A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-05-07 / 18. szám

A Prágában barangoló turisták ke­zéből szinte elmaradhatatlan úti­könyvek egyike szerint „Prága nem csak Európának, hanem a világnak is egyik legszebb fővárosa, ódon voltában csupa báj, hangulat, csupa kedély, sokszor zord történelme ellenére: csupa emberség. Patinás tetői alatt modern lélek lakozik”, A fentiekhez nem is fér semmi két­ség. Részletesebb kiegészítenivaló annál inkább. Mert a mai Prága nem csupán a kincsek nagybecsű rangjára emel­kedett ódonszép város, — hanem egy új Prága is. Az évszázadok folyamán alakuló, formálódó városképet a felsza­badulást követő forradalmi átalakulás társadalmi eredményei főleg az utóbbi évtizedben bizony tekintélyesen megvál­toztatták. Természetesen úgy, hogy nem vettek el belőle, inkább hozzátettek, mi­közben rendkívüli lelkiismeretességgel gondoltak a régi emlékek megmenté­sére, konzerválására is. S közben a vá­ros körül kialakult az új lakótelepek ko­szorúja s mindaz, ami ezzel jár. A la­kótelepek lassan egymáshoz érnek, s tényleges koszorút alkotva zárják be a kört a régi város körül. Ám ez a be­záruló koszorú a kitárulkozás, a terjesz­kedés jelképe és kézzelfogható való­sága. A fejlődésé, amely ma már leg­alább annyira nyomja rá bélyegét a vá­rosképre, mint a patinás múlt. Kétség­telen, hogy egy régi patríciusház össze sem hasonlítható a mai „lakógépeknek" nevezett paneltömbökkel, ám a megál­lapításhoz az is hozzátartozik, hogy Prága építőinek, az új városrészek ter­vezőinek még a házgyári elemekből is Prágai lakótelep Kamaszlányok a lakótelepen FOVAROS sikerült ízlésest, kényelmest, várossze­rűt alkotniok. Aki az utóbbi esztendőkben megfor­dult hazánk fővárosában, az saját ta­pasztalatból tudja, hogy nem teljesen igaz az a megállapítás, miszerint a ré­gi Prágából, a félmúlt Prágájából ne vettek volna el. De ez ügyben hadd idéz­zem az egyik legilletékesebbet, Milada Kádnerovát, aki a fővárosi nemzeti bi­zottság építésügyi osztályán egy külö­nös tisztséget tölt be: ő adja ki a le- I bontásra ítélt épületek robbantási en­gedélyét. A látszólag felmerülő para­doxont eloszlató válasz így hangzik: ahol elveszünk a városból, ott a meg­mentésre érdemtelent, a használatra al­kalmatlant vesszük el, hogy újjal pótol-Hazafelé a boltból juk, mert hiszen ahol bontunk, ott épí­tünk is — házat, metrót, ligetet... rend­szerint az ezredfordulóig már szinte konkrétan kialakult terveknek megfele­lően. S milyen lesz öt év múlva a főváros? Válaszképpen számtalan adatot idéz­hetnénk a választási programból, mely­nek központi feladata szerint a legna­gyobb fejlesztési energiát a lakásépí­tésre kell összpontosítani, melynek nyil­vánvaló okai ismertek: a lakásigény ma a családalapítás alapigénye, a szocia­lista életforma egyik alapfeltétele. De van egy sajátos háttere is a dolognak. Nevezetesen az, hogy Prága lakosságá­nak életkor-struktúrája pillanatnyilag még nem biztosítja a szükséges népsza-Prágai kismama

Next

/
Oldalképek
Tartalom