A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-28 / 21. szám
— Senki, de senki nem hiszi el, hogy nálunk, ezen a déli vidéken ilyen termelési feltételek vannak. — Jók? Rosszak? — Ilyen dombos vidéken a növénytermesztésben nem lehet kimagasló eredményeket elérni . . . tubában (Libádon), az Egyetértés Egységes Földművesszövetkezet irodájában beszélgetünk: Juhász Ferenccel, az üzemi pártszervezet elnökével, Bábi János ökonómussal és Káplóczky Ferenc agronómussal üljük körül az asztalt. A szövetkezet elnökére várunk, akinek éppen a járási székhelyen, Nővé Zámkyban (Érsekújvárott) akadt sürgős elintéznivalója. Bábi János egyébként nemcsak a termelési feltételekre, illetve az itteni talajviszonyokra panaszkodik: azt is tőle tudjuk meg, mért hívják Sárkányt „Anyósfa Ivónak'': — Mert minden anyós sárkány! — A maga anyósa is? — Azzal meg vagyok elégedve . . . Bábi János faluja, Sárkány — Béla (Béla) és Divá (Gyiva) községekkel együtt — ugyancsak „tagja" az Egyetértés nevet viselő szövetkezetnek; a négy kisközség szövetkezetei 1966. január elsején egyesültek, azóta közösen gazdálkodnak. S bár a termelési feltételek nem a legragyogóbbak, az egyesült szövetkezet jelentős eredményekkel büszkélkedik. Vagy legalábbis büszkélkedhetnék. Mert jómagam úgy vettem észre, hogy az itteni emberek nemigen szeretnek büszkélkedni, dicsekedni. Sőt, inkább bírálják magukat: Bábi János például éppen a kulturális élet elégtelenségeit „boncolgatja". Szerinte a négy falu lakossága a kultúra ápolása, fejlesztése érdekében is sokkal többet tehetne: — Az emberek anyagi jólétét már biztosítottuk. Mert biztosítottuk, ez tagadhatatlan. De ahhoz, hogy a kultúra valóságos szükségletévé váljék a falusi embernek, szerintem még vagy harminc esztendőre van szükség. Legalábbis nálunk. Hiába irkálják ám az újságíróink, hogy a falu lassan már a város színvonalára emelkedik. Nézzenek körül ebben a négy faluban, majd meglátják ... Persze, Bábi János ilyen szempontból meglehetősen borúlátó. Pathó Imre, a szövetkezet elnöke — mert közben ő is megérkezett — biztosított arról, hogy Gyiva község kivételével mind a három faluban megvannak a kulturális élet lehetőségei. Igaz, a „szétszórtság" zavarja a kulturális tevékenységet, az ifjúsági szervezet azonban mind a három faluban működik. Persze, működhetnék jobban is. Gyiváról nem nyilatkozhatunk valami elismerően, de mentségére szolgáljon, hogy nagyon kis falu — az érsekújvári járás legkisebb faluja —, a kisközségekben pedig nagyon nehéz megfelelő színvonalú kultúrműsort szervezni. Gyiva egyébként kultúrházzal sem rendelkezik. A szövetkezet vezetősége azáltal is a tagság látókörét kívánja szélesíteni, hogy különféle társasutazásokat szervez. A többnapos kirándulásokon kívül a dolgozók egynapos „kiruccanásokon" is részt vehetnek, mivel a szövetkezetnek saját autóbusza van, így a köz; lekedési eszköz beszerzése nem okoz problémát. — Évről évre igyekszünk jobban gondoskodni a dolgozóinkról, minden évben teszünk valamit a munkafeltételek javítása érdekében — mondja Pathó Imre. — A közeljövőben Bélán épül fel egy új szociális épület. Ebben az épületben zuhanyozó- és öltözőfülkék lesznek, hogy az ott dolgozó emberek munka után tisztálkodhassanak. Ez egészségügyi szempontból is nagyon fontos. Pathó Imre kísér el bennünket határ" járó „kőrútunkra", amelynek során néhány érdekességgel is találkozunk. A korszerű — Magyarországról behozott — dohányszárító „működését" ugyan nem láthattuk, hiszen tavasszal még Libádon sem szoktak dohányt szárítani; megfigyelhettük viszont az ügyes „dohánykombájn“ munkáját: a „kombájn" éppen palántázott. Igaz, nem egyedül, hanem néhány jókedvű, vidám lány és asszony segítségével. Mert bármennyire is behatol a mezőgazdaságba a modern technika, az embert nem tud; jók helyettesíteni a gépek. Annyi azonban biztos, hogy a dohányültetés sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban megy a gép segítségével. Olyan gyorsan, hogy — mint Tóth Ignác agronómus felvilágosít — nem is győzik palántával, mivelhogy a dohánypalánta most sem nő gyorsabban, mint azelőtt, így aztán előfordul, hogy a „dohányosbrigád" nemcsak szabad szombatot, hanem még szabad hétfőt is kap, ez pedig nem kis eredmény egy szövetkezetben. A „dohánykombájn" egyébként nemcsak kiülteti a palántákat, hanem be is kapálja, meg is permetezi és — ha arra kerül a sor — a leveleket is betakarítja. Nem csoda hát, hogy az itt dolgozó lányok-asszonyok — Bresztyák Erzsébet vezetésével — valóban jókedvvel, vidáman végzik munkájukat. Pathó Imre azt is elárulja, hogy a „dohányoscsoport" versenyben áll a szocialista brigád címért. A szövetkezet egy másik — már szocialista — brigádja az ún. „granulációs vonalat" építi, amely a takarmányszárító fontos kiegészítő része lesz. Az Egyetértés Egységes Fölművesszövetkezet minden bizonnyal az érsekújvári járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. Annak ellenére, hogy a talajviszonyok errefelé nem a legjobbak. Hogy miből mennyi terem az idén a négy község határában, azt természetesen még nem tudjuk megjósolni. Az állattenyésztés negyedévi „részeredményei" viszont már rendelkezésünkre állnak. íme: Az Egyetértés szövetkezet a tejtermelés negyedéves tervét március 31-ig 101,5 százalékra (ez 27 százaléka az egész évi tervnek), a sertéshús leadásának évi tervét 27,2 százalékra, a marhahúsét pedig 29,1 százalékra teljesítette. Ezek az adatok — azt hiszem — önj magukért beszélnek. VARGA ERZSÉBET (PRANDL SÁNDOR felvételei) Libádi falurészlel 13 dámán... Pathó Imre, a szövetkezet elnöke — a 70 hektáros repcetáblán Tóth Ignác agronómus
