A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 3. szám
Vera és az életébe lépő „harmadik“ (Tamás Jolán és Simon Kázmér) Gombos Ilona (anya), Kovács József (apa), és Csendes László (férj) Bodnár G. felvételei GyalogszerreJ^ az édenbe juuu EDLisz vígjátéka a matesz thalia színpadán Amolyan „hétpróbás" kritikusi feladat lenne egyértelműen megállapítani, vajon a „Gyalogszerrel az Édenbe" Juliu Edlisz legjobban sikerült színpadi alkotása-e? Egyvalami ellenben minden különösebb s mélyrehatóbb vizsgálgatás nélkül bizonyos: ez a derűs lírai komédia a szerző legáltalánosabban ismert és leggyakrabban játszott színműve. Nem véletlen hát, hogy az elmúlt három-négy esztendőben a szlovákiai színházak többségében műsorra tűzték ezt a darabot, s rögtön itt tegyük hozzá: általában nagy közönségsikert aratva. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Területi Színház kosicei (kassai) Thália Színpada sikeresen oldotta meg a darab színpadi újraértelmezésének nem könnyű feladatát. A színház november dereka óta játssza ezt a komédiát, s azóta a nézők ezrei győződhettek meg e figyelemre méltó produkció művészi erényeiről. Edlisz története tulajdonképpen nagyon egyszerű és ismert, már-már „kopottnak" is mondható. Viktor és Vera összeházasodnak, kislányuk születik s alapjában véve minden szándékuk megvan arra, hogy mehitt, jó családi életet éljenek. Házasságkötésük előtt azonban hiába dolgoztak egy üzemben, mégsem ismerik egymást tökéletesen, így házasságuk első s egyben legszebb évei arra pazarlódnak el, hogy eligazodjanak egymáshoz fűződő kapcsolataikban. S addig-addig keresik egymást — amíg akarva-akaratlanul teljesen el nem távolodnak egymástól ... Vera életében ekkor jelenik meg az a bizonyos harmadik személy ... Első pillantásra talán túlságosan banális történetnek tűnik mindez, ám a szerző nem egyszerűen két fiatal zsákutcába jutott házasságának vagy egy szokványos szerelmi háromszögnek történetét mondja el a színpadon. Ellenkezőleg: találékony drámaírói leleményességgel és jóindulatú humorral a könnyen általánosítható társadalmi és érzelmi kérdések egész sorát veti fel: Boldogtalanná válhat-e hét év után egy házasság? Mekkora a szülőkben a gyermek iránti felelősség? Aki csalódott, hogyan kezdjen új életet? A szerzőtől távol áll minden bíráló szándék, sőt, komédiájának humorát oz irónia vagy a szatíra jegyeivel sem fűszerezi. Szilágyi Albert, az előadás győri vendégrendezője elsősorban a történet lírai elemeire helyezte a hangsúlyt, ezekből bontja ki a történet szálait. Gondosan ügyelt a darab stílusának és a színpadi megjelenítés eszközeinek, formáinak egységére. Szándékát főképpen a színészi játék irányításában sikerült megvalósítania, de nagy gondot fordított a zenei aláfestés és a világítási effektusok beiktatására is. A tervezőművészek közül a színészek kosztümjeit összeállító Balogh Ági segítette jobban a rendezői törekvések megvalósítását, míg Kopócs Tibor díszlete ezúttal sajnos csalódást okozott. Sem térben, sem kellékeiben, de még csak vizuális hatásában sem segítette a színészek játékát. Edlisz ezt a lírai történetet tulajdonképpen három szereplő: Vera (Tamás Jolán), Viktor (Csendes László) és Iván (Simon Kázmér m. v.) számára írta. Tamás Jolán, Csendes László és a Tháliában vendégként szereplő Simon Kázmér teljes mértékben éltek is a kínálkozó lehetőséggel és mindhármuk játéka élményt jelent. Könnyed, találékony színészi eszközökkel jelenítik meg figuráikat. Plasztikus játékstílusukban az öröm, a bánat, a csalódás, a félszegség, a gyöngédség, a tanácstalanság, a könnyelműség, a bizalom s a szeretet sok-sok jelét és árnyalatát megtalálni. Tévedés azonban ne essék: játékuknak fő erénye, hogy nem „szívfacsaró lelkizésről" van szó, hanem amolyan kommentatív felülnézetből és kritikai őszinteséggel játsszák szerepeiket. A többi két szereplőnek lényegesen kevesebb játéklehetőséget biztosít a szerző, de Gombos Ilona és Kovács József így is kiváló stílusérzékkel s egyéni ízzel formálják meg Vera szüleinek figuráit. A Gyalogszerrel az Édenbe kosicei (kassai) bemutatója után bebizonyította a MATESZ Thália Színpadának magas művészi ambícióit, s egyben azt is, hogy a színpad fiatal művészgárdája napjainkban már tevékenyen hozzájárul a hazai magyar színházművészet közel negyedszázados értékeinek gazdagításához. (i—r) „Haidarabi légiposta“ címmel jelentek meg Frantiäek Langer filatelista történetei. Ignác Král, Langer filatelista históriáinak hőse, helyesebben olykor a históriák elbeszélője, olykor kútforrása, gyűjteményei legértékesebb ritkaságait, a bélyeggyűjtők által jól ismert átlátszó papírtasakban őrizgeti, s elmaradhatatlan nagyítőüvegével gyönyörködik kincseiben. Ezt teszi Langer is. Csakhogy Langer nagyítója alatt reflektorfénybe kerülnek a papírtasakok, életre kelnek az alakok; Langer segítségével nemcsak a bélyegzők és átnyomatok szövegét lehet kibetűzni, de az ezek mögött megbúvó gondolatot, emberi érzéseket és indulatokat is. Langer filatelista históriái 1964-ben jelentek meg, s a könyv megérdemelt sikert keltett a cseh könyvpiacon. A magyar olvasó számára külön érdekességet jelent, hogy a könyv hősének bélyegei — és történetei — javarészt az Osztrák-Magyar Monarchia hajdani területeihez fűződnek. A Madách Könyvkiadó és a budapesti Akadémiai Könyvkiadó közös gondozásában, a nagy múltú Nyelvtudományi értekezések nevű sorozat 91.-ik köteteként jelent meg a Komensky Egyetem magyar tanszéke tanárának, Jakab Istvánnak „A magyar igekötők állományi vizsgálata“ című műve. „E munkának az a célja, hogy több szempontból megvizsgálja az igekötőként használt vagy annak tartott elemeket, bizonyos előzetes kritériumok alapján kiválogassuk közülük az igekötőket, majd a teljes állomány elkülönítése után megkíséreljük meghatározni az igekötő mivoltát. Természetesen meg kell határoznunk azoknak az elemeknek a mivoltát is, amelyeket a vizsgálat kizár az igekötők eddig feltételezett állományából.“ — írja a szerző. „E munka célja és módszere“ című bevezetőjében. Jakab István könyvének megjelenése jelentős eredménye mind a szerzőnek, mind a csehszlovákiai magyar nyelvtudománynak. Harmadik, bővített kiadásban látott napvilágot, a Kossuth Kiadó és a Madách gondozásában a népszerű Politikai kisszótár. E kötetben általános politikai, gazdaságpolitikai, munkásmozgalmi és nemzetközi politikai fogalmak, kifejezések és elnevezések, valamint fontosabb nemzetközi és hazai politikai események szerepelnek — ezek rövid ismertetését és értelmezését kapja az olvasó. Martin Bormann utolsó naplója címmel jelent meg Lev Bezimenszkij világsikerű könyve. A szerző nem ismeretlen a történelmi irodalom iránt érdeklődő magyar olvasók körében. E könyvében Bezimenszkij Bormann naplója alapján rajzolja meg azt a ritka alkalmat, amikor nyomon követhetjük a Reich összeomlásának eseményeit, olyan hiteles feljegyzések alapján, amelyeket Adolf Hitler „pártirodájának“ vezetője, a Reichsleiter — s így logikusan háborús főbűnös — Martin Bormann vezetett 1945. január 1-től május 1-ig. Ez a „nyomon követés“ nemcsak a második világháború utolsó hónapjainak hiteles krónikája, de olvasmánynak is lélegzetelállítóan izgalmas. Európa történelmének legsötétebb lapjai tárulnak az olvasó elé Bezimenszkij kutatásai és Bormabb naplója nyomán. „Milyen sokszor hallottam nyugatnémet fiúk és lányok szájából: „Ez egyszerűen képtelenség! Ez nem lehet igaz!“ — írja Bezimenszkij. „Bizony igaz volt — s a jövőt csak úgy építheti valaki, ha világosan látja a múlt értelmét. Éppen ezért meg kell ragadnunk azt a ritka alkalmat, amikor nyomon követhetjük a Reich összeomlásának eseményeit, olyan hiteles feljegyzések alapján, mint Bormanné. Éppen ezért könyvemet úgy építettem fel, hogy idézem a napló szövegét, s ehhez csatolok egy sor önálló elemző tanulmányt, amely munkám során keletkezett, s amely a Bormann jegyzeteiben szereplő időszak (1945. január-április) sarkalatos mozzanataival foglalkozom.“ Lev Bezimenszkij könyve, amely Zalai Ervin fordításában jelent meg, a magyar olvasóközönségnek is hasznos és népszerű olvasmánya lesz. Persze, az ismertetett könyveken kívül is sok érdekesség jelent meg az utóbbi hetek könyvpiacán. A világirodalom remekművei közül például megtaláljuk Stendhal utolsó regényét, a „Vörös és fehér“-t, melyet Illés Endre ültette át magyar nyelven. Stendhal kortársa, az idősebb Dumas ezúttal „A régens lánya“ című kevésbé ismert regényével képviselteti magát. A magyar irodalmat Móricz regényeinek IV. kötete, Germanus Gyula világhírű „Allah Akbar!“-Ja, valamint Déry Tibor, Lengyel József, Sánta Ferenc és Fejes Endre elbeszélései reprezentálják az Iskolások Könyvtára „Négy mai elbeszélő“ c. kötetében. —cs— 11
