A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-26 / 8. szám

VILÉM ZÁVADA: A tengernél Szüntelen apályban és dagályban imbolyogva fény-pólustól sötétség-pólusig teljesség-pólustól űr-pólusig remény-pólustól kétségbeesés-pólusig szétfeszülve közöttük mint lator a kereszten Égtem a vágytól a forrásig leszállói kígyózó gyökerek sötétjéig süllyedni embriók és álmok köreibe megtérni elmerülni újra a magzatvízbe Turisták s naplopók karavánjaival akik elvágott köldökzsinórral s a régmúlt-támasztotta búval ide-oda hányódnak a föld színén s állatok ösztönével botorkálnak a ködben meg nem térő utakon a csodakutakhoz ahol a nappal buknak alá az egek egy szép napon megálltam a tenger partján Éhes lélekkel üres gyomorral tüdőre szívom, mint reggel az első cigarettát a fűszeres friss sós levegőt majd szivettépő és maró bánat-árban s a lélek pőre lúdbőrös árvaságában ácsorgók naponta kocsmáinak pultjai előtt s húnyt szemmel hosszan és csöndben szívom be zöld abszintjeinek páráit sárga konyakjait a szivárvány minden színében játszó italait s átégett torokkal nyelem pezsgő ásványvizét a föld jódban oldott keserű epéjét s a szíriekről fölvidultan jövök le ahol hullámok csókolják gyöngéden s a nyálkától szennyes küszöböt homokkal törlik sírva le. Zajjal zúdul ide a folyton terhes tenger fehér csipkeszegélyű fekete szoknyájában Mint sötéten izzó parázs világít át rajta a plankton húzódik utána a parázna élet ondószaga Szeretném a fejem bízva ölébe hajtani hogy ismét egyszer megsimogassa hajam anyáson megfürösszön kádjaiban s bölcsőben elringasson mint hajdanán De rámveti magát akár egy medve földre dönt erős bozontos mancsaival s mint állat ha érdes nyelvvel nyalja kicsinyét s fenyegető morgással űzi el a vinnyogókat hátat fordít nekem irgalmatlanul Medvetalpat nyelve levegő után kapkodva csapkodom tenyeremmel a víz sima hullámait hasammal súrolom a mélyben a kavicsot s a homokot míg ki nem vet a dagály mint hullát a partra s meglátom o rothadó moszatokból széttört kagylókból hogy vicsorog rám gúnyosan és csípősen egy csupasz nyálkás kőtömb mint özönvízelőtti zöld hajú manó Cselényi László fordítása KONOZSI ISTVÁN felvétele Együtt a harcban címmel jelent meg Fonod Zoltán összeállításában egy antológia, amelyben pártharco­sok emlékeznek az egykori harcos időkre. A kiadvány Csehszlovákia Kom­munista Pártja megalakulásának 55. évfordulója alkalmából látott napvi­lágot. A párt alapító tagjai, érdemes harcosai elevenítik fel benne a kom­munisták harcos útját, azt a küzdel­met, melyet az igazságos társadalmi rend érdekében vívtak a burzsoá köztársaságban. A könyvben szerep­lő magyar kommunisták nemcsak azt mondják el, mi vezette őket a párt­ba, hogyan' váltak kommunistákká, hanem azt is, hogyan küzdöttek, cseh és szlovák osztálytestvéreikkel «együtt a szocialista eszmék megvrdósítá­­sáért. A nemrég jubiláló, hetvenedik szü­letésnapját ünneplő, csehszlovákiai magyar drámaíró, Dávid Teréz, válo­gatott színműveinek gyűjteményét Lidércfény címmel jelentette meg a Madách. A kötet a szerző több év­tizedes drámaírói tevékenységének keresztmetszete. Tartalmazza a cím­adó drámát, melyet annak idején a Szlovák Nemzeti Színház mutatott be, továbbá a Dodi, a Vidor család és Az asszony és a halál című szín­műveket, amelyek a komáromi Ma­gyar Területi Színház előadásában arattak sikert a szlovákiai magyar nyelvterületen. Az elmúlt évben kiadott „Rozsnyó város címere” után újabb heraldikai és történelmi monográfiával jelent­kezik Püspöki Nagy Péter. Ezúttal Zselíz város címere című kötetet te­szi az érdeklődők asztalára. Zselíz volt a bátmonostori TöttÖs család Bars és Hont megyében fek­vő birtokainak központja. Később,, a XVI. század folyamán, Zselíz a Bars megye déli részén alakult egyik pa­rasztvármegye székhelyeként tűnik fel. Lakosainak hazafisága a kuruc felkelés korában is megmutatkozott. Végül századunk huszas éveiben ezekhez a hagyományokhoz kapcso­lódik a zselízi és Zselíz környéki me­zőgazdasági munkások közismert mozgalma. Az egykori Zselíz napjainkban nagymértékű építkezések színhelye, és sokirányú fejlődésen megy át. A város fejlesztésében, ami lakosai alkotó munkáját tükrözi, jelentős mértékben kiveszik részüket a párt­ós állami szervek. Az ő támogatá­sukkal készült — a város 900 éves fennállásának ünnepére — ez a mo­nográfia. —cs— 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom