A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN tésre ítélendő. Sajnos, a gyakorlatban a munkakerülés más bűntettekkel is párosul, ezért ez a büntetés gyakorta sokkal komolyabb az imént idézett 36 hónapos felső határnál. MUNKAKERÜLŐK Gazdasági eredményeink bizonyítják, hogy a dolgozók zöme alapvető jogának és természetes kötelességének tekinti a munkát. Hazánkban az emberek milliói lelkesedéssel, örömmel dolgoznak. Számuk ugyan csekély, ám mégis vannak, akiknek nem fűlik a foguk a becsületes kenyérkeresethez: akiknek naplopással, munkakerüléssel telnek napjaik. Mivel az élősködést és a megélhetés biztosításának „hasonló formáit” törvény bünteti, az ilyen egyének ellen — a nyomozati eljárás befejeztével — bíróságaink szigorú eljárást indítanak. §§§ A trakovicei Samuel Mihokra aligha találni jobb jelzőt a naplopónál ... Életkora és egészségi állapota egyaránt lehetővé tenné számára, hogy tehetségének és szorgalmának megfelelő állásban dolgozzék: ő ellenben a mindennapi megélhetés sokkal egyszerűbb formájának hódol: lop és élősködik. Az elmúlt tíz esztendő alatt csupán lopásért három alkalommal ítélték szabadságvesztésre. A börtönben töltött idő alatt azonban nem sikerült őt átnevelni, szabadulása után alkalomról alkalomra régi életmódját folytatta. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a családján, a rokonain és ismerősein élősködött; s hogy ne kelljen üres zsebbel, pénz nélkül rónia az utcákat, újabb lopásokhoz folyamodott. Elsősorban készpénzre „szakosította" magáti Vágsellyén például behatolt a Duslo üzemi óvodájába és a nevelőnők egyikének kézitáskájából kiemelt 400 koronát. Persze, ez csupán amolyan cseppet jelentett a tengerben, hiszen akkor már közel 6500 korona gyermekeltartási költséggel tartozott volt feleségének. S. Mihok a bűncselekmények egész sorát követte el: élősködött, lopott, fiával szemben nem teljesítette eltartási kötelezettségét és mivel nem először került vádlottként a bírósági tárgyalóterembe, a büntetőtanács veszélyes, visszaeső bűnözőnek tekintette őt. Nevetségesnek tűnt Mihoknak azon „védekezése", miszerint csak azért tartatta el magát az édesanyjával, mert nem talált az elképzeléseinek megfelelő munkát. Az Érsekújvári Járásbíróság illetékes tanácsa ezúttal négy évi szigorított börtönbüntetésre ítélte ezt a notoríkus munkaerülőt. Sajátos elképzelései voltak a munkafegyelemről Jozef Peternek, a kosicei (kassai) Kelet-szlovákiai Téglagyár tizenkilenc esztendős brigádmunkásának is. Tavaly februárban hat napot, márciusban hármat, áprilisban ötöt, májusban és júniusban pedig már csak egyegy napot dolgozott; aztán az édesanyjával tartatta el magát, aki özvegyi nyugdíját volt kénytelen megosztani életerős, munkaképes, ám sehol sem dolgozó fiával. A naplopók, munkakerülők gyakori vendégei az italboltoknak is. Eme íratlan törvény alól J. Peter sem volt kivétel, sőt, többszöri rendbontással külön is felhívta magára a figyelmet. E fiatal, tapasztalt bűnöző ügyét a Trebisovi (Tőketerebesi) Járásbíróság tárgyalta és a vádlottat 18 havi szabadságvesztésre ítélte, szabadulása után pedig két esztendőre hatósági felügyelet alá helyezte. Peter ez alól is megpróbált kibúvót találni: fellebbezett s kérelmét azzal indokolta, hogy börtönbüntetésének letöltése utón a Pardubicei Plynostavban szeretne munkát vállalni. S mert ez a munkakör gyakori utazgatással jár szerte az országban, kéri, tekintsenek el a hatósági felügyelettől. Az illetékes kerületi bíróság azonban átlátott a szitán és az ilyen felügyelet nevelői szerepére utalva elutasította a fellebbezést s egyben arra utalt, hogy a környéken is találni rengeteg munkalehetőséget — éppen csak becsülettel meg kell fogni a dolog végét! §§§ Első olvasásra talán úgy tűnik, hogy az itt idézet két eset csupán amolyan kirívó példa; hogy a naplopás és a munkakerülés szinte teljesen ismeretlen fogalmak nálunk; hogy a kapitalista világ gazdasági problémáival ellentétben nálunk mindenki megbecsüli annak lehetőségét, hogy tehetségének és tudásának mért munkát végezhet. Említettük már, népünk túlnyomó többsége valóban példamutatóan, eredményesen végzi munkáját, évente mégis többszáz élősködő, munkakerülő egyén fölött mondanak ítéletet bíróságaink. A Büntetőtörvénykönyv az élősködésnek ezen formáját az alábbiakban határozza meg: aki rendszeresen kerüli a becsületes munkát, valakivel eltartatja magát vagy létfenntartási költségeit egyéb büntetendő cselekmények révén biztosítja — három esztendei börtönbünte§§§ Az élősködő, munkerülő személyek jelentős hányada nem teljesíti a gyermekeivel szembeni eltartási kötelezettségét. A trávnicei Václav Fránik például — vallomása szerint — azért nem dolgozott már huzamosabb ideje, mert elveszítette a személyazonossági igazolványát. A bíróságnak arra a kérdésére: vajon mi okból tartozik négy kiskorú gyermeke közel egy esztendei, kereken tízezer koronára rúgó eltartási költségeivel, már a fentihez hasonló, együgyü választ sem tudott adni... Az Érsekújvári Járásbíróság büntetőtanácsa, az enyhítő körülmények figyelembe vételével, a sorozatos munkakerülés és a szülői kötelezettségek elhanyagolásának kettős bűntettéért 14 hónapi szabadságvesztésre ítélte Fránikot és két további esztendőre eltiltotta őt az italboltok és egyéb szórakozóhelyek látogatásától. A dévényújfalusi Stefan Vavrovicnak — gyermekeltartási kötelezettség címén — havonta ötszáz koronát kellett postára adnia. Mivel azonban sehol sem dolgozott, nem tudott rendszeresen eleget tenni ennek a bírósági ítéletnek. Ilyen „szorult" helyzetben egy alkalommal a helybeli vendéglőben sikerült ellopnia ezt az összeget. Vavrovicot azonban tetten érték és ugyancsak kettős váddal — lopás és munkakerülés — egy esztendei börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után pedig két esztendeig lesz hatósági felügyelet alatt. A munkakerülők külön táborába tartozott a Stará tubovría-i Ján Fiiak. Ő nem vetette meg a munkát, feltéve ha magánvállalkozásról, azaz „tusiról" volt szó. Hivatalos munkahelyén: az Agrostavban viszont annál szerényebb munkakedvvel dolgozott — ha egyáltalában olykor-olykor „befáradt" a munkahelyére, ahol nemcsak műszakokat hagyott ki, de néha napokig, hetekig kimaradozott. Az ilyen életmód súlyos családi konfliktusokba és anyagi gondokba sodorta Fiíakot, aki több hónapig négy gyermekének eltartási költségeit sem tudta fedezni. A bíróság a felelőtlen apát tizennyolc hónapi szabadságvesztésre ítélte, utána pedig két esztendei hatósági felügyelet alá helyezte. §§§ Hazánk alkotmánya mindenki számára biztosítja a munka és a kenyérkereset jogát. A munka így nemcsak alapvető joga, de kötelessége is minden munkaképes állampolgárnak. A munkakerülés, a naplopás ezért a társadalmilag legveszélyesebb, legkárosabb bűntettek közé számít. Aki a becsületes kenyérkereset helyett mégis ezt az elítélendő életmódot választja, annak — érthetően s helyesen — bírósági és bűnüldöző szerveink leghatékonyabb erélyével kell számolnia. 17