A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-14 / 19. szám
A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESIG VÉREIMÉBEN EGY „ÉLELMES" IGAZGATÓ Hideg volt az idei tél. A hőmérő higanyszála különösen januárban süllyedt gyakran a fagypont alá. Az emberek fázósan, sokan mogorván jártak az utcán, és száz megkérdezett járókelő közül bizonyosan senki sem válaszolta volna, hogy izzad, hogy melege van . . . Voltak azonban, akiknek homlokán ezekben a dermesztő téli fagyokban is verejtékcseppek jelentek meg. Talán nem is kell különösen részletezni, hogy főképpen a bírósági tárgyalótermek főszereplői, azaz a büntetőperek fő vódlottai között találkozhatott ilyen sápadt, izzadt arcú emberekkel a riporter. Bratislavában egy ilyen több napig tárgyalt per szánalmasan verejtékező főhőse volt Vladislav Malinovsky, a Dunamenti Gépgyár volt igazgatója, akit a szocialista társadalmi tulajdon kárára elkövetett több rendbeli súlyos visszaéléssel vádolt a kerületi ügyészség. Súlyos vád, komoly büntetés jár érte, ha a vádlott bűnössége bizonyítást nyer... De ne vágjunk a dolgok elébe, vegyük sorjába az eseményeket. 1976 tavaszán az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának dolgozói Plavecky Stvrtok környékén végezték ellenőrző feladataikat. A környéken épülő hétvégi nyaralók „negyedébe1' is ellátogattak. A víkendházak egyikénél keverőgép zúgott, és néhány férfi serényen kőművesmunkát végzett. Hétköznap lévén, megálltak hót a szorgalmasan ügyködő munkások mellett, hogy megtudakolják: vajon szabadságon vannak-e, ha munkaidő alatt ilyen jó ütemben építik ezt a csinosnak ígérkező nyaralót. A megkérdezettek tulajdonképpen nem is lepődtek meg a kérdésen, hanem egyszerűen, szemrebbenés nélkül azt válaszolták: a vállalat igazgatójáé lesz a nyaraló, ők csak besegítenek. Aztán azt is hozzáfűzték még, hogy a direktor — segítő szándéka jeléül — szolgálati gépkocsin szállíttatta őket az építkezésre, és délután háromra várják vissza a gépkocsit, hogy időben hazaérjenek . .. Igen, igen, nem az első eset, hogy itt dolgoznak, az igazgató gyakran fölkéri őket egy kis segítségre; természetesen, a fizetésük ennek nem látja kárát, sőt! A népi ellenőröknek ez a megállapítása tulajdonképpen egy lavinát indított el. A Plavecky Stvrtok-i tapasztalatok alapján egy alapos, mondhatnánk úgy is, szigorított ellenőrzést rendeltek el a Bratislava-Petrzalka-i Duna-menti Gépgyárbon. És rögtön az első irat, ami a kezükbe került, csak megerősítette az ellenőrök feltevését, miszerint az igazgató nemcsak hétvégi víkendhózán dolgoztat munkaidőben dolgozóival, hanem egyéb irányban is „élelmeskedik”. Az ellenőrök kezébe kerülő első irat ugyanis arról tanúskodott, hogy nemcsak hivatali dolgozószobájába és előszobájába vásároltatott szőnyeget, hanem ugyanazon a számlán 47 négyzetméternyi jó minőségű szőnyeget „biztosított" saját használatra az épülő nyaralóba. További iratok arról tanúskodtak, hogy jogtalan áron vásárolt a Drevona vállalattól ablakrámákat, ajtókereteket és más faárut. — Ellenőr kartársak, ez valami súlyos tévedés lesz ... én valóban nem ... mindenről elismervényem van ... — védekezett a Gépgyár fiatal, mindössze 35 éves igazgatója, de a bírósági tárgyaláson perdöntőnek bizonyuló iratok másról tanúskodtak. A Gépgyárnak több olyan üzemrésze volt, ahol a dolgozóknak az érvényes előírások értelmében, a munka nehezére való tekintettel, az üzem költségén ásványvíz vagy tej jár. VI. Malinovsky azonban a ligetfalusi élelmiszerüzlet egyikének vezetőjével más üzletet kötött. A boltvezető ugyan ásványvizet és tejet számlázott, a valóságban azonban — 136 000 korona értékben sört, cigarettát és szeszes italokat szállított. Mivel a cserebere üzletelés simán ment, az igazgató itt sem hagyta ki a kínálkozó esélyt. Megegyezett az üzletvezetővel, aki Gépgyárnak különböző tisztítószereket számlázott — ténylegesen azonban tízezer koronás tételekben más árut szállított. Természetesen egyenesen Malinovsky dolgozószobájába, lakására, akkor épülő víkendházába. Az ügyes élelmeskedés azonban még itt sem ért véget. A Duna-menti Gépgyár egy Moszkvics típusú személygépkocsit használt szolgálati célokra. A szolgálati célok — minden tekintetben — azonosak voltak az igazgató céljaival. Hogy miképpen? A gépkocsi-tulajdonosok jól tudják, hogy nincs a világon olyan csodaautó, mely legalább időnként ne szorulna egy kis karbantartásra. A komolyabb javításokat pedig javítóműhelyekben, szervizekben végzik. A BAD 04—17 rendszámú Moszkvics is a Drutechna Főrévi úti javítóműhelyébe került, ahol annak rendje és módja szerint a kért javításokat el is végezték. Malinovsky ekkor azonban már túl „élelmes" volt ahhoz, hogy kihagyjon egy ilyen „ziccert"! Ezért hát mielőtt megküldhették volna a javításért járó számlát, megegyezett a szerviz illetékes dolgozóival. Az egyezség abban állt, hogy a Drutechna által kiállított számlába 13 300 korona értékben további pótalkatrészeket is belekalkulálnak az ő személyi tulajdonát képező Renault típusú gépkocsijába. Az igazgatónak sorozatos üzelmei során sok volt az elintézni való ügye, így gépkocsijának nemcsak belső alkatrészei, de kerekeinek gumiabroncsai gyorsan koptak. A vállalat költségén ezért 3650 korona értékben új gumipalástokat vásárolt; a magányosnak tűnő gépkocsizás szórakoztatóbbá tételére pedig — ugyancsak hasonló anyagi fedezetből — egy Spider márkájú autórádiót is vásárolt. Az élelmes emberek azonban, kiváló tehetségük tudatában, általában, hiúak is .. . Ezért hát nem is meglepő, hogy Malinovsky, aki egy török basa rátermettségével sáfárkodott a reá bízott anyagi javakkal, kereken hatszáz koronáért (mondanom sem kell, hogy államköltségen) egy életnagyságú tükröt is vásárolt, s ezt lakásában szereltette föl, hogy kedvére tetszeleghessen önmagában. Persze valahányszor belenézett a tükörbe, jól menő üzelmei tudatában, elégedett mosolyra húzódott a szája. Azon a bizonyos tavaszi napon, amikor a népi ellenőrök — Plavecky Stvrtok-i látogatásukat követően — bekopogtattak irodájának ajtaján, Ma’linovskynak azonban ajkára fagyott a mosoly. A helyszínre érkező ellenőrző bizottság e funkció tekintélyének kijáró alapossággal végezte munkáját, és megállapította, hogy az „élelmes" igazgató legalább 161 000 korona értékben károsította meg saját hasznára a szocialista közvagyont. A népi ellenőrök megkezdett vizsgálatát a nyomozó szervek „göngyölítették fel”, és az ügyészség elé tárták, mely az ilyen esetekben a legkomolyabb szigorral jár el. Erre volt példa az idén januárban lezajlott bírósági tárgyalás Is. Fővádlottként Vladislav Malinovsky, bűntársakként pedig a segítőkész üzletvezető, a Drutechna, a Drevona és több más érintett vállalat illetékesei foglaltak helyet a tárgyalóterem padsorainak „élvonalában". S az ügyész határozott hangon három rendben vádolta Malinovskyt. A fővád a szocialista tulajdon kárára elkövetett bűntett volt, amihez még a más személyek kárára való meggazdagodás és a munkahelyi beosztásával járó felelősséggel való durva visszaélés bűntette is párosult. Malinovsky izzad, verejtékezik, megpróbál kibújni a felelősség és a törvénybe ütköző cselekedetek vádja alól; büntetendő tetteinek nagy részét bűntársaira igyekszik hárítani, akik azonban a tárgyalóteremben már nem bizonyulnak barátoknak. Saját bőrüket mentve, enyhítő körülményként a színtiszta igazat vallják, s ez természetesen a néhány hónapja még magabiztosan, fölényesen irányító igazgató ellen szól. Elhangzanak a vádbeszédek, a tanúvallomások és az ügyvédek védőbeszédei is, akik azonban csak nehezen tudnak mentséget találni pártfogoltjaik bűnrészességének enyhítésére. A büntetőtanács pedig meghozza ítéletét, Malinovskyt kilencévi szabadságvesztésre ítéli, és további három esztendőre eltiltja attól, hogy anyagilag felelősségteljes állásban dolgozzék. A fővádTótt után, a bűntársak is megtudják a rájuk vonatkozó ítéleteket. A telefonjegyzékben, egyébként, ma már hiába keresnénk a Duna-menti Gépgyár számát. A gépipari miniszter ugyanis egy külön rendelkezéssel önálló vállalatként felszámolta az üzemet, és részlegeit a Bratislavai Gépkocsigyárhoz csatolta. Ez a közelmúltban lezajlott bírósági tárgyalás már csak szomorú utójátéka volt egy fiatal vállalatigazgató sorozatos visszaéléseinek és a közös tulajdont sajátjának tekintő üzelmeinek. 17
