A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 1. szám

Jósé Marti emlékműve ♦ jók a márvány díszkutat. Az óváros főterét sokáig rútító nagyszálló épü­letét is sikerült újabban úgy átala­kítani, hogy mértéktartóan alkal­mazkodjék környezetéhez. Az életörömnek, a vidámságnak látványos képe az évente itt július 23-án, 24-én és 25-én megrendezett karnevál. Az ünnepséget tüzes ritmusú tán­cok vezetik be, majd megkezdődik az ünnepélyes felvonulás. Kuba kü­lönböző tájait vidékeit megelevení­tő, népviseletbe vagy karneváli jel­mezeket öltött csoportok haladnak végig a városon, színes, hömpöly­gő forgatagban. Amint a felvonulása befejeződik, a város és a környék apraja-nagyja elözönli Santiago utcáit, parkjait, tereit. Az elfáradt ünneplő a parkok márványlapjain talál enyhülést. Ku­bában mindenütt, parkokban és te­reken márványpadok láthatók. De a lakások padlózatának, a sírkövek­nek, a templomoknak és a középü­leteknek nagy része is mind-mind márványból készült. A nagy pára­­tartalom ezt a nemes építőanyagot nem mállasztja, benne penészt sem hagy, azonkívül a trópusi melegben a márvány kellemesen hűsít, haszna és szépsége egyformán érvényesül. Santiagói tartózkodásunk utolsó napján a Velazquez kilátóról még egyszer elgyönyörködtünk a város panorámájában, majd fölkerestük a M o n c a d a laktanyát, ahonnan az 1953. július 26-i felkelés kiindult. Az egykor szürke, komor laktanya épületeit ma iskolások zsibongása veri fel; Ciudad Escelar 26 de julie A santiagói egyetem épülete — Július 26 Iskolaváros — most a neve. Aztán elzarándokoltunk a Santa Iphigenia temetőbe Jesé Marti-nak az „Apostolnak", a nagy kubai hazafinak és költőnek sírem­lékéhez. A Havanna felé induló vonat ab­lakából még utoljára búcsút ve­szünk Santiagótól. Hasta la visfa! Viszontlátásra, forradalmak városa, fenséges hegyek és lankás dombok, virágba borult partok! Viszontlátás­ra, santiagóiak, ti kedves, vendég­­szerető, vidám emberek! 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom