A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-12 / 6. szám
MOLNÁR JANOS felvételei OZSVALD ÁRPÁD JÁTSZANI RÉGI KEDVVEL... Oly távol már az Északi-sark, Húsvét szigetek kőbálványai, tengerek mélysége, az égbolt csillagai... Ki kezdi el újra? A dallam még ismerős. A téli sárban megfagyott a lábnyom, a csönd zenéje megdermedt egy ágon. Játszani régi kedvvel — azért is! ,,Síppal, dobbal, nádi hegedűvel..." Ki kezdi el újra? Cinege, cinege, kismadár...“ Tengerek hetvenhét szigetén tova száll. Ha távol is ... Kinek fáj a madár zuhanása?! Tengerek sóhaja, szigetek pusztulása. TÓTH LÁSZLÓ két verse: LANYA SZÜLETÉSÉRE Áldott áldozat, adj hát bő helyet a pupilládba szelídülő világnak, légy könyörületes a nekibőszülőkhöz, s ha életre költve bármily legendát, olykor meg-megsuhint a tegnapi szél, esőnek is, fénynek is tenmagad készülődj. VALAKI TAVOZASARA Leveti díszeit a lényeg, s fölzeng fölötted egy ősi-ősi ének. Zeng, zúg, átzúdul rajtad: hagyd csak, hagyjad. A miért és a hátha már nem segít, nem szorítja le vérző sebeid. De megteheted még, hogy lemenőben álmaid elrejtsd egy szemfedőben. MEGRUGOTT EMBEREK Az elmúlt esztendőkben kiadónk irodalmi hagyományaink ápolása eminens feladatának tett eleget, amikor Darkó István, Sellyéi József, Szalatnai Rezső, Tamás Mihály és Vozári Dezső egy-egy kötetét jelentette meg, valamint az Éhség legendája című gyűjteményben ízelítőt adott a két világháború közti szocialista irodalmunkból. Sebesi Ernő válogatott novelláinak és drámájának, a Haláljátéknak idei kiadása a hagyomány ápolásának folytatását jelzi. Sebesi az első köztársaság idején hat lírai verskötettel jelentkezett, mégis érdemesebb volt őt próza- és drámaíróként bemutatni; írói képességét, progresszív szellemét, szociális érzékenységét ugyanis novellái és drámája nyilvánvalóbban tanúsítják, mint költészete. Nem véletlen, hogy Sebesi egyetlen, a Kazinczy kiadásában 1929-ben megjelent elbeszélésgyűjteményének a Megrúgott emberek címet adta. Hőseinek legtöbbje szánalmat keltő, a sorstól erősen megtépázott — az ő szavaival élve —, megrúgott, a társadalom peremére taszított, testi vagy lelki fogyatékosságban szenvedő ember. Valamennyi a háború és a társadalom áldozata, a nincstelenség és kivetettség szorításában vergődő, a semmibe hulló kisvárosi lumpenproletár. Sebesi az első világháborúban a frontra küldött, számmá degradált katonák sorsát élte. A Monarchia széthullása után egy ideig Bécsben tengődött, majd Eperjesen — némi kórházi gyakorlat után — orvosi rendelőt nyitott. Mint orvos megismerte a külvárosi nyomort, és emberkörzelbe került annak páriáival. Alakjait így nem a képzelet szülte, sorsuk megfestésében személyes tapasztalatokra támaszkodhatott. A szlovákiai magyar elbeszélők legtöbbje nem fojtotta el magában az életet romantizáló lírai hajlamot. Sebesi ebben a tekintetben kivétel, az ő prózája epikusabb, emberlátása szigorúbb, szinte szikáran tárgyilagos. Mindenképpen egyetérthetünk Csanda Sándorral, az elbeszélések válogatójával, amikor Sebesi prózája egyik legerősebb oldalának a lélektani motiválást tartja. A valóságból kiinduló konfliktusnak mindig reális oka van, és Sebesi szinte vadászszenvedéllyel jár a tragikumot kiváltó tényezők és okok nyomában, kibogozza a lélektani törések szálait, feltárja eredőjüket, orvosi látleletet ad: a nyomor, a szociális kivetettség szorításával vergődők számára a tőkés társadalmi rendben nem vezet út az élet derűsebb tájai félé. Nem hallgathatom el azonban, hogy ez a predesztináció olykor vissza is üt. Sebesi embergalériája túlságosan telítve van ütődött, szellemileg rokkant lelkekkel, az ő nyomorultjai — koldusok, utcalányok, rabok, testi fogyatékossággal sújtottak — képtelenek bárminő ellenállásra. Ebben a fizikailag megrokkant, szellemileg selejtes embergalériában nem akad senki, akiben a lázadás szikrája felcsiholódna. Sebesi bizonyára tudatosan korlátozta ilyen szűkre látását, hogy ezzel a leszűkítéssel hatásosabban éreztethesse: szánandó alakjainak sorsáért a háború és a társadalom felelős. Mindkettő, a háború és a kapitalizmus oly súlyosan nehezedik a szerencsétlenekre, hogy teljesen megöli bennük a lázadás szellemét. A kötet egyik elbeszélésében, A gyáva hősben Páczay zászlós agyonlövi az embertelen Geffert kapitányt, de tettét merő véletlen váltja ki, s ettől a véletlen „heroizmustól” az agya megbomlik. Sebesi orvosi látlelete pontos: a gyávát nem emeli hőssé. (Kár, hogy a huszas években megjelent novellának katonazsargónja nem elég jellegzetes, a bakák és altisztek zagyva németsége inkább kuriózum, mint jellemző színfolt.) Az Éhség is katonatörténet, inkább karcolat, mint novella, adomaszerű rövidsége frappáns. A Hektor János végzete csupán adomaszerű kuriózum, lélektanilag jobban kellett volna megoldani, miért érzi magát kutyának, a „meldehundnak” a karcolat hőse, mi ébresztette benne a rögeszmét. Az Elég volt antimilitarista jellege miatt érdemelte meg helyét a gyűjteményben. A Mennybemenetel a kötet egyik legerősebb írása. Sebesi a történetet a szokott tényközlő szárazság helyett elég színesen beszéli el. Hősének, a nagybeteg Varkolynak az orvos nem árulja el, hogy rákja van. Verőn, az öreg asztalos lánya tudja, hogy apja hamarosan meghal, s amikor az öreg karácsonyra új ruhát kíván, Verőn mindaddig halogatja a kérés teljesítését, míg Varkoly rájön, hogy lánya a temetésére tartogatja a pénzt, s ez a felismerés halálos sebet üt rajta. Kissé teatrálisan belefekszik a magakészítette koporsóba, és ott a hagymázos láz végez vele. A Bölcs a külvárosban hosszadalmasságát jólesően enyhíti Sebesi humora. A félkegyelmű Varholy — nem tévesztendő össze az asztalos Varkollyal — a kisváros gyermekeinek mulattatója. (Majd minden városnak akadt ilyen félkegyelműje, akit a gyerekek játékosan kifiguráztak, de sohasem bántottak.) Egyszer ez szerencsétlenül járt egykori tűzoltó tetves ruháját belemártja a strand vizébe, és „tisztálkodási manővere” miatt börtönbe csukják. Véletlenül akkor helyezik szabadlábra, amikor egy miniszter látogatja meg a várost, és a magas vendég üdvözlésére felsorakozott, díszes zászlócskákat lobogtató gyerekhad jobban ünnepli Varholyt, mint a minisztert, mert hát: „miniszter sok van, de Varholy csak egy!” Általában elfogadható a válogatás, csak néhány írás elnyújtottsága ellen emelhetünk kifogást (Randevú a Palkovicsban), és egy-két novellának (Asszonyt kíváncsiság, Kamasz) művészi megformálása nem elég igényes, kihagyása emelte volna a kötet színvonalát. A novellák stílusának helyenkénti kopárságát a lektori munka enyhítette, a beavatkozás élőbbé tette a villanásnyira felbukkanó figurák tucatjait, és erősítette az elnagyolt jellemrajzot is. Akiadói gyakorlattól eltérően a tizennyolc elbeszélés mellé Sebesi legjobb drámai műve, a Halálugrás került a kötetbe. Helyes ez a kiegészítés, teljesebben mutatja be Sebesit. A dráma sorsa viharosnak mondható. Hevesi Sándor, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója elfogadta, aztán kideríthetetlen okok miatt elmaradt a bemutató, pedig az emlékezők úgy tudják, hogy már a szereposztás is megtörtént. Alighanem a botránytól való félelem volt a bemutató elmaradásának oka. Szomori Dezső királydrámájának előadását az Ébredő Magyar Egyesületének gőzösfejű fiataljai tüntetésükkel megzavarták, a színház hasonló rendzavarástól tartott. Az akkor sokat támadott, alaptalanul megrágalmazott Hevesi, akit később sikerült a fajvédőknek eltávolítani uk a Nemzeti Színház igazgatói székéből, nem vállalta az újabb botrány kockázatát. Sebesi humánuma, szociális érzékenysége ebben a mindmáig elő nem adott drámájában mutatkozik meg a leghatásosabban. Főhőse, Keresztessy Gábor hatvanadik születésnapján felismeri, hogy fiai csak a vagyonáért szeretik, ugyanakkor rádöbben arra is, hogy múltja korántsem feddhetetlen, vagyonát kisebb-nagyobb csalásoknak köszönheti, karrierje érdekében gyakran becstelenül járt el. De még nem késő: a visszapillantásra alkalmat adó születésnap arra ébreszti, hogy most mindent jóvá tehet, s a jóvátételnek nem éppen szokatlan, mégis különcködő útját választja. Szétosztja pénzét a szegények között, s ezért idegbetegnek deklarálják. Az elmegyógyintézetbe zárt ügyvéd végül — a szerző más megoldást nem talált — meghal. Két jól megírt felvonás után Sebesi mintha kifulladt volna, s úgy lehet, hogy ez az elbizonytalankodás, a dráma motiválatlan befejezetlensége is hozzájárult a pesti bemutató elmaradásához. Csanda Sándor a kötethez fűzött Sebesi Ernő szépprózája című tanulmányában ezzel kapcsolatban helyes elemzést ad: „A dráma kanfliktusa, a gazdag ügyvéd kétségbeesésének oka nem eléggé motivált. Nem tudjuk meg, miért csak a hatvanadik születésnapján döbben rá, hogy negyven éven át senkivel sem tett jót, s miért okoz ez neki ekkorra lelkiismeret-furdalást.” A kötet tizennyolc elbeszélése és a Haláljáték tiszta képet ad Sebesi írói oevrejéről. Csanda az említett tanulmányában itt-ott némi fényt vet a két világháború közti prózaírók munkásságára is, s ezzel szemléletesebbé tette Sebesi potréját, jobban meg tudta világítani irodalmi múltunkban elfoglalt helyét. EGRI VIKTOR 11 Sebesi Ernő: H a I á I j á t é k
