A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

K

amaszkoromban többször részt vettem szülőfalumban a pártgyűlésen. Akkoriban egy nő volt a központi instruktor. Gyakran eljött közénk, a földszagú zsellérek és nincstelen földmunkások közé, Hogy felgyújtson és hitet öntsön belénk. Törékeny, egyszerű nő volt, de annyi szenvedéllyel, olyan meggyőző erővel aszszonyt beszélni talán azóta sem hallottam. Tűz volt a szeme, a szava, szinte valamennyiünket felgyújtott, amikor a földmunkások és parasztok elérhető jövőjéről beszélt. Nem is beszéd volt az, hanem mese, elérhetetlen, megvalósulhatatlan álomnak tűnt. S lám, alig néhány évtizeddel később, a régi mesék és álmok mind, mind, sorra megvalósulnak. így látja, ezt tapasztalja útonútfélen az újságíró, az ország legeldugottabb településén is. . .

Síkság dombokkal, szelíd lankákkal

Körülbelül ilyen az érsekújvári járásban fekvő Szőgyén (Svodín) és Bart (Bruty) község határa. Lapunknak mind a huszonnégy oldalán volna mit írni a két község gazdaságának egyesítéséből létrejött BARÁTSÁG egységes földművesszövetkezetéről, s még akkor sem lenne teljes a kép.

Erről az ötezer hektáros szövetkezetről minden szépítgetés nélkül el lehet mondani, hogy előrelátó okossággal, sok-sok leleményességgel gazdálkodnak, s azt is, hogy itt az emberek valóban szocialista módon dolgoznak és élnek. Természetesen az elért eredményeik nem önmaguktól jöttek létre, sok gonddal-bajjal járó, szorgalmas és kemény munka nyomán születtek. Voltak és vannak ma is nehézségeik, melyekkel nap mint nap meg kell küzdeniök, de azt is tudják, hogy továbbra is szívósan és keményen kell dolgozniok, hiszen a milliók nem az égből hullanak a közösség kasszájába, s ha azt akarják, hogy a fejlődés felfelé íveljen.

Erre utalt Kovács Ferenc mérnök, a szövetkezet elnöke, amikor azt mondta, hogy a múlt gazdasági évben 88 millió korona volt a termelés összértéke, de 1979-ben már a 100 millió koronás határt is túl akarják lépni.

Kovács Ferenc szerény, nyugodt ember. Csupa elismerő és dicsérő szót hallottam róla a tagoktól. Fáradhatatlan s a lényegtelennek látszó csekélységek sem kerülik el a figyelmét. Valóban a jó gazda szemével nézi és irányítja a szövetkezetét, természetesen a munkatársaival együtt — a hét mérnökkel és a harminchat technikussal.

Kovács Ferenc a CSEMADOK KB tagja. Szívén viseli lapunk sorsát, mert például ebből a számból 500 példányt rendelt meg a szövetkezeti dolgozóknak, azzal a céllal: hátha 50—60 tagnak megtetszik a lap s előfizetőjévé válik!... Előrelátó, okos kezdeményezés, elismerés jár érte.

Egyébként nagyon elfoglalt ember. Ottjártamkor is munkahelyükön látogatta meg a speciális csoportokat, hogy konkrétan ismertesse velük a feladataikat, a várható eredményeket, s nem utolsósorban a kereseti lehetőségeket.

Helyette Halda Magdolna irodavezető (18 évig volt a szövetkezet főkönyvelője) vállalta a kísérő szerepét. A szövetkezetről mindent tudó, végtelenül kedves asszony kiváló kísérőnek bizonyult. Együtt indultunk hát „felfedező utunkra", a gazdaság három fontos területére.

KA-HYB

Szlovákiának talán legkorszerűbb sertéstelepe volt első állomásunk. 26 millió koronás beruházással épült, a hozzá

tartozó tisztító állomás pedig 3 millióba került. Szép kis összeg, de a telep sem akármilyen. A hozzá nem értő szemlélő hirtelenjében azt hihetné, hogy vegyi műveket lát maga előtt. Úgyszólván teljesen automatizált.

Árva Jolán, a telep adminisztrátora, aki az építkezés kezdetétől itt van — látva a csodálkozásomat —, mosolyogva megjegyezte: „Ugye nagyszerű létesítmény?"

Igen, nagyszerű, gondoltam, de mi

az a KA-HYB? Nos: ....... a KA-HYB

(Kaposvári Hibrid) elnevezésű hibridsertés. Lényeges vonása a KA-HYB genetikai eljárásnak, hogy génreservoirja a szokásos 5—6 vonal helyett ennek négyszerese. Ezt a sertéshibridet, mint önálló fajtát a magyar állam 1973. január 31-én véglegesen elismerte. Az állami elismerés alapját azok a több éves összehasonlítási vizsgálatok adták, amelyekben ezt a hibridet a svéd nagyfehér fajtának és az angol lapály, valamint a svéd lapály fajtáknak a keresztezéséből származó egyedeivel hasonlították össze . . ."

A telep 5000 férőhelyes, de jelenleg 6 és fél ezer sertést tartanak benne. 1973 őszén telepítették be 500 kocasüldő tenyészállattal. Elképzelem, menynyi gonddal-bajjal járt, amíg a süldők Magyarországról ide, a telepre kerültek.

Volter Béla mérnök (állattenyésztő), a telep vezetője. Két éve végezte el Nyitrán a főiskolát. Tettrekész, szimpatikus fiatalember. Szerinte náluk igen jól bevált ez a sertésfajta. Példának felhozta, hogy a felvásárlásra kerülő hús 90—91 százalékát elsőosztályú áruként veszik ót tőlük, ami jelentős pénzösszegbeli különbséget jelent a gyengébb minőségű áruéval szemben.

Az ez évi termelési tervük 80 vagon sertéshús, ami 12 millió koronás összegnek felel. meg. Valóban elcsodálkozik az ember, ha arra gondol, hogy mindezt 34 dolgozó éri el: 3 vezető beosztású, 20 állatgondozó, 2 inszeminótor, 4 szerelő, 4 kapuőr és 1 takarítónő.

Végül Volter Béla mérnök és Spek Lajos zootechnikus a lelkemre kötötték, hogy írásomban okvetlenül említsem meg Jirí Vavrík állatorvost. Szerintük nagyszerű szakember, jól együttműködnek, s hogy a doktor szebbnél szebb virágaival meghitté, vonzóvá és széppé varázsolja a környezetüket. Szokásmondás: „Aki a virágot szereti..."

A központi javítóműhelyben

Sümegh András mezőgazdasági gépészmérnök, a szövetkezet főgépesítője és Konterman László műhelyvezető elfoglaltságuk ellenére szívesen fogadtak. Tőlük tudtam meg, hogy a műhelyben 36-an dolgoznak, hogy a szocialista brigád vezetője Csókás János, hogy a brigádot kitüntették s hogy megkapta a bronzfokozatot, s azt is megjegyezték, hogy igen jó a kollektíva, sok az ügyes szakember, s hogy Halász Imre is kapott kitüntetést.

Aztán . .. aztán olyasmiről is hallottam, amiről még sehol másutt, pedig jó néhány gazdaságban megfordultam már. Arról van szó, hogy a szövetkezetből minden télen három hónapig 30— 32 ember dolgozik a brnói traktorgyárban betanított munkásként. A múlt télen például 21 ezer 500 órát dolgoztak le, aminek az a jelentősége, hogy minden 1350 ledolgozott óra után egy-egy traktort vásárolhat a szövetkezet soron kívül (80 lóerősig). A dolgozók a gyártól természetesen rendes munkabért kapnak. így mindenki jól jár: ők is meg a szövetkezet is. S

A fejem csóváltam: honnan ennfii ügyesség és leleményesség!?... Ezek után már nem csodálkozhattam azon, hogy a szövetkezet 100 traktorral rendelkezik, sem azon, hogy a 100-ból 70, háromévesnél „fiatalabb".

12