A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-12 / 6. szám
dezésekkel is, a vizet a folyókból vagy a közeli patakokból emelik ki. A földművesek szerencséje, hogy ebben a hegyes országban rendkívül sok a folyó és a bővizű patak, s ez megkönnyíti az öntözést. Athénra, a fővárosra minden görög igen büszke. Itt találkoztunk olyan jelenségekkel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a népgazdaság fejlődése a korszerű iparfejlesztés felé halad. Athén forgalmas légikikötővel rendelkezik, amire jellemző, hogy reggel hattól este kilencig ötpercenként szállnak le es fel a repülőgépek. Ami meglepetés volt számunkra, hogy a repülőtér lakótömbökkel van körülvéve, ami nem lehet valami kellemes az ott élő emberek számára. A legtöbb és legmodernebb szálloda az Égeitenger partján épült. Jó strandolási lehetőséget nyit előttük a finom fövenyű Athén kikötője, Pireusz igen forgalmas, számtalan hajó horgonyoz itt, a nagyobbak a nyilt tengeren. Itt összpontosul különben Athén nehézipari vállalkozásainak döntő többsége is. Egyébként ki ne ismerné a maga idejében híres s az egész világot bejárt slágert, a „Pireusz gyermekeit“? Athén központja igen forgalmas, rengteg az autó, köztük sok a külföldi. Az ajándékboltok, vendéglők, szállodák jórészt a külföldi turistákból élnek. Érdekes, hogy az utcai újságárusok és kereskedők nem kiabálnak, nem hívják fel figyelmüket áruikra, mint más nyugati kikötővárosokban szokás. A legtöbb turista természetesen az Akropoliszra kiváncsi Athénben, az antik görög épitészet máig fennmaradt csodáira. Ki is használja, persze, a városi tanács az idegenek áradatát, ottlétünkkor 30 drachmát szedtek belépti díjként, ami bizony nem kis összeg. Vannak műemlékek az Akropolisz területén, amelyeknek megtekintéséért még külön is kell fizetni. De hát ezért nem igen lehet neheztelni, ha tekintetbe vesszük, hogy nem kis összegekbe kerül a portól, koromtól, kipufogógázoktól megtámadott, felbecsülhetetlen értékű műemlékek, márvány épületek, oszlopok állagának fenntartása ... P. HASKO (A szerző felvételei) ORSZÁGÁBAN 1. de még a zöldségfélékre is. Ami még szokatlanabb, hogy az élelmiszerboltokban az elárusítók a vevőknek nem kínálják áruikat, mint más országokban és nem is kedvesek. Bizony más volt az elképzelésünk odahaza ezekről az emberekről. Utunk során alig találkoztunk az elárusítók mosolyával, bizalmával vagy készségével, ellenkezőleg, a rideg magatartás és kimértség volt rájuk jellemző. Érdekes, hogy abban az országban, ahol a kereskedők főleg a külföldi turisták vásárlóképességére vannak utalva, nem kínálják áruikat, mintha mindegy lenne, hogy megveszik-e vagy sem. Görögországnak különben lényegesen nagyobb az idegenforgalma, mint Törökországnak, itt mégis kevésbé figyelmesek a külföldi turisták, vendég iránt, mint Törökországban. A görög mezőgazdaság a törökországi szinten mozog. A fő vonzóerő itt is a ló, a szamár és az öszvér. Itt-ott találkoztunk traktorral is. Az egyik görög földműves Zetor-traktorral dolgozott, melyet nem győzött eléggé dicsérni. A görög földműves dicséretére válik, hogy megmunkál minden talpalatnyi földet, és gyakran találkoztunk öntözőberen
