar épületét a legkorszerűbb forgalomirányító és biztosítóberendezéssel szerelték fel. Állandó telexösszeköttetésben áll a környező vasúti csomópontokkal, tehát mindazzal a technikával rendelkezik, amelyet a modern nemzetközi vasúti szállítás normái megszabnak. A forgalomirányítók naponta tucatnyi vonatot fogadnak és irányítanak tovább. Közben a vámkezelők elvégzik teendőiket saját előírásaik szerint. A fitopatológusok az élelmiszerszállítmányokat, mezőgazdasági terményeket vizsgálják, hogy be ne hurcoljanak velük az országba járványt vagy fertőzést. A hoszszú út alatt, például a Balti-tenger valamelyik kikötőjétől Rajkáig, előfordulhat, hogy valamelyik kocsi meghibásodik, eltörik a kerékabroncs, vagy félrecsúszik a rakomány. Így nem futhat tovább, mert balesetet okozhat, tehát le kell akasztani a szerelvényről és a törött kerékabroncsot ki kell cserélni, és a rakományt helyre kell igazítani. így lüktet a pályaudvar vérkeringése, éjjel-nappal, három műszakban, több száz dolgozó, magyarok és szlovákok, pontos munkájával és odafigyelésével. Ez is nemzetközi integráció. Rajka egyike azoknak a közös MÁV — CSD vasútállomásoknak, ahol a két baráti szocialista ország dolgozói együtt végzik munkájukat. Több van ilyen, némelyik Magyarország területén, mint ez is, másik pedig, mint például a párkányi (Stúrovo) minálunk. Két főnöke van az állomásnak, egyik Kassai Zoltán, a MÁV-ot, másik pedig, Vlcík Ján a Csehszlovák Államvasutakat képviseli. Hozzájuk futnak be az idegszálak nemcsak erről, hanem a környező pályaudvarokról is. Gyakran megszakítják beszélgetésünket a telefonok. Utasítások hangzanak csupa vasúti szaknyelven, amiből csak annyit értek, hogy nem tudják fogadni valamelyik vonatot, mert nem fér be a pályaudvarra. — Még jóformán be sem fejeztük a pályaudvar építését — mondja Kassai István — máris kicsinek bizonyult, pedig a tervezés időszakában a várt forgalom többszörösére szabták. Közben kinőtte a ruháját. Annyira megugrott a forgalom az utóbi időben, hogy máris tovább kellene bővíteni. így van ez jól, ebből is látható, hogy indokolt volt megépíteni a pályaudvart. Egyelőre a vonatok gyorsabb átbocsájtásával igyekszünk megoldani a problémát, s erre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából közös kötelezettséget vállaltunk csehszlovák barátainkkal. Közben újból cseng a telefon, újabb problémákkal, újabb utasításokkal. Ugyanez a téma a Csehszlovák Államvasutakat képviselő főnök irodájában. — A forgalom növekedésével párhuzamosan — mondja •— bővíteni kell a javítóműhely kapacitást, hogy a meghibásodott kocsikat minél előbb tovább tudjuk küldeni. Itt szigorúbbak a követelmények. Uehet, hogy valamelyik belföldi állomáson elnézik a hibát, de mi nem engedhetjük tovább az ilyen kocsikat. Oda kell figyelnünk a szerelvények megterhelésére, kihasználtságára is, hogy minél gazdaságosabb legyen a szállítás. A naponta felmerülő ezernyi problémát együtt beszélik meg a magyar és a csehszlovák dolgozók. Sokan a mieink közül jól beszélnek magyarul, mások például Zvolen környékéről kerültek ide s azelőtt egy szót sem tudtak magyarul, de tanfolyamra jártak, letették a nyelvvizsgát és ma már szépen megértik egymást magyar kollégáikkal. Ezek a határállomások egyben jó példái a nemzetközi együttműködésnek. Céljuk tulajdonképpen az, hogy lerövidítsék a szerelvények átfutását a határon s ezáltal meggyorsítsák a vasúti forgalmat. Amit régebben az országhatár két oldalán külön-külön végeztek, ma ezt egyszerre bonyolítják le fele annyi idő alatt. Közben zöld a jelző és indulhat egy újabb vonat tovább. DUSEK IMRE A szerző felvételei 1. KOCSIFELÍRÓK 2. KEZDŐDIK A MŰSZAK 4
