A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-07 / 18. szám
BÁB! TIBOR: NAGY LÁSZLÓ: Jött egyszer, erre járt Májusi rózsa Füstölgő rom a háború, korommal festi át a friss eget; vérengző mord ágyúival a szárnyas, ifjú napra fenyeget. A béke felszántott mező, megáldott mély barázda, szerelem. eső és könnyek öntözik — búzát, virágot, álmokat terem. Hullj eső, sirasd csendesen: jött egyszer, erre járt egy katona. Alszik. Füvek, fák gyökerét táplálja régen hamvadó pora. A haja szőke volt, akár az elhulló kalász. A szeme kék. Városok, falvak tornyait tükrözte, mint a csallóközi ég. A sírja régen elsimult, nem tudja senki, merre, hol pihen. A föld porával elvegyült, alszik, nevét se tudja senki sem. Nyugalma, békessége mély, akár az égbolt, s épp oly végtelen. A szíve felszántott mező, búzát, virágot, álmokat terem. Hullj eső, sirasd csendesen: jött egyszer, erre járt egy katona. a beárnyékolt nap alatt, s a barázdában tűnt el friss nyoma. Kosúthová Elena felvétele Elvette tőlem a lángot, szívénél gyermek érik. Járja a bánya-világot, kormos a lába térdig. Fürgén csak két szeme győz a síkon, meredek dombon. Nehézkességével ő a földön lépkedő sólyom. Éjek és nappalok jönnek, jajgat s mosolyog, mintha ölében lenne a földnek minden öröme, kínja. Sápadt az asszonyka, már a gyermekért csatáz nyíltan, megveti azt, aki szánja, szóljatok hozzá vígan. Kínjai tornyát sikítva dönti, ha eljön az óra, s akkor világra virít a legszebb májusi rózsa. PETER ANDRUSKA: Május Az első tulipánok már ellobbantak, az arcokon tavasz oltványainak fénye. Zöld nedvek kongatva emelik a fák árbocait az ég felé. Fügedi Elek fordítása Arany János Karlsbadban Köztudomású, hogy klasszikus költőnk, Arany János idősebb korában máj- és epebántalmakban szenvedett, s e betegsége folytán került kapcsolatba Csehországgal, szorosabban véve Karlsbaddal, a mai Karlovy Vary-val. Arany János kilencízben tette meg a messzi utat, Budapesttől Károlyfürdőig, s az akkori utazási viszonyokat tekintve, ezek a kirándulások nagyon fárasztóak lehettek. A világhírű fürdőváros azonban a gyógyulás reményével kecsegtette, s habár betegségéből nem gyógyulhatott ki, annyi bizonyos, hogy a karlsbadi kúrák könnyebbé tették, meghosszabbították a költő életét. Gyulai Pál egyhelyütt ezt írja róla betegségével kapcsolatban: „Az 1868. évben veszélyes máj- és béllob-betegséget állott ki, kínos szenvedések között; az 1869. évben kezdte a karlsbadi fürdőt látogatni, s egy hónapig tartózkodott ott. Ezután még nyolcszor, összesen kilenc éven át járt Karlsbadba. 1870- ben Kovács Sebestyén Endre operálta, s a jobb oldali bordák alól 3—4 darab epekövet távolított el. Még a későbbi napokban is jöttek ki epekövek 8—9 darab, amelyeknek legnagyobbika egy kis diónagyságú lehetett. Hallása is nehezedni, szeme is gyöngülni kezdett. Azonban mindezek mellett óvatos étrendszabályokat követve, az egyensúly roncsolt szervezetében helyreállott, úgyhogy hivatali teendőit teljesíthette, és koronként dolgozhatott is." A költő nagyon szerényen, úgyszólván magányosan töltötte napjait Karlovy Varyban. Bár többre is tellett volna neki s lakhatott volna előkelőbb helyen, mégis egészen egyszerű, minden fényűzés nélküli helyet választott. Elsőízben, 1869-ben a Walter Scott-féle házban szállt meg, későbbi éveiben pedig a Strelecbe, az úgynevezett Vadászházba tette át székhelyét. Arany János nagyon megkedvelte Karlsbad vadregényes környékét, s bár betegsége nem engedte, hogy a fürdőhelyen rendszeres irodalmi munkásságot folytasson, mégis dolgozgatott, német és cseh költőket fordított. Egyébként mindenben betartotta kezelőorvosának, dr. Hochbergernek utasításait, szorgalmasan ivókúrázott, sétálgatott a gyönyörű tájon. Az egyébként is nyugodt vérmérsékletű költőt még jobban megnyugtatta a természet közelsége, az elbűvölő erdők és hegyek. „Míg körülöttem az egész világ háborog, én nyugodtan ülök itt, Csehország szélső völgykatlanában, vagyis nyugtalanul annyiban, mert ötkor kelnem, harmadfél órát pipa nélkül sétálnom kell és csak aztán jutok reggelihez, hol csibuk és lapok olvasása minden fáradtságért kárpótol ..." — írja jó barátjának Csengery Antalnak. Karlsbad és a környező kies táj annyira megragadta a költő lelkét, hogy a gyógyforrások mondáját nagy eposzába, a Toldi szerelmébe is beleszőtte. Hosszú passzusban meséli el IV. Károly cseh király nevezetes vadászkalandjának történetét. Kissé a Csodaszarvas mondájához hasonlít a történet, hiszen itt is nemes vadat üldöznek a királyi vadászok és Toldi Miklós. Károly s a vadászok, lejtőn lekerülve, Keresik a gimet a völgyi sűrűbe', Követve nagy bajjal ebeik szaglását, Nézve is a sziklák torony-alkotását. Zubogás egyszerre hallik olyanforma, Mintha valamely nagy rotyogó üst forrna, S tele az egész táj sűrű fehér gőzzel, Melyben a napfény is haloványan vész el. Arrafelé tartván, terebély bikkfáknak Tisztásán, a patak mentibe', mit látnak! Vizet a sziklából forró-meleg árral Törni elő, buzgó, hét ölnyi sugárral; Tetején ez oszlop ragyogó virágba Foszladoz és hull, mint szomorúfűz ága, Szikrázik a naptól, s patakba lefolyván Zöld, veres, meg barna kérget rak az alján. Ezalatt a gimet az ebek meglelték, Vidám csaholással hirt adva jelenték: De Károly a völgyet megszerető nagyon, Lön gondja utóbb, hogy neki nevet adjon: Csatola még hozzá két falu határát, 5 a hol a forró viz kilövi sugárát, Emele ott fürdőt, telepite várost: Az egész világnak gyűlőhelye már most. Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe, S hol a fürdő épült a forrás fölébe, ötszáz évvel utóbb — vagy igen, már többel, Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember: Megáldotta vizét nagy jótéteményért, Ha nem új életért, új élet-reményért, S ha valaha czélhoz bír jutni az ének: Köszöni a forrás csuda hévvizének. A fenti verssorokból is kitűnik tehát, hogy Arany János milyen hálával gondolt a karlsbadi fürdőre, érezte, hogy egészségét mennyire feljavították az itt eltöltött hetek, hónapok, a fürdő- és ivóvízkúrák. Arany 1876-ig látogatta a fürdőhelyet, ezen túl már nem mert vállalkozni a hosszú útra és az akkori felsőmagyarországi, a mai szlovákiai Korytnicán keresett további gyógyulást. A karlsbadi szép napokra azonban haláláig visszaemlékezett. Ma Karlovy Varyban emléktábla őrzi Arany János ott-tartózkodásának napjait, a fürdőhely múzeumában azonban semmiféle emléktárgy nincs tőle. Pedig eléggé gazdag ez a múzeum híres emberek emlékeiben. Van itt emlék Goethétől, Schillertől, Marxtól és Gogoltól, járt itt Turgenyev és Paganini, Beethoven és Grieg és ki tudja még hányán. Hasznos dolog lenne, ha az emléktáblán kívül a fürdőhely múzeumában is ott szerepelne néhány emlékkel a nagy magyar költő, aki egykor tréfás szomorúsággal búcsúzott a szívéhez nőtt Karlsbadtól: Isten veled Karlsbad szép tája! — Örökké az ember nem állja. Rothad neki tüdeje-mája; — Így végződik a földi pálya. Alá'szolgálja I DÉNES GYÖRGY 11
