A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-19 / 11. szám
Legutóbb három évvel ezelőtt jártam a stúrovói (párkányi) Magyar Tannyelvű Általános Iskolában: Bitter Károlyt mutattam be olvasóinknak, aki — a pedagógusok napja alkalmából — éppen akkor kapta meg az Érdemes tanító kitüntetést. Karcsi bácsi akkor azt mondta, hogy hamarosan nyugdíjba vonul. Nem csoda hát, ha meglepődtem, hogy ezúttal is az iskolában találtam őt. — Tudja, mikor nyugdíjba kellett volna mennem, úgy járkáltam itt, mint egy megvadult oroszlán: egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy most már soha többé nem kell bejönnöm, hogy nélkülem is meglesz az iskola. Hát aztán sikerült elintéznem, hogy továbbra is taníthassak. De most már megyek az orvoshoz, mert, tudja, fiatalító injekciókat szedek... Az igazgatói irodában a két igazgatóhelyettest, MartiSka Milánnét és Horbulák Mihályt találtam. Az első kérdés, amelyre választ kértem tőlük, a hányán tovább? kérdése volt, azaz: hány párkányi tanuló szeretne az idén továbbtanulni? Erre a kérdésre azonban nem az igazgatóhelyettesek válaszoltak, hiszen az iskolának — Reichel János biológia-földrajz szakos pedagógus személyében — külön „pályaválasztási tanácsadója“ is van. Tőle tudtam meg, hogy a hetvenöt kilencedikes tanuló közül csupán három lány megy egyenesen munkaviszonyba, a többiek mind szeretnének továbbtanulni. Huszonkilencen érettségivel végződő középfokú iskolákon akarják tanulmányaikat folytatni. A nyolcadik osztály kilencvenhét tanulója közül harmincötén jelentkeztek középiskolába: főként gimnáziumba. — Szóval, egyelőre elégedettek vagyunk — mondja Reichel János. — A „többit“ majd meglátjuk a felvételi vizsgák után. A tavalyi eredmények jók voltak, bár megtörtént, hogy egy-két jó tanulónk is „kipotytyant“... Nagyon fontos dolognak tartom a szülők átnevelését is, mivel általában nem akarják messzire adni a gyerekeket: attól félnek, hogy a távolabbi városokban majd „elromlik“ a gyerek. Pedig aki rosszat akar csinálni, megcsinálja otthon is: nem kell ahhoz okvetlenül mondjuk Bratislavába mennie ... A párkányi általános iskola pedagógusai a szlovák nyelv oktatásában is egyre figyelemre méltóbb eredményeket érnek el. Nemcsak azért, mert a szlovák nyelvet és irodalmat — miként a magyart is — csakis képesített pedagógusok tanítják: az eredményeket minden bizonnyal a korszerű pedagógiai módszerek gyakorlati érvényesítése is befolyásolja. Persze, ez nem jelenti — és nem is jelentheti — azt, hogy a párkányi általános iskola minden egyes tanulója tökéletesen beszél szlovákul, mint ahogy azt sem képzelhetjük el, hogy minden egyes tanuló tökéletesen tudja a matematikát: ugyanúgy, mint a matematikában, természetesen a szlovákban is vannak „gyöngébb“ gyerekek. — Az osztott osztályokban igazán nagyszerű eredményeket értünk el — mondja Skuta Lászlóné szlovákmagyar szakos pedagógus —, az idén viszont már csak a harmincon felüli létszámú osztályokban engedélyezik a bifurkációt, nekünk pedig általában 29—30 gyerekünk van egy osztályban. Ettől függetlenül minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a tanulók a lehető legtökéletesebben elsajátítsák a szlovák nyelvet. Iskolai könyvtárunk eddig elég gyatrán volt szlovák könyvekkel ellátva, a közeljövőben tehát beszerezzük a szükséges könyveket, mert tapasztaltuk, hogy a gyerekeket érdekli a szlovák irodalom és az olvasás természetesen meg is látszik rajtuk. A tavalyi járási „reprodukciós versenyen“ tanulóink olyan szépen beszéltek szlovákul, hogy nyelvtani hibát szinte föl sem tudtunk fedezni beszédükben. Egyik ötödikes tanulónk második helyezést ért el... Azt is bevezettük, hogy a hét egy bizonyos napján csak szlovákul beszélünk az iskolában: ezt tavaly szigorúan betartottuk, az idén már egy kicsit „lazítottunk“. A közelmúltban kapcsolatot teremtettünk egy Banská Bystrica-i iskolával: a tavaszi szünetben már el is látogatunk a Felkelés városába, a nyári időszakban pedig majd ők jönnek hozzánk. Ehhez a barátsághoz ugyancsak nagy reményeket fűzünk ... Jómagam a járási módszertani kabinetnek is tagja vagyok: a minap éppen ott beszélgettünk arról, hogy író-olvasó találkozókat is rendezhetnénk, s ezáltal is fölkelthetnénk a tanulók szlovák irodalom iránti érdeklődését .. Elért eredményeinkkel azonban meg lehetünk elégedve, hiszen iskolánk 818 tanulója közül szlovák nyelvből mindössze hárman kaptak elégtelen osztályzatot ... Az iskola kulturális életéről nagyon sokat beszélhetnénk. Ebben a rövid írásban azonban lehetetlen mindenről aprólékosan beszámolni. Elégedjünk meg tehát egyelőre anynyival, amennyit Vércse Miklós, Kremmer László és Horbulák Mihály — dióhéjban — elmondott. A Major István nevét viselő pionírszervezet keretén belül körülbelül három éve működik a tudósítók köre: négy-öt tanuló rendszeresen küldi tudósításait a Heti Hírlap, a Tábortűz és az Üj Szó címére. Mindig van miről írniuk, hiszen az iskolában állandóan történik valami. Színdarabot ugyan már legalább négy éve nem játszottak a tanulók, az idén márciusban azonban ismét színpadra lépnek: a Többsincs királyfi című mesejátékot adják elő, amelynek közel száz szereplője van. A színdarab rendezőjének, Kremmer Lászlónak tehát az a legnagyobb problémája, hogyan hozzon össze ennyi gyereket a próbákra, hiszen a tanulók meglehetősen sok irányba érdeklődnek: az iskola pionírszervezetének keretében jónéhány szakkör — egyebek között ateista kör, fotókör, lövészeti, turisztikai, gimnasztikái kör, tánckör és asztalitenisz-kör — működik. Az iskola tanulói a sportban is említésre méltó eredményeket érnek el: ezt semmi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az igazgatói iroda egyik üvegszekrényében elhelyezett rengeteg díj. Az iskola labdarúgói, akik a helyi szlovák tannyelvű és a szálkái magyar tannyelvű általános iskola tanulóival közösen alkottak egy csapatot, már kerületi szinten játszanak. A sportköröket Zahradnicsek Béla és Szatmári Kázmérné pedagógusok vezetik. Az iskola énekkara pontosan nyolcvantagú. Hogy milyen eredményekkel büszkélkedhet? Azt hiszem, elég csupán azt megemlítenünk, hogy a Nővé Zámky-i (érsekújvári) Járási Népművelési Ház vándorserlege Párkányból már nem vándorol tovább, mivel az általános iskola énekkara harmadszor is elnyerte. Az énekkar vezetői: Lengyelfalussy Miklós, Steiner Márta és Slabák Józsefné. Az iskola pedagógusai és tanulói a közelmúltban lezajlott választásokba is aktívan bekapcsolódtak, számtalan műsorral léptek fel a jelöltek bemutatkozásakor és beiktatásakor is. Ezt a munkát a helyi pártszervek is méltányolták és elismerésüket fejezték ki érte ... Mire büszkék? Ezt a kérdést Horbulák Mihálynak tettem fel. Azt hittem, zavarba jön majd, vagy legalábbis sokáig kell „rágódnia“ rajta. De tévedtem. Az igazgatóhelyettes ugyanis töprengés nélkül válaszolt kérdésemre: — A legbüszkébbek a forradalmi hagyományok szobájára vagyunk. Gyerünk, nézzük meg ... Több hasonló jellegű, illetve küldetésű helyiséget láttam már, de mindeddig a párkányi magyar tannyelvű általános iskoláé tetszet a legjobban. Írásom meglehetősen csonka, befejezetlen maradna, ha nem számolnék be még egy kellemes meglepetésről, amely az iskolában tett látogatásom utolsó pillanataiban ért. Itt találkoztam újra — csaknem húsz esztendő után — gyermekkorom Gulyás tanító nénijével, aki annak idején a betűvetésre tanított. Jól esett, hogy emlékezett rám, s arra is, hogy annak idején nagyon-nagyon csúnyán írtam ... VARGA ERZSÉBET (Dávid Sándor felvételei) 3
