A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-03-12 / 10. szám
A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 60. ÉVFORDULÓJÁNAK TISZTELETÉRE A CSKP XV. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítése után új felajánlási mozgalom indult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. Poproc község lakosai eddig 45 620 óra társadalmi munkát vállaltak a Nemzeti Front választási programjának teljesítésére. Munkájukkal újabb 2,9 millió korona értéket hoznak létre. Mokrance (Makranc) község lakosai 32 500 óra ledolgozásával 1,5 millió korona érték létrehozását vállalták. Összegyűjtenek 1000 kg vas- és 500 kg papírhulladékot. Az értelmiségiek is bekapcsolódtak a felajánlási mozgalomba. Vállalták, hogy az agitációs és propagandatevékenység keretében 350 óta társadalmi munkával húsz agitációs táblát készítenek. Hasonlóan eredményes a társadalmi munka Cana (Hernádcsány) községben is, ahol a lakosság által vállalt kötelezettségek értéke 2 340 000 korona. Tavaly a kosicei (kassai) járás területén a községfejlesztési és -szépitési akcióban 50 új létesítményt adtak át rendeltetésének. Az üzlethálózat 3600 négyzetméterrel bővült, 120 új óvodai helyet létesítettek, 900 férőhellyel növekedett a kultúrházak befogadóképessége, községi utakat portalanitották, járdákat építettek, újabb háztartásokat kapcsoltak rá a közüzemi vízvezetékrendszerre, parkosítottak, sportpályákat létesítettek, illetve füvesítettek, öltözőket építettek. Az idén is sokat tesznek a járás lakói az élet- és munkakörnyezet megjavítására. A képen: Medzevben (Mecenzéfen) társadalmi munkában új üzletház épül. IVAN SÁNDOR AHOL NEM LESZ GOND... Három-négy hónap... öt év távlataiban szemlélve rövid időszak. Bő negyedév telt el az 1976-os választások óta. Nagy, látványos eredmények születéséhez kevés ez az idő, de az ötéves megbízatási időszak tervei megvalósítása már az első napokban megkezdődött. Kevésbé mutatós ez a munka — mint a házépítésnél az alapozás —, de talán a legfontosabb. Mert jó eredményeket elérni csak tervezett, szervezett, rendszeres munkával lehet. — Valóban — nyugtázza egy fejbólintással elmélkedésemet Albert Béla, a rappi hnb titkára. — Az első hónapok nálunk is jobbára a szervezési munkálatokkal teltek el — eredményesen. Felesleges lenne most itt terveinket felsorolnom; nekünk bármennyire is fontosak, jelentősek, az ország valamennyi községében, városában hasonló tervek megvalósításán fáradoznak: közművesítenek, utakat, járdákat, kultúrházakat építenek, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, sportpályákat létesítenek, parkosítanak, fejlesztik a közüzemi vízvezeték-, és üzlet- s a szolgáltatóhálózatot. Tudjuk, összegezve nem kevés mindaz, amit vállaltunk, s nem lesz könnyű minden elképzelésünket maradéktalanul megvalósítani. De ezek a tervek közös igényből születtek, s ismerve a rappiakat, eddigi eredményeiket, nyugodtan mondhatom: nem lesz semmi komolyabb probléma. Biztató tapasztalataink vannak ezen a téren. Az említett terveket a községfejlesztési és -szépítési akcióban a lakosság támogatásával, önkéntes társadalmi munkájával valósítjuk meg. — Ez viszont szervezési többletmunkát igényel a nemzeti bizottság képviselői, aktivistái részéről. — Szervezési többletmunkáról esetleg néhány évvel ezelőtt beszélhettünk volna. Ma már nincs fennakadás, sikerült kialakítani egy olyan jó közösségi szellemet a községben (tulajdonképpen két faluról, Rappról és Kalondáról van szó), hogy szinte kivétele nélkül mindenki kötelességének érzi részt venni ezekben a munkálatokban. Végsősoron magunknak építjük a járdát, a bevásárló központot, gyermekeinknek az óvodát. Persze így is fontos feladat hárul az agit-kettősökre; ezek természetesen nem oszlottak fel a választások után. Ezenkívül pontosan vezetjük, ki hány órát dolgozik társadalmi munkában s ezt időről időre közöljük a helyi hangosbemondóban. Senki sem akar lemaradni, szégyennek érezné. Alig van, akit úgy kell meggyőzni a közösségi munka fontosságáról, aki ne jönne el, ha szükség van rá. Egészséges versengés alakult ki e téren a lakosság körében. Inkább a jelentkezők ésszerű, gazdaságos elosztása okoz olykor problémát. Előfordult már, hogy kevés volt a lapát, de sohasem az — ember... Sokan már most februárban sürgetnek: „Kezdjünk már hozzá, mire várunk még!'' — Igazán nagyszerű a rappiaknak a közösségi munkához való hozzáállása. Mi ennek a nem mindennapi lelkesedésnek a nyitja? — csodálkozik rám a hnb-titkár. — De hiszen így van ez országszerte. Az emberek mindenütt igyekeznek csinosítani, szépíteni környezetüket . . -(pálházy) A szerző felvételei FILLÉREKÉRT SZÁZEZREK Suhan az autó egy kicsi kis település, Zeleny Háj (Zöldállás) felé. Megtudok-e valami újat, valami érdekeset? Útitársam Bucz Sándor, a komárnói (komáromi) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főgépesítője jó témát ígért. Csakhogy, ami számára fontos, nem biztos, hogy az olvasónak is érdekes. A falu közepén megállunk egy nagyobb épület előtt; itt volt valamikor a helyi földművesszövetkezet központja. Most vajon mi célt szolgálnak az irodahelyiségek? — Szerencsénk van — mondja Bucz elvtárs, miközben sarkig tár egy ajtót—, bemutatom Brányik Károly agrármérnököt, a hurbanovói (ógyallai) Győzelmes Február szövetkezet főzootechnikusát. Harminc év körüli, barna fiatalember nyújt kezet. — Rosszkor jött, nagyon sok a munkám — közben némi rendet tesz az asztalon szétteregetett iratok között —, habár ha jól meggondolom, máskor sem lenne kevesebb. — Bucz elvtárs — fordul kísérőm felé —, mi a helyzet a tejszűrőmmel? — Mi már továbbítottuk a javaslatot, nemsokára választ kell kapnunk, de én megyek is. Alighanem e rejtélyes párbeszéd érinti azt a bizonyos „jó témát". Rá is kérdezek nyomban. — Miféle tejszűrő? Sőt, tejszűrőm? Január elsejétől más, szigorított normák szerint veszi át a felvásárló a tejet, s ennek megfelelően alakul a felvásárlási ár is. Így aztán csak a teljesen tiszta, minden szennyeződéstől mentes tejet érdemes értékesítenünk. Jó tisztító berendezést pedig nagyon nehéz kapni, s ha van, órákba telik, amíg átfolyik rajta a tej. A szigorú feltételek késztettek arra, hogy a lehető leggyorsabban és leggazdaságosabban változtassunk az eddigi gyakorlaton. Egy kis ügyességgel, pár korona értékű anyagból, Bier Ladislav villanyszerelő segítségével olyan szűrőberendezést szerkesztettem, amely pillanatok alatt megtisztítja a tejet, mielőtt a hűtőbe kerülne. — Pénzben kifejezve mennyit hoz a „konyhára" ez az újítás? — Mintegy félmillió koronát évente. S ez az összeg már valamit nyom a latban. Ezért már megérte töprengeni. No lám! Újítás született Zöldálláson. Ki ez az ember, aki kötelességének tartja — bár nem közvetlen feladata —, hogy a főzootechnikusi teendők ellátása, mindennapi megszokott munkája Brányik Károly agrármérnök mellett még újítási javaslaton is törje a fejét? Kelet-Szlovákiában született, de a gimnáziumot már Komáromban végezte. Még gyermek volt, amikor szülei átköltöztek a Csallóközbe. Arra a kérdésre, hogyan lett zootechnikus, mosolyogva válaszol: — Elvégeztem a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolát. A rövid válaszból is látható, mennyire zárkózott természetű. Munkájáról nem beszél szívesen, inkább egy-egy adattal bizonyítja, szivei - lélekkel teszi. Magánéletéről annyit sikerült megtudnom, hogy két gyermek édesapja, szereti a vízi sportokat, de síelni is szokott — főleg a fia kedvéért. 1971-től a bagotai szövetkezet állattenyésztője volt. Mikor aztán nemrég a bagotai szövetkezet egyesült a gyallaival és a zöldállásival az egyesült szövetkezet állattenyésztési üzemágának a központja Zöldállás lett, s ennek Brányik Károly agrármérnök a vezetője. így született meg azután éppen Zöldálláson ez a félmilliós újítás. Kép és szöveg: FISTER MAGDA 3 Albert Béla a hnb titkára A község látképe
