A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-12 / 10. szám
|A SZABADSÁGHARC LENGYEL HOSE JOZEF WYSOCKI (1809 -1874) Kegyeletes ünnepség színhelye volt Budapesten a Múzeum-kert 1976. november 26-án. Az 1848-as szabadságharc egyik hősének, Wysocki tábornoknak szobrát leplezték le, aki a magyar zászló alatt küzdő lengyel légió parancsnoka volt. Az impozáns emlékművet Stefan Jedrychowski, Lengyelország budapesti nagykövete avatta fel. A lengyel szabadsághős emlékműve bizonysága a két nép évszázados barátságának és sorsközösségének. Személyében egy európai távlatokban gondolkodó katonát ismertünk meg, kinek áldozatos élete egyet jelentett hazája szabadságharcával. Egy hosszú életen keresztül hajtotta a gondolat: Lengyelország önállóságának kivívása. E nemes cél által vezérelve küzdötte végig fél Európát, csatlakozott minden fegyveres harchoz, melytől — közvetlenül vagy közvetve — hazája feltámadását remélhette. Célját nem tudta elérni. A kor politikai és katonai erőviszonyai nem kedveztek terve végrehajtásának, de emléke úgy maradt fenn az utókor számára, mint követendő példa a nemzeti szabadságharc oltárán. Ezért hajtunk fejet emléke előtt, és úgy gondolunk nemes alakjára, mint a lengyel-magyar barátság örök jelképére. Wysocki József 1809-ben született Podoliában. Katonai pályára lépett, s mint tüzérhadnagy vett részt az 1831-es felkelésben. Az oroszok azonban csakhamar leverték a lengyelek nemzeti megmozdulását, és mint oly sokan mások, Wysocki is emigrálni volt kénytelen. Franciaországban talált menedéket, a metzi katonai iskolán folytatta tanulmányait. Az 1848-as forradalmi megmozdulások határára Krakkóba sietett s légiót szervezett a magyar felkelés támogatására. Lengyel önkénteseivel kritikus időpontban érkezett Magyarországra. A schwechati kudarc után éppen Bécs alól volt hátrálóban a honvédsereg, amikor Kossuth pozsonyi főhadiszállásán megjelentek a lengyel légiósok. Ugyanekkor és ugyanitt jelentkezik Kossuthnál Bem tábornok is, aki a bécsi forradalom leverése után jött Magyarországra. A lengyelek magyarországi szereplésére szintén rányomta bélyegét az emigrációkra oly jellemző belső viszály és az erők polarizálódása. Végül is a demokratikus beállítottságú fiatalabb irányzat került fölénybe, Wysocki és Dzierzkowski vezetésével. így történt azután, hogy a magyar kormány a lengyel légió vezetésével Wysockit bízta meg, őrnagyi rangban. 1848. november 26-án avatták fel a légió csapatzászlaját. Az ünnepi aktus a Nemzeti Múzeum előtt zajlott le, s maga Kossuth Lajos felesége volt a zászlóanya. A légió első hadi tetteként 1848 decemberében az aradi csatában a visszavonuló honvédseregek utóvédjeként derekas helytállásával lehetővé tette a sereg átmenekülését a Maroson túlra. A lengyel légiót 1849 elején a főseregbe osztották be és a III. hadtest kötelékében Damjanich vezénylete alá rendelték. Wysocki az első hadosztálynak lett parancsnoka, ezredesi rangban. Hadosztályával részt vett a tavaszi hadjárat minden ütközetében, melynek állomásai Szolnok, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló és Komárom voltak. Horváth Mihály, a szabadságharc krónikása jegyezte fel a Tápió körüli harcokról: „ ... Ekkor jelent meg balszámyunkon a 9. honvéd zászlóalj, a 19. sorezred 3. zászlóalja, a 3. huszárezred s a lengyel légió Wysocki vezénylete alatt. Megerősödött hadaink tüstént támadást kezdenek az egész vonalon. Wysocki a balszárnyon az ellenség ágyúit elnémítván, szuronyszegezve nyomult előre.. A tavaszi hadjárat döntő ütközete a nagysallói csata volt április 18-án. Ekkor törték át hadaink a Garamnál a Komáromot ostromló osztrák csapatok védelmi vonalát.. Több mint 1400 halott és sebesült volt a nagysallói veszteség, de Görgei csapatai a négy hóijap óta ostromlott Komárom előtt állottak. A nagysallói csatában vitézen verekedett a lengyel légió is. Ezt igazolják Horváth István szavai: „Egy óra múlva Nagysalló meg lön véve, Wysocki és Kazinczy osztályai birtokában vannak a lángoktól s holtaktól és sebesültektől elborított városnak. E véres utcai harc hősei, a 17. s 19. s a 9. honvédzászlóaljak és a lengyel légió ...“ Az ostromlott Komárom felmentésével lényegében befejeződött a tavaszi hadjárat, és Ferenc József már elutazott Varsóba, hogy I. Sándor orosz cártól segítséget kérjen. Május 21-én került sor a megbeszélésre, és a cár hajlandóságát — a kétszázezer katonát — a fiatal Ferenc József kézcsókkal köszönte' meg. Az orosz betörés hírére a már tábornoki rangban levő Wysockit az északi hadak vezérévé nevezték ki. Mintegy 15 000 főt számláló hadteste képtelen volt ellenállni az óriási orosz túlerőnek, és egészen Hatvakormány megszűnt... Föladatott nekünk az egyetlen közlekedést, mely Magyarhont, Orsóvá által, idegen hatalmakkal összeköti, elfoglalni s fedezni. E föladatot híven teljesítők. De a körülmények akképp állnak, hogy múlhatatlan szükség nyilvánul Magyarhon földjét elhagyni, s letenni szomszédaitok kezébe azon fegyvert, mellyel egy évig ügyetekért küzdénk: Veletek harcoltunk, tudjátok azt, nem mint zsoldosok, nem személyes vagy önző nézetekből, hanem a reményben, hogy szabadságtok kiküzdése s abban vett részünk, egy távolabbi harcz alaposzlopait képzendik életünk folytonos czéljának. Lengyelhon szabadságáérti harcznak, mely nélkül Magyarhon függetlensége sem megtartható, sem kivihető elérésében ... őrizzétek meg nemes szivetekben fenyegetett földetekre jöttünk emlékét! őrizzétek meg mint mi, a haza iránti hűséget annak jövője s megszabadításábani hitet; és e nagy áldozatok nem veszendnek el, és jövend idő, amidőn adja isten, veletek egyesülve, a szent harcot megújítandjuk. Igazságszereteteknél fogva emlékezzetek akkor, hogy mindvégig veletek maradánk“. Ő—Orsava, 1849. aug. Wysocki J. s. k. tábornok Wysocki tábornok azonban a világosi bukás után sem tette le a fegyvert, ahogy Kossuth, Klapka és Teleki vezetésével a magyar emigráció is tovább küzdött Európa valamennyi hadszínterén. Felfigyel minden európai konfliktusra, s majd gi lengyel légió parancsnoka. A párizsi lengyel demokraták felhalmozták, hogy teljhatalommal tárgyaljon a Magas Portával a lengyel légió megalakításának feltételeiről, egyben őt jelölték az egész lengyel fegyveres erő parancsnokává ... Tudjuk ezenkívül Wysockiról azt is, hogy bírta Jérőme (Napoleon) herceg bizalmát, ami bizonyos fokig Klapka társává tette, Kossuth is tisztelte őt, és halálos ágyán Bem is megbékült vele ... Wysocki javaslatot terjesztett elő a török kormányhoz, felkínálta a lengyel tiszteket és katonákat, köztük a magyarországi légió volt tagjait is ...“ A krími háború azonban Ausztria távolmaradása miatt nem vált összeurópai konfliktussá. Az osztrákok világosan látták, hogy az oroszok melletti hadbalépés beláthatatlan következményeket vonna maga után magyar és lengyel viszonylatban. Így Wysocki és Klapka is keserű csalódással volt kénytelen elhagyni Törökországot. Az 1859/60-as olasz „risorgimento“ mozgalma hozta ismét a nemzetközi küzdelem felszínére Wysocki tábornokot. A III. Napoleon támogatásával megindult olasz egyesítési mozgalom párhuzamosan kihatott a lengyel és magyar szabadságmozgalomra is. Olaszországban magyar és lengyel légió alakulását tervezték a két testvéri ország felszabadításának céljából. Az olasz kormány azonban szilárdan elszánta magát arra, hogy nem engedi rontani a viszonyt Ausztriával és Oroszországgal. Az 1863-as lengyel felkelés adja az utolsó alkalmat Wysocki tábornok aktivitásának. A magyar és lengyel szabadságharcosok ismét ott vannak egymás mellett. Az oroszok ellen megindult lengyel felkelés, Világos rossz emlékével magyar ügyé is vált. Wladislav Mickiewicz levélben fordul Klapkához és felszólítja, hogy a magyar szabadságharcosok is szervezzék meg a felkelést. Az 1848-as lengyel-magyar fegyveres együttműködés szép emlékei élednek fel, új forradalmi hullám van kialakulóban. Marx Károly 1863. február 13-i levelében ezeket írja Engelsnek: „Mit szólsz a lengyel kérdéshez? Annyi bizonyos, hogy Európában ismét forradalmi időszak kezdődött.“ Engels válaszlevelében ezt írja: „A lengyelek egészen remek emberek. Ha március 15-ig tartani tudják magukat, egész Oroszországban kitör a forradalom.“ A lengyel és magyar emigráció vezetői között intenzív tárgyalások kezdődnek meg. A lehetőségekről, a megoldás módozatairól sűrű levelezés indul meg Mickiewicz, Klapka, valamint Garibaldi között. Ilyen előzmények után került sor 1863. március 8-án a magyar-lengyel szövetségi szerződés aláírására. Az egyezményt a két emigráció megbízásából Klapka és Ordega írták alá, s azt a lengyel felkelés Nemzeti Kormánya április 7-én hagyta jóvá. Az okmány szerint „ ... az egyezmény célja, hogy kiharcolja a Lengyel- és Magyarország teljes függetlenségét ...“ A hét cikkelyből álló egyezségben a két fél kötelezi magát, hogy közös harcot folytatnak ellenségeik ellen, mint testvérek és szövetségesek kölcsönösen segítik egymást, s nem lépnek megegyezésre Oroszországgal vagy Ausztriával mindaddig, míg teljesen fel nem szabadítják mindkét országot. 1865. februárjában Bécs felzárkózott Pétervárhoz, s az osztrák kormány elrendelte a statáriumot Galícia egész területén. Az 1863-as felkelés kudarca Wysocki tábornok életének utolsó keserű csalódása. Utolsó éveit Párizsban élte le, nagy szegénységben. Nyomorúságát csak a Magyarországról a Honvédegylet által küldött fillérek enyhítették. A francia fővárosban halt meg, 1874-ben. Dr. SZÉNASSY ZOLTÁN nig hátrált. Itt átadta a sereg vezényletét Perceinek, s ő maga a légiót vezette tovább. Katonáival az utolsó pillanatig küzdött a szabadság zászlaja alatt. Légiójával ő fedezte Orsovánál a bukott szabadságharc prominseinek menekülését, majd egységével utolsóként hagyta el Magyarországot. Megható és megindító az ekkor kiadott búcsúszózata, mipt a lengyel-magyar barátság örök dokumentuma: „Nem a magyar kormányhoz — a magyar nemzethez szólunk, mellyel az eddig fennállott szolgálatkötelezettség Magyarhon szabadsági harcában összecsatolt. Nem a ^kormányhoz, mert a nemzetgyűlés által törvényesen alkotott minden esetben az 1848-as lengyelmagyar fegyverbarátság szellemében küzd hazája felszabadításáért. Az 1853-as krími háború kimozdította a Világos után látszólag megszilárdult nemzetközi erőviszonyokat. A legyengült Törökország helyett egy új imperialista hatalom jelentkezett, a cári Oroszország. A török-orosz háború némi kibontakozást ígért mind a magyar, mind a lengyel emigrációnak. Klapka a magyar, Wysocki pedig a lengyel reményeket kívánta megvalósítani. Kovács Endre írja: „1854 januárjában Konstantinápolyba érkezett Wysocki tábornok, a párizsi lengyel demokraták egyik vezető alakja, az egykori magyarorszá14 Részlet a nagysallói ütközetből
