A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-12 / 10. szám
Következő számunk tartalmából: ÉLÉNK ISKOLAI ÉLET A FELHŐKNEK NINCSEN OTTHONUK DREZDÁTÓL WARTBURGIG II. JÉGZAJLÁS VI. EGYMÁSRA TALÁLNI r-----------------------------------------------N Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei r-----------------------------------------n A CSEMADOK Körponti Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 328-64. Grafikai szerkesztő. Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A Szlovák Pedagógiai Kiadó magyar szerkesztősége 1950-ben jött létre. Akkoriban nyíltak meg a magyar iskolák kapui; az 1950—51-es iskolaévben legalizálták őket az illetékes minisztérium 1951. augusztus 7-én kelt 27 317/551 1/1 számú rendeletével. A szerkesztőség elsőnek az 1951—51-es iskolaévre érvényes tankönyvek jegyzékét adta ki, ezzel kezdődött a magyar iskolák tankönyvellátása. A szerkesztőség azóta sokat fejlődött, több szerkesztőségi kollektíva kicserélődött. Első vezetője dr. Eduard Oravsky volt. Közben többen váltakoztak, jelenleg dr. Berták Imre kandidátus vezeti a magyar szerkesztőséget. Ővele beszélgetünk. — Milyen a szerkesztőség szerkezeti felépítése, hányán dolgoznak benne? — A Szlovák Pedagógiai Kiadó a Kulturális Minisztérium és az Oktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Nyolc (az ukránokéval együtt kilenc) szerkesztősége van. A magyar szerkesztőség tehát szerves része a tankönyvkiadónak, mégpedig a legnagyobb szerkesztőségek egyike — tizenkét munkatárssal dolgozik. Vannak idősebb szerkesztők és segédszerkesztők és egy technikai szerkesztő. A szerkesztők általában magyar—szlovák szakos pedagógusok. — Hogyan készül a tankönyv? — Tankönyveink legnagyobb része országosan egységes tankönyv. A speciális tantárgyakra, tehát magyar nyelvre, orosz nyelvre, szlovák nyelvre, magyar, szlovák és orosz irodalomra, valamint a zenei nevelésre saját tankönyveink vannak, ezeket magyar szerzők írják. Az államilag egységes tankönyveket csehből, illetve szlovákból fordítjuk. Ezért szlovák—magyar szakos a legtöbb szerkesztőnk. A tankönyveken kívül a tantárgyakkal összefüggő segédanyagot, módszertani utasításokat, szakmódszertani kézikönyveket, munkalapokat és munka füzeteket adunk ki az egyes tantárgyakhoz, elsősorban a kulcstantárgyakhoz, tehát az anyanyelvhez, ami a legdöntőbb az oktatás folyamatában, a szlovák és az orosz nyelvhez és a matematikához. Egy tankönyv elkészítésének a lefutási ideje két év. Először ki kell alakítani a tankönyv koncepcióját, amit a minisztérium hagy jóvá. A koncepció alapján szervezzük meg a szerzőket. Elvileg a tankönyvet egy elméleti szakembernek — az akadémia, valamelyik kutatóintézet vagy egyetem, főiskola tudományos munkatársának — egy gyakorló pedagógusnak és még egy kutatóintézeti szakembernek osztjuk ki, aki a koordinátor szerepét tölti be. Sajnos, a magyar iskolák számára nem rendelkezünk annyi elméleti szakemberrel, mint ahányra szükségünk lenne. Általában a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozóira és a gyakorló pedagógusokra támaszkodunk. A pedagógusok között nagyon sok a rutinos tankönyvszerző, akik már két vagy több évtizede segítik elő a magyar tankönyvek kiadását. Ilyenek, hogy csak néhányat említsek: dr. Párkány Antal, a Szenei Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatóhelyettese, a Pedagógiai Kutatóintézetből Török Matild, Bernáthné Krúg Erzsébet, Jakabné Lelkes Ilona, továbbá dr. Csanda Sándor, dr. Mózsi Ferenc, az alsó tagozatokra: Dombrovszkyné, Bertókné és még sokáig sorolhatnám a neveket. Felmerülhet a kérdés: azok az emberek, akik nagy rutint szereztek mór a tankönyvírósban, át tudnak-e állni a modern tankönyvek írására. Persze a modernizálás nem azt jelenti, hogy a tanítási folyamatot csak „technizáljuk", azaz minél több segédeszközt stb. használunk fel. A modernizálás elsősorban tartalmi jellegű. Tehát az egyes tantárgyakban meg kell találnunk azt az újat, ami a tudományos-műszaki forradalom vívmányait a gyerek értelmi szintjén tükrözi. (Másként beszélek a Napról, az égitestről egy harmadikos tanulónak és másként egy érettségiző tanulónak.) De a törzsanyagnak végeredményben egységesnek kell lennie. A tankönyvírásban körülbelül százszázhúsz emberre támaszkodhatunk: gyakorló pedagógusokra, kutatóintézeti dolgozókra, egyetemi és főiskolai tanárokra. Miután a koncepció elkészül, a szerzők — akiknek mind szakmai, mind politikai szempontból eleget kell tenniök a kívánt kritériumoknak — megkezdik a konspektusok írását. Tehát a koncepció alapján vázlatot készítenek, a tananyagot a tonterv szerint szétosztják tematikus egységekre és időegységekre. Ezt a kutatóintézet jóváhagyja, utána kezdődik a tankönyv tulajdonképpeni megírása. Erre maximálisan egy év áll a szerző rendelkezésére. Tehát a nyomdába adás előtt egy évvel látunk munkához. A tankönyv elbírálására körülbelül kéthónapnyi idő jut. A tankönyveket három személy szokta bírálni: egy elméleti szakember, akinek elvileg tudományos munkatársnak kellene lennie, egy gyakorló pedagógus és egy ideológiai bíráló, aki politikai szempontból ítéli meg a tankönyveket. A tankönyv a bírálótól ismét a szerkesztőhöz kerül, és az esetleges javítások után, a szerző véleményezésével együtt elkerül a Pedagógiai Kutatóintézethez, és az intézet dolgozója véleményezésével elküldi a tankönyvet a minisztériumba jóváhagyásra. Ezután mór a technikai szerkesztőség munkája következik, azaz a grafikai elrendezés és a nyomda biztosítása. — Milyen a Kiadó kapcsolata a hasonló magyarországi és csehországi intézményekkel, tankönyvkiadókkal? — Magyarországgal igen jók a kapcsolataink. Több tankönyvet, így például a régi ABC-könyvet a Magyar Népköztársaságból vettük át. Ezenkívül képes nyelvkönyvet is átveszünk, pontosabban Jugoszláviával és Magyarországgal együttműködve készítjük. A gimnáziumok és szakközépiskolák számára idegen nyelvű tankönyveket — franciát és angolt — Magyarországról veszünk át, az úgynevezett kisegítő (gyógypedagógiai) iskolák számára pedig a honismeret kivételével minden tankönyvet Magyarországról veszünk át. Persze ennek oka az, hogy nálunk kevés a gyógypedagógus, azonkívül lényegesen drágább is lenne, ha mi készítenénk kis számban ezeket a tankönyveket. A Magyar Tankönyvkiadóval való kapcsolataink abban csúcsosodnak ki, hogy szakembereik szakmai, metodikai segítséget nyújtanak. Számos tankönyvet is fordítanak a számunkra, évente körülbelül tíz-tizenkét kiadványt. Ez egyébként kölcsönös, mi az ő számukra hozzávetőleg ugyanannyit fordítunk. Magyarországi kapcsolatainknak következő haszna, hogy szerkesztőink a személyi kapcsolatok révén nagyon sok gyakorlati tapasztalatot szereznek, s ezt itthon kamatoztatják. Ezt láthatjuk a nemzetközi szimpóziumokon is. Egyébként vannak már olyan elvek és nézetek, hogy bizonyos tankönyveket a KGST tagállamai számára közösen készítsünk. Első ilyen fecske lesz egy tankönyv a kisegítő iskolák számára; ezt a Szovjetunióban már kísérleti tankönyvként használják. Kapcsolataink a Cseh Pedagógiai Kiadóvállalattal szintén több évtizedre nyúlnak vissza. Minden évben találkoznak a kiadók dolgozói, részben a munkahelyen, részben pedig sportnap alkalmával. Negyven-ötven szerkesztő cseréli ki tapasztalatait. Egyébként az országosan egységes tankönyvek szerkesztését el sem lehet képzelni együttműködés nélkül. Mi együtt készítjük el Prágával a tankönyvek ütemtervét, továbbá együtt állítjuk össze a tankönyvíró kollektívákat. Vannak tankönyvek, amelyeknek gesztora a Szlovák, és vannak tankönyvek, amelyeknek gesztora a Cseh Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma. A két kiadóvállalat megosztja egymás között az országosan egységes tankönyveket, s így a szerzőket is. Például egy-egy tankönyvet két cseh és egy szlovák szerző készít. És fordítva. Ez az együttműködés a nyomdák biztosításában is megnyilvánul. Ök a magyar tankönyvek kinyomásában ugyanúgy segítenek, mint a szlovák tankönyvek esetében. — Véleménye szerint milyen tankönyveink színvonala? — Az egyes tankönyveket tantárgyak szerint a Pedagógiai Kutatóintézet értékelte. Tankönyveink színvonala általában kielégítő volt, ami a technikai és esztétikai színvonalukat illeti, az elsők közé tartoznak a szocialista országokban, sőt a kapitalista országok tankönyveivel is felvették a versenyt. A színvonallal általában a szülők is meg voltak elégedve. És ez igen fontos dolog, mert ők az első bírálók. Persze nekünk távlatokban kell gondolkodnunk, s egyre jobbat kell nyújtanunk. A tankönyv a gyerek mindennapi munkaeszköze, s csak akkor nőhet a gyerek szívéhez, ha azt szép és érdekfeszítő stílusban írták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tankönyv legyen meséskönyv, vagy játékszer, mert a tanulás az munka, és a munka mindig bizonyos erőfeszítést követel. Gyermekeinket orra is neveljük, hogy kitartóak legyenek, hogy a nehézségektől ne riadjanak vissza, győzzék le az akadályokat, hogy alkotó módon gondolkodjanak. Lejegyezte: ZS, NAGY LAJOS 2
