A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-15 / 2. szám

TANÁCSKOZÁSOK HASZNA • • • Néha úgy tűnik, életünkben talán túl sok már a tanácskozás, megbeszélés, értekezlet, ankét, vita­délután, konferencia. Ezek hasznát lemérni szinte lehetetlen, hiszen a leghasznosabb ötletek, gondolatok, iavaslatok, a legépületesebb hozzá­szólások sem pótolhatják magát a tettet, a cselekvést — a munkát. Az irodalomnépszerűsítő aktivis­ták tizedik országos szemináriumá­ról, amelyet a CSEMADOK KB nép­művelési osztálya rendezett a múlt esztendő végén, mégis azzal az ér­zéssel távoztam, hogy értékes volt, az előadások többsége, a vitafelszó­lalások a gyakorlati munkát, ez eset­ben az irodalom népszerűsítését szol­gálták. Ahelyett, hogy a szeminárium elő­adásait ismertetném, szeretnék ki­emelni egy olyan kérdést, amely — bocsánat a kifejezésért! — szinte rögeszmeként, eszelősen ismétlődik minden ilyen, vagy ehhez hasonló összejövetelen, s ezidáig anélkül, hogy megoldásához, megválaszolásá­hoz valamivel is közelebb járnánk. Arról van szó, hogy az irodalom népszerűsítésének legfőbb akadálya a könyv. Igen paradox helyzet és igen jó lenne már felszámolni...! Tudjuk, újságcikkekben, beszámo­lókban számtalanszor lelkesedtünk már azon, hogy javul népünk anya­gi színvonala, azt is tudjuk, hogy ezzel és a szabadidő növekedésével párhuzamosan növekszenek dolgozó­ink kulturális igényei. Az sem titok, hogy a könyvek, az irodalom iránt is megnőtt az érdeklődés. Azt is fel­mértük már, hány városi, községi, iskolai s egyéb könyvtárunk van. Nem nehéz kiszámítani, hogy ha minden könyvtár rendelne egy-két példányt a Madách Könyvkiadó ál­tal kiadott könyvekből — máris emelni lehetne azok példányszámát. S a „magánvásárlókról” még nem is beszéltünk. De nem emelik! A példányszámok nem emelkednek még ha a lelkes és önkéntes könyvterjesztők és könyv­barátok (meg a szerzők!) a fejük te­tejére állnak sem. A Slovenská kni­­ha könyvesboltjaiban, már néhány nappal a megjelenése után is hiába keressük a hazai szerzők műveit. Az író-olvasó találkozókon (amelyek pedig egyre gyakoribbak és népsze­rűbbek) ' nincs könyv, a könyvesbol­tokban sincs, mert nem rendeltek, a Kiadó szerint kicsi az érdeklődés. Holott ugyebár a könyvkiadás is üzlet...! Furcsa körforgás! Bele is szédül­nénk, ha szédülékenyebbek lennénk. De kár bennünket szédíteni, mert nem hisszük el sem a Kiadónak, sem a könyvesboltoknak, hogy csak akkora az érdeklődés nálunk a köny­vek iránt, mint azt az alacsony pél­dányszámokkal és megrendelésekkel bizonyítani szeretnék. Számtalan pél­dát tudnánk felhozni az ellenkező­jére. (Sajnos Batta György példája, hogy sportriport-könyvéből 15 000 példányt eladott, nem jó példa: ő azt szerette volna bizonyítani, hogy ennyi könyvet is el lehet nálunk ad­ni, egyes korifeusok viszont ebből arra a következtetésre jutottak, hogy hát akkor árulja minden szer­ző a saját könyvét, vállaljon felelős­séget a magasabb példányszámért.) A fenti bárgyú következtetés, amellett, hogy csak élő szerzőkre vonatkoztatható — hiszen pl. Fábry Zoltán már nem árulhatja a saját könyveit —, méltatlan is lenne szo­cialista alkotókhoz, könyvügynökök­ké, vigécekké, kofákká degradálná őket. De szükség sincs rá, hiszen ön­kéntes Csemadok-könyvterjesztőK, könyvbizalmiak, továbbá könyvtáro­sok sora bizonyíthatja, hogy a köny­vet igénylik, keresik, megvennék — ha lenne. A múlt évben a Csemadok galán­­tai titkársága negyven író-olvasó találkozót szervezett, amelyeken több mint 25 000 korona értékben adtak el könyvet. Volt olyan szerző, akinek ötszáz kötete fogyott el — két köz­ségben. Nos ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy az említett titkárság szívügyé­nek tekinti a könyvterjesztést, jó viszonyban van a helyi könyvesbolt vezetőjével, továbbá, anyagi kocká­zatot is vállalva, annyi könyvet ren­del egy-egy szerző műveiből, ameny­­nyinek az eladását reálisnak ítéli. Látjuk, hogy ez elég szép példány­szám. Azonban a kérdés korántsem ol­dódott meg. A könyvek elfogynak, de a Kiadó ekkor már nem emelheti a példányszámot. Az eredmény? Más járásba már alig jut, vagy egyálta­lán nem jut ezekből a könyvekből. A baj gyökere, a galántai- szemi­nárium legtöbb résztvevője szerint, ott keresendő, hogy maga a Kiadó nem hajlandó anyagi kockázatot vál­lalni saját kiadványaiért. Vagy ha igen, csak nagyon csekélyét. Könyv­­terjesztőinek semmi kapcsolata sincs a Slovenská kniha boltvezetőivel, te­hát nincs aki meggyőzze őket, hogy könyveink elfogynak, ha megrende­lik. Ha már ennyire üzletnek tekint­jük a könyvkultúrát: kockáztathat­nánk is valamit, hiszen bizonyos fo­kig minden üzlet kockázattal jár. S emellett, mint látjuk, ez a kocká­zat nagyon kicsi, hiszen a legrosz­­szabb esetben is csak arról van szó, hogy egy-egy könyv tovább marad a piacon. A könyv viszont, amint tudjuk, szellemi táplálék — nem pedig rom­landó déligyümölcs. Tárolással sem veszít értékéből. ZS. NAGY LAJOS ÉVZÁRÓKRÓL RÖVIDEN Három kis gömöri faluban (Pá­dár, Rakottyás, Guszona) tartottak évzáró taggyűlést. Egyik helyi szer­vezet sem tartozik a Rimavská So­­bota-i (rimaszombati) járás nagy és sokrétű tevékenységet kifejtő szer­vezetei közé. A CSEMADOK tagjai ezekben a községekben nem kez­deményeztek akciót akció után, en­nek ellenére sem kellett szégyen­kezniük. Például a rakottyásiak 550, a pádáriak 100, a guszonaiak 200 óra társadalmi munkával tették szebbé környezetüket, segítettek a szövetkezetnek. A guszonai éneklő csoport tagjai felléptek Ozdanyban (Osgyánban), Jesenskében (Fele­den), a járási dal- és táncünnepé­lyen stb. Szándékuk, hogy jó han­gú menyecskéket szervezzenek be maguk közé, vagyis hogy a férfi éneklő csoportot vegyeskarrá alakít­ják át. A vezetőségi üléseket rend­szeresen megtartották mind a há­rom helyen. Pádárban két egész­ségügyi előadás hangzott el az év folyamán, és egy beszélgetést szer­veztek idős kommunistákkal. Már régen játszottak színdarabot, pedig megfelelő helyiség áll rendelkezé­sükre. Jakab Barna tanító vállalta a színdarabok betanítását. Meg­győződésem, hogy nem kell üres teremben játszaniuk. A rakottyósiak­­nak az a legnagyobb gondjuk, hogy a kultúrházukat rendbehozzák, bő­vítsék. Tevékenységet a kedvezőtlen körülmények ellenére is kifejtettek, és előadást is tartottak. Most vi­dám műsor összeállításán és bemu­tatásán fáradoznak. Hátráltatja a munkát a jelenlegi színpad. Visz­­szatérhetnék még a guszonaiak di­cséretet érdemlő kezdeményezésé­re: összegyűjtötték a régi ruhákat, használati tárgyakat, amelyekből ki­állítást rendeztek Rimaszombatban. Beszélhetnék arról, hogy a három helyi szervezet tagjai hogyan kap­csolódtak be a választási előkészü­letekbe. Dicséretükre hozhatnám fel továbbá, hogy az évzáró taggyűlé­sen kötelezettséget vállaltak újabb CSEMADOK-tagok és Hét-előfizetők szerzésére. Guszonán például 17 fiatal kérte felvételét a CSEMA­­DOK-ba az évzáró taggyűlés után. Hogy a tervekről is szóljak: kirán­dulás, társadalmi munka, keretmű­sor, előadás, táncmulatság, irodal­mi est szerepel mind a három he­lyen.-gj­■ A CSEMADOK Trhové Myto-i helyi szervezete színvonalas, tartal­mas évzáró taggyűlést tartott. A be­számoló igen részletesen foglalko­zott a kulturális tevékenységgel, a színjátszó csoport jó szereplésével, az éneklő csoport és a citerazene­­kar megalakulásával, valamint a klubmozgalom továbbfejlesztésének a lehetőségével. A színjátszó cso­port évek óta részt vesz a járási versenyen, s 1962 óta a harmadik helynél nem ért el rosszabb helye­zést. Tavaly viszont a dobogó leg­felső fokán álltak, így aztán ők kép­viselték a járást a nyugat-szlovákiai kerületi versenyen. A nagy sikerrel bemutatott zenés vígjáték címe: A kísértet házhoz jön. Oláh Ödön ze­­nésítette meg. Külön színfoltja a CSEMADOK helyi szervezetének a klubtevékenység. A klub vezetői — Oláh Ödön, Ráczné Házi Rozália, Radimák Katalin és Dosztig Erzsé­bet — 1977 januárjától szakkörökbe szervezik a tagságot. Megalakítják az irodalmi, műszaki, zenei kört, az autószereléssel, gépjavítással fog­lalkozó köröket stb. Elképzelésük mások számára is tanulságosan az, hogy mindig más kör rendezi meg a klubesteket, saját programmal, s ehhez az elgondolásukhoz már az évzárón kérték a tagság támogatá­sát. Érdekessége még a helyi szer­vezetnek, hogy női futbalcsapata van. Évente egy mérkőzést játszik, amelyről Oláh Ödön, az általános iskola igazgatója ad helyszíni köz­vetítést a hangosanbeszélőben. Az évzáró taggyűlés vendégeinek Hét­előfizetői szelvényt osztottak szét. Büszkén állapították meg, hogy a CSEMADOK KB képes hetilapja a vámosfalusi helyi szervezetet tartot­ta érdemesnek arra, hogy velük in­dítsa A fecskék közösen csinálnak nyarat című kerekasztal-beszélgetés sorozatát. ■ A CSEMADOK ipolyszalkai he­lyi szervezetének évzáró taggyűlé­sén könyvkiállítást rendeztek. A CSEMADOK tagjai megtekinthették és megvásárolhatták a Madách Naptárt, az Irodalmi Szemlét s az A szálkái népművészeti csoport ke­resztelői szokást mutat be. ízléses kötésű könyveket. Botlik An­tal, a helyi szervezet elnöke számolt be az elvégzett munkáról. Jelentős­nek minősítette az „A faluban szól a nóta" című folklór-feldolgozást, az Ipolyparti randevút stb. Vendé­gül látták a Szőttest, a CSEMADOK KB népi művészeti együttesét, író­­olvasó találkozón vettek részt dr. Turczel Lajossal; falujuk szülötté­vel ; szép helyezést értek el a pró­za- és versmondók versenyén. A vá­lasztások előtti időszakban 12 kul­turális előadást tartottak. A taglét­szám 165. Az évzáró taggyűlésen 23 új tag vette át tagsági igazolvá­nyát. Tizenöt új Hét-előfizetőt sze­reztek. Ami a jövő munkatervét il­leti: tanulják a „Betyár" c. színda­rabot, készülnek, a februári győze­lem méltó megünneplésére, író-ol­vasó találkozókra Gyurcsó István­nal. Lovicsek Bélával, kirándulások­ra, előadások megtartására, szüre­ti bálra stb. Szeretnék, ha a jö­vőben a szövetkezet aktívabban tá­mogatná anyagilag a helyi szerve­zetet. Hajtman Kornélia ■ A CSEMADOK hrhovi (torna­görgői) helyi szervezetének évzáró taggyűlésén Hanesz Béla, a helyi szervezet titkára ismertette az 1976- os esztendőben végzett munka e­­redményeit. Elismeréssel szólt a ci­­teraegyüttesről, amely bekerült a Tavaszi szél vizet áraszt c. országos verseny elődöntőjébe, majd onnan tovább jutva az országos döntőn is nagy sikert aratott. Az évzáró tag­gyűlésen értékes és érdekes vetél­kedőre is sor került. Témakörök vol­tak: A CSEMADOK élete, küldeté­se; a Szovjetunió; és a népi hagyo­mányok. A vetélkedő győztesei könyvjutalomban részesültek. Él­ményt jelentett még a résztvevők közös éneklése. Török Lászlóné 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom