A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-26 / 8. szám
FIATALOK VÁLASZÚT ELŐTT Szimőn (Zemné) a Nemzeti Fronthoz tömörült tömegszervezetek tagjai elhatározták, hogy foglalkoznak a fiatalok öltözködésének kérdésével, vagyis azzal, hogyan illene megjelenniük társas összejöveteleken. Ugyanis egyre gyakrabban fordult elő az utóbbi időben, hogy jól ismert fiatalemberek és más falvakból jött vendégek szinte egymást fölülmúlva versenyeztek a kihívó viselkedésben. Például táncmulatságokon nem alkalomhoz illő öltözékben jelentek meg. Az ingüket övig kigombolták, farmernadrágjukon pedig ízléstelen, tarka foltdarabok voltak. Ez a modortalanság kihívás akar lenni (Ki vagyok én?),nézzétek, ez vagyok, a legmodernebb vagány vagyok stb. öltözékük és viselkedésük egyaránt kirívó, feltűnést keltő volt. Nem csoda tehát, hogy a lakosság körében nemtetszést váltottak ki ezzel a magatartásukkal. A Nemzeti Fronthoz tartozó tömegszervezetek tagjai ezért helyezkedtek aztán olyan álláspontra, hogy a feltűnősködő, kirívó öltözködésű és viselkedésű egyénektől megvonják a rendezvényre a belépés jogát. Néhány évvel ezelőtt a tisztességesen dolgozó fiatalok még a szép és divatos öltözködésben versenyeztek, ünnepélyeken, alkalmakon legszebb ruhájukban jelentek meg. A község vezetői nem azt kívánják, hogy a fiatalság kimondottan sötét ruhában szórakozzék. Azt azonban elvárja, hogy öltözködésben is kifejeződjék fiatalságunk egészséges, okos gondolkodása. A vezetők döntése jó viszhangra talált a lakosság körében. A kihívó és kirívó viselkedésű, illetve öltözködésű fiatalok most válaszút előtt állnak: vagy megfelelnek az elvárásoknak, vagy elszigetelődnek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a döntés eredménye kedvező. Az utolsó két táncmulatságon a kirívó öltözködésűéit és viselkedésűek már nem jelenhettek meg. Bízunk abban, hogy az a néhány ,,vagánykodó" fiatal hamarosan kultúratisztelővé és illemtudóvá válik. BÚKOR JÓZSEF Legszívesebben úgy kezdeném, ahogy a mesék kezdődnek: „Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember Doborgazon . . .: Tápai Miklósnak hívták, s a töltés tövében lakott — abban a nádfedeles házikóban, ahol ősei hosszú-hosszú időkön keresztül egymástól tanulták — örökölték a dunai halászmesterség számtalan szép titkát, fortélyát. Ez a Tápai Miklós immár negyven esztendeje halott. A faluban már a legöregebbek is csak halványan emlékeznek rá, s egyetlen élő rokona meseízű történetekkel eleveníti fel személyét. Negyven esztendő távolából okkal is válhat meseszerűvé egy olyan ember, aki hosszú, közel kilenc évtizeden keresztül úgy élt, ahogy ő. Hajdan-régen még diákoskodott is Debrecenben, aztán a vándorlegényekkel csavargott koratavaszoktól késő őszökig. De élete második, nagyobbik felét ott élte le a doborgazi töltés tövében, ahol egy kőhajításnyira az öreg Duna hozta-vitte Tápai Miklós szép álmodozásait. Azt mondják remetetermészetű, rögeszmésen igazságszerető ember volt. Kevéske pénzből igénytelenül tengette magát. Enni a rokonoknál kapott. Sokféle munkához értett, sok titoknak volt a tudója. A családi hagyományokhoz híven halászként, révészként, vízimolnárként bármikor helyt tudott volna állni, de komor volt, magányos, mogorva. Ha csak tehette nem ment emberek közé. A töltésmenti kis házban érezte csak jól magát, no meg a vízparti erdőkben, nádasokban. Talán azért, mert a szabadságot csak a magányban lelte meg. Ácsolt ladikot, szövögetett hálót, javított lábbelit, csizmát is tudott készíteni. Amikor a kuncsaft a cipőtalpalásért soknak találta a kevéske pénzt, a jó öreg Tápai csak annyit mondott: „Hát ha sokalja kend, hasztalan ne sokalja!" — és ezzel lefejtette az újonnan felvert cipőtalpat, visszaverte a régit és azt mondta: „Isten áldja kendet, máskor az ördögnél talpaltasson.“ De valószínű, hogy szót se szólt. Az igazságtalansággal nem békülő termé-MILLIOMOS FEJŐNŐK A kosicei (kassai) járás mezőgazdasági üzemeinek már hét ,,milliomosa" van. Mindannyian asszonyok, közelebbről — fejőnők. Megérdemlik, hogy nevüket egyenként kiírjuk s azt is, hogy melyik egységes földművesszövetkezet tagjai, íme Kádár Vilma és Demeter Aranka (Újbódva), Bárány Anna és Bárány Mária (Perény — Hím), Sándor Gizella, Buzická Gizella és Konecníková Mária (Buzita). Már a múlt év végén büszkén beírhatták a nyilvántartási jegyzeteikbe, hogy egyenként nem kevesebb mint egymillió liter tejet fejtek azóta, hogy a szövetkezetben dolgoznak. Ök az első „milliomosok" tehát a járás tehenészei, fejői között. Gratulálunk I Pontosan nem lehet megmondani, hogy naponta hány tehenet és mennyi tejet fejnek ki, ez nem egyforma mindegyiküknél. Ha azonban naponta átlag 15 tehenet veszünk, akkor évi 3200 literes fejésátlaggal lehet számolni, vagyis ahhoz, hogy ,,milliomosok" legyenek, több mint húszév munkára volt szükség. A járás 62 állami gazdaságában és egységes födművesszövetkezeteiben további 62 dolgozó elérte az 500 — 700 ezer literes fejésátlagot. Becsületes munkájuk szintén megérdemli a dicséretet. IVAN SÁNDOR 12
