A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-26 / 8. szám
VILÉM ZÁVADA: A tengernél Szüntelen apályban és dagályban imbolyogva fény-pólustól sötétség-pólusig teljesség-pólustól űr-pólusig remény-pólustól kétségbeesés-pólusig szétfeszülve közöttük mint lator a kereszten Égtem a vágytól a forrásig leszállói kígyózó gyökerek sötétjéig süllyedni embriók és álmok köreibe megtérni elmerülni újra a magzatvízbe Turisták s naplopók karavánjaival akik elvágott köldökzsinórral s a régmúlt-támasztotta búval ide-oda hányódnak a föld színén s állatok ösztönével botorkálnak a ködben meg nem térő utakon a csodakutakhoz ahol a nappal buknak alá az egek egy szép napon megálltam a tenger partján Éhes lélekkel üres gyomorral tüdőre szívom, mint reggel az első cigarettát a fűszeres friss sós levegőt majd szivettépő és maró bánat-árban s a lélek pőre lúdbőrös árvaságában ácsorgók naponta kocsmáinak pultjai előtt s húnyt szemmel hosszan és csöndben szívom be zöld abszintjeinek páráit sárga konyakjait a szivárvány minden színében játszó italait s átégett torokkal nyelem pezsgő ásványvizét a föld jódban oldott keserű epéjét s a szíriekről fölvidultan jövök le ahol hullámok csókolják gyöngéden s a nyálkától szennyes küszöböt homokkal törlik sírva le. Zajjal zúdul ide a folyton terhes tenger fehér csipkeszegélyű fekete szoknyájában Mint sötéten izzó parázs világít át rajta a plankton húzódik utána a parázna élet ondószaga Szeretném a fejem bízva ölébe hajtani hogy ismét egyszer megsimogassa hajam anyáson megfürösszön kádjaiban s bölcsőben elringasson mint hajdanán De rámveti magát akár egy medve földre dönt erős bozontos mancsaival s mint állat ha érdes nyelvvel nyalja kicsinyét s fenyegető morgással űzi el a vinnyogókat hátat fordít nekem irgalmatlanul Medvetalpat nyelve levegő után kapkodva csapkodom tenyeremmel a víz sima hullámait hasammal súrolom a mélyben a kavicsot s a homokot míg ki nem vet a dagály mint hullát a partra s meglátom o rothadó moszatokból széttört kagylókból hogy vicsorog rám gúnyosan és csípősen egy csupasz nyálkás kőtömb mint özönvízelőtti zöld hajú manó Cselényi László fordítása KONOZSI ISTVÁN felvétele Együtt a harcban címmel jelent meg Fonod Zoltán összeállításában egy antológia, amelyben pártharcosok emlékeznek az egykori harcos időkre. A kiadvány Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 55. évfordulója alkalmából látott napvilágot. A párt alapító tagjai, érdemes harcosai elevenítik fel benne a kommunisták harcos útját, azt a küzdelmet, melyet az igazságos társadalmi rend érdekében vívtak a burzsoá köztársaságban. A könyvben szereplő magyar kommunisták nemcsak azt mondják el, mi vezette őket a pártba, hogyan' váltak kommunistákká, hanem azt is, hogyan küzdöttek, cseh és szlovák osztálytestvéreikkel «együtt a szocialista eszmék megvrdósításáért. A nemrég jubiláló, hetvenedik születésnapját ünneplő, csehszlovákiai magyar drámaíró, Dávid Teréz, válogatott színműveinek gyűjteményét Lidércfény címmel jelentette meg a Madách. A kötet a szerző több évtizedes drámaírói tevékenységének keresztmetszete. Tartalmazza a címadó drámát, melyet annak idején a Szlovák Nemzeti Színház mutatott be, továbbá a Dodi, a Vidor család és Az asszony és a halál című színműveket, amelyek a komáromi Magyar Területi Színház előadásában arattak sikert a szlovákiai magyar nyelvterületen. Az elmúlt évben kiadott „Rozsnyó város címere” után újabb heraldikai és történelmi monográfiával jelentkezik Püspöki Nagy Péter. Ezúttal Zselíz város címere című kötetet teszi az érdeklődők asztalára. Zselíz volt a bátmonostori TöttÖs család Bars és Hont megyében fekvő birtokainak központja. Később,, a XVI. század folyamán, Zselíz a Bars megye déli részén alakult egyik parasztvármegye székhelyeként tűnik fel. Lakosainak hazafisága a kuruc felkelés korában is megmutatkozott. Végül századunk huszas éveiben ezekhez a hagyományokhoz kapcsolódik a zselízi és Zselíz környéki mezőgazdasági munkások közismert mozgalma. Az egykori Zselíz napjainkban nagymértékű építkezések színhelye, és sokirányú fejlődésen megy át. A város fejlesztésében, ami lakosai alkotó munkáját tükrözi, jelentős mértékben kiveszik részüket a pártós állami szervek. Az ő támogatásukkal készült — a város 900 éves fennállásának ünnepére — ez a monográfia. —cs— 11
