A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-02 / 13. szám

Fokozott aktivitással A konferencia küldöttei Február 26-án került sor a CSEMA­­DOK luceneci (losonci) járási konfe­renciájára. A konferencián elhangzot­tak alapján megállapíthatjuk, hogy szö­vetségünk losonci járási bizottsága és az egyes helyi szervezetek az elmúlt két esztendőben valóban eredményes mun­kát végeztek a CSEMADOK tagságá­nak, a járás magyar nemzetiségű dol­gozóinak nevelésében. Hozzájárultak a párt- és állami szervek által kitűzött feladatok megvalósításához, a CSKP politikájának népszerűsítéséhez. Igaz, Csák István titkár nemcsak eredmé­nyekről számolt be, hanem a hiányos­ságokra is rámutatott, hiszen a losonci járásban is akadnak még hibák, ja­vítanivalók. Jobban meg kell szervez­ni például a honismereti tevékenysé­get, szorgalmazni kell a tanfolyamok és szakkörök, a népi akadémiák meg­szervezését, nagyobb figyelmet kell for­dítani az irodalmi nevelésre. A sajtó­terjesztés terén ugyancsak hiányossá­gok mutatkoznak, ezért a legközelebbi konferenciáig a Hét előfizetőinek szá­mát háromszázzal kell növelni. A konferencián részt vett Kulcsár Ti­bor, a CSEMADOK KB elnökségének tagja, valamint a járási pártbizottság, a jnb és a Járási Népművelési Köz­pont küldöttsége. A küldötteket és ven­dégeket a losonci III. számú magyar tannyelvű általános iskola pionírjai kö­szöntötték. — ve — A konferencia munkaelnöksége Február 19-én tartották meg a CSE­MADOK lévai (Levice) járási konferen­ciáját, amelyen részt vett Varga Béla, a CSEMADOK KB főtitkára. A járási nemzeti bizottság és a járási pártbizott­ság küldöttségét Katarina Simková, a jnb alelnöke vezette. Pásztor Lajos, a CSEMADOK járási bizottságának titkára beszámolójában részletesen elemezte a helyi szerveze­tek sokrétű, eredményes munkáját. Szólt az öntevékeny művészeti csoportok egy­re színvonalasabbá váló előadásairól, az eredményes tagtoborzásról, külön­böző vetélkedők sikeres megrendezé­séről, a színvonalas író-olvasó talál­kozókról s arról is beszámolt, hogy a járásban sikeresen folyik új előfizetők gyűjtése a Hét című képes hetilapra. Több felszólaló foglalkozott lapunk­kal, a Héttel. Zólyomi Dezső Zselizről, a helyi szervezet 750 tagja nevében számolt be munkájukról és arról, hogy 40 új előfizetőt szereztek. Matyó kül­dött Nagytúrról 31 előfizető szerzésével dicsekedett (örömünkre), és Kajtor mér­nök Ipolyviskről szintén 31 új előfizető szerzéséről szólt. Csontos Vilmos Zala­­báról azt hangsúlyozta, hogy a nem­zetiségi kultúra fejlesztése és terjesz­tése mindannyiunk kötelessége, és be­szélt a könyvterjesztés fontosságáról is. Csekei Ernő Felsőszecséről nagyon ér­tékes és meleg hangú felszólalásában az emberi kapcsolatokról, a tévé-mér­gezésről (legújabb betegség) és az if­júságról beszélt. Befejezésül pedig el­búcsúzott a CSEMADOK székházától — sok-sok forró est, gazdag tevékeny­ség és sikeres munka színhelyétől —, mivel nemsokára lebontásra kerül. Varga Béla főtitkár felszólalásában többek közt az előttünk álló legfon­tosabb feladatokról szólt, azokról a fel­adatokról, melyeket okvetlenül meg kell oldanunk, ha tovább akarunk lépni. Katarina Simková, a jnb alelnöke meleg szavakkal üdvözölte a konferen­cia résztvevőit és elismerően nyilatko­zott a helyi szervezetek munkájáról. A konferencia légköre, a vitafelszó­lalások mind-mind arról győztek meg, hogy jó úton haladnak a helyi szerve­zetek s a továbblépéshez minden elő­feltétel adott a járásban.-Ib-BENYAK JÓZSEF felvétele ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓK Az író-olvasó találkozók egyre köz­kedveltebbek. Ahol rendszeresen és tervszerűen előkészítik az irodalmi es­tet, ott a siker nem marad el. S ha a szlovákiai magyar írókat az olvasók sorra megismerik, gondot okoz majd, hogy kit hívjanak meg. Már most is előfordul, hogy íróink közül néhányon másodszor vagy harmadszor vesznek részt ugyanabban a községben vagy városban — igaz, néhány év eltelte után — író-olvasó találkozón. írásomban azoknak szeretnék segít­ségére lenni, akik még nem rendeztek, de rendezni akarnak irodalmi esieket. Első tennivaló természetesen felvenni a kapcsolatot az íróval vagy költővel, s megegyezni vele a találkozás napjá­ban. Ha ez megtörtént, a Szlovákiai írók Szövetségéhez kell fordulni (Zvöz slovenskych spisovatel’ov, 890 08 Bra­tislava, ul. Obrancov mieru 8/a), s megbízólevelet kell kérni az író szá­mára. Ez fontos dolog. Aztán idejében meg kell ismerkedni a szerző művei­vel, hogy kellő ismerettel rendelkez­zünk az író bemutatásához. Célszerű az író könyveit időben megszerezni, több példányt vásárolni belőlük, hogy a szerző a bemutatkozás után dedikál­hasson. Számos esetben megtörténik, hogy könyveinkből negyven-ötven példányt vásárolnak az író-olvasó találkozóra. Persze előfordul az is, hogy az érde­keltek hiába keresik műveinket, sehol nem kapják meg. Tapasztalatból tu­dom, hogyan készülnek a CSEMADOK galántai járási titkárságán egy-egy ta­lálkozóra. Mikor ott jártam, az irodá­ban megpillantottam két csomag köny­vet. Láttam, hogy még fel sem bontot­ták. Érdeklődésemre a titkár elmondta, hogy a csomagban az egyik író most megjelent művei vannak. Ki sem cso­­magoltatta a könyvesboltban, ahová akkor érkezett a szállítmány, mert már felvette a kapcsolatot azzal a helyi szervezettel, ahol az íróval találkozni szeretnének. Ez az előzménye annak, hogy ebben a járásban, illetve e já­rás helyi szervezeteiben az írók szá­mos könyvüket dedikálhatják. Magam is jónéhány művemet dedikáltam több helyen. A jól előkészített találkozóra sokan eljönnek, s mind az író, mind a közönség elégedett a találkozóval. Semmiképpen sem hathat buzdítólag az íróra, ha a találkozóra úgy kerül sor, hogy a könyvéből csupán egyetlen példányt tudtak szerezni. Persze még így is, egy könyvvel is sikeres lehet a találkozás, ha az olvasók őszintén ér­deklődnek a szerző élete és irodalmi munkássága iránt. Számtalanszor el­hangzott már, hogy a CSEMADOK-nak feladata a könyvvel végzett munka. Ezt azzal egészíteném ki, hogy a könyvvel végzett munka nemzetiségi irodalmunk egyik legfontosabb éltetője. Ha több az író-olvasó találkozó, nagyobb pél­dányszámban kelnek el a könyveink. Ezért tettem említést galántai tapaszta­lataimról. Hasán lóképpen kellene el­járni másutt is. Be kellene végre bizo­nyítanunk, hogy könyveink 500—600-as példányszáma rendkívül alacsony. Meg­győződésem, hogy egy-egy sikeres könyvből több ezer is elfogyna. A bi­zonyításra hatásos módszere lehet a jól szervezett írói est, az előre meg­rendelt könyvmennyiség. Nem szüksé­ges a rendelést a könyvterjesztő vál­lalathoz küldeni, elég a legközelebbi könyvesbolt vezetőjéhez fordulnunk. Ajánlatos a könyvesboltnak leadott megrendelés másodpéldányát megkül­deni a Madách Lap- és Könyvkiadó­nak. És most szeretnék egy javaslatot tenni. Ha olvassuk a lapokban, hogy valamelyik írónknak könyve jelent meg, figyeljünk fel és gondolkozzunk rajta: nem lenne-e helyes az íróval találkoz­nunk? Ha úgy döntünk, hogy igen, a legközelebbi könyvesboltban rendel­jünk több példányt a könyvéből. Az eddigi tapasztalatok szerint a könyves­boltok ritkán rendelnek öt-tíz példány­nál többet könyveinkből. S hiábavaló az utánarendelés: a kis péídányszám­­ban kiadott művet már szétküldték az ország könyvesboltjaiba, és gyorsan el­fogyott. Mi pedig évről évre keressük könyveinket, nemzetiségű irodalmunk alkotásait, még akkor is, amikor azo­kat már régen elfelejtette a kiadó. Hányszor kell ismételnünk, bizonyíta­nunk, amíg az illetékesek felfigyelnek szavunkra: több példányszámot köny­veinkből! Bizonyítanunk kell: szeretjük a könyvet, pártoljuk irodalmunkat, szük­ségünk van író-olvasó találkozókra. A műveltség morzsáival nem lehetünk elé­gedettek! CSONTOS VILMOS SOKSZEMKŰZT VITRAY TAMÁSSAL Még morajlik a terem, nagycsizmás bácsik, ünneplőbe öltözött nénik, fris­sen borotvált munkások, szépen fésült nők várják, hogy belépjen. — Vajon úgy néz ki az életben is, mint a kép­ernyőn? — Láttad a legutóbbi műso­rát? — Én találkoztam vele az utcán, amikor Bratislavában járt. — Te mit kérdezel tőle? — Azt mondják délután már nagyon sokat mesélt a gyerekek­nek — hangzik innen is onnan is. Csi­tul a zaj. Presinszky Lajos bemutatja, akit mindenki szeretettel várt és már az első pillanatban felismert — Vitray Tamást. Régi ismerősünk ő. De ez az isme­retség eddig meglehetősen egyoldalú volt. Ö szórakoztatott minket. Együtt szurkoltunk a sportversenyeken, tévé­­vetélkedőkön. Műsorai nyomán tágult látókörünk. Megismerhettük híres és kevésbé híres emberek magánéletét, a foglalkozásukkal járó sajátosságokat. Csak éppen a műsor készítőjéről nem tudtunk meg semmit. S most itt áll előttünk. Érdeklődéssel figyel kérdé­seinkre, miközben pipát szív, humoros válaszai nyomán felcsendül a neve­tés. Somorján vagyunk a CSEMADOK helyi szervezetének klubestjén. Mivel a szolgáltató ház nagyterme elég ki­csi, most továbbadom, amit megtud­tam erről a sokoldalú, nagyszerű em­berről. Budapesti születésű. Gyermekkorából csak egyetlen emléket mondott el. A történet kicsit szomorú, de jellemző az akkori helyzetre: A háború befejezése után, sok-sok társával együtt a Nem­zeti Segély útján ő is vidékre került. Szentesen egy iskola udvarán váloga­tott közülük, akinek még volt élelem a kamrájában s szüksége volt a segítő gyermekkézre. A vézna kis legénykét csak nem akarta elvinni senki sem. Szinte meg sem látták. Dél is elmúlt, esteledni kezdett. És akkor jött egy né­ni, annak elébe állt. — Tessék már en­gem elvinni, én olyan éhes vagyok. Jó félévet volt távol a fővárostól. Az­után sokat tanult. Rendezőnek készült, de az utolsó „rostáláson" mindig mást tanácsoltak számára. Először egy év színházi gyakorlatra küldték, azután felvették volna, de dramaturgnak, har­madszor pedig színésznek. Mivel sem egyikhez, sem másikhoz nem érzett kellő vonzalmat, inkább riporter ma­radt. Hiszen így is rendez, bár senki sem ír számára forgatókönyvet. Mindig újat kell nyújtania s ami nehezebb, mindig önmagát. Szerinte véletlen, hogy a tévéhez került. FISTER MAGDA 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom