A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

Rövid megbeszélés a telepen; balról­­jobbra: Spek Lajos, Volter Béla, Árva Jolán és Halda Magdolna OL_alattHépen fejlődik a - állapit]aTTTteg-4í<i(ró Fe­cskéi Valéria A javítóműhely dolgozói nagyon dicsérik a legújabb típusú ma­gánjáró silókombájnt Ezüstösen csillogó sátor-erdő A barti telepen 27 fóliasátor sorako­zik egymás mellett katonás rendben. Mintegy másfél hektárnyi területen a 100 ezer paprikapalántát védik a kora­tavaszi zimankós időjárás ellen. Egyéb­ként 102 hektáros a szövetkezet kerté­szete. A sátrak alatt kizárólag zöld­paprikát termesztenek. Május közepén szedték le az első termést. Varró Ferenc itt a 26 tagú kertészeti csoport vezetője, Bicskei Valéria a he­lyettese. Olyan magabiztosan, olyan szakértelemmel beszélnek a kertészke­désről, mintha világéletükben mást sem csináltak volna, mintha egyenesen a kertészkedésbe születtek volna bele. Belépve az egyik fóliasátorba (dél­tájt), akkora hőség csapott meg, hogy majd megfulladtam. Szinte kibírhatatlan volt. Kérdőn néztem Varró Ferencre: hogy bírnak itt dolgozni az asszonyok? — Most, ilyenkor már sehogy — fe­lelte. — Azért nem lát itt már egy asz­­szonyt sem. Hajnali négykor kezdjük a munkát, s ilyenkor már abbahagyjuk. Minden sátor előtt fűtőberendezést látni. — Költséges a fólia alatti termesztés — jegyezte meg a csoportvezető. — Különösen akkor az, ha ilyen változé­kony és hűvös a tavaszi időjárás, mint az idén. Leggyakrabban kettőtől négy hétig kell fűtenünk. Egy-egy sátor ki­fűtése 500—500 liter kőolajat visz el 24 óra alatt... Aztán a városi ember méltatlankodik, ha kissé drága a korai paprika . . . pedig ha tudnák, milyen anyagi befektetés és mennyi munka fekszik benne . . . talán nem is méltat­lankodnának . . . Végre szemtől szemben az elnökkel — Tudom, az olvasókat nem nagyon érdeklik a számadatok — emeli rám tekintetét Kovács Ferenc mérnök. — Ki­egészítésképpen azonban mégis el kell mondanom néhány lényegesnek tűnő dolgot. Lehet? — Tessék.., — Járási viszonylatban például első helyen állunk a kukoricatermesztésben: 49,7 mázsa morzsolt kukorica volt az átlagos hektárhozamunk . . . 208 hektárt telepítettünk be szőlővel, ebből 72 hek­tár a termő... 152 hektáros a gyümöl­csösünk (alma, őszi- és kajszibarack, meggy), ebből 32 hektár a termő . . . 1 millió csirkét és 300 ezer kacsát kel­tetünk évente, vagyis 11 millió koronás forgalmat bonyolítunk le a baromfi­­tenyésztésből ... 28 tagunknak adtunk 32—32 ezer korona térítésmentes köl­csönt házépítésre . . . Van saját autó­buszunk . . . Ebben az évben 220 tagunk 5—8 napos külföldi kiránduláson vesz részt ... Az alacsony nyugdíjakat kiegé­­sítjük ... Az üzemi konyhánkon átlago­san 300 tagunk étkezik ... A munka­­fegyelem? Igen jónak mondható . . . S még valamit: a Komáromi Mezőgaz­dasági Szakközépiskola hozzánk kihe­lyezett osztályában 23 tagunk tanul to­vább, ami a szövetkezetünk jövőjét te­kintve, több mint biztató . . . Elmenőben . .. A napsütötte, széljárta mezőkön vala­mikor is éltek és dolgoztak az emberek, verejtékükkel öntöztek meg minden rö­göt, mégis nyomorogtak. Most látszik meg igazán, mire képes a felszabadult ember, a felbuzgó ősi erő és tehetség! Többre a csodáknál: a régi mesék és álmok megvalósítására. LOVICSEK BÉLA A szerző felvételei 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom