A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-08-02 / 23. szám

TÖRTÉNELMI TAIÁIKOZÚ Az európai kommunista- és munkáspártok berlini értekezletét záró..banketten Leonyid Brezsnyev elvtárs pohárköszöntőt mondott „Az európai békéért, biztonságáért, együttműködésért és társadalmi hala­dásért" — jelszó jegyében tartották meg 1976. június 29—30-án a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában, Berlinben az európai kommunista és munkáspártok értekezletét, amelyen hu­szonkilenc európai marxista-leninista párt képviselői sok millió kommunista és haladó szellemű ember nevében állást foglaltak a nemzetközi politikai élet további enyhülésé, a leszerelés és Helsinki szellemének gyakorlati meg­valósítása mellett. A történelmi jelentőségű konferencia, mely Helsinki után az európai politikai élet legjelentősebb eseménye volt, do­kumentumában megfogalmazta azokat a feladatokat, amelyek az európai kommunista és munkáspártokra várnak az elkövetkező időszakban. Jelentősége, ezen túlmenően, abban is kidomboro­dik, hogy az értekezlet küldöttei ismét tanúbizonyságot tettek az európai kom­munista- és munkásmozgalom egységé­ről, a békéért, o társadalmi haladásért folytatott harc létfontosságú problé­máit érintő valamennyi kulcsfontosságú kérdésben. Az értekezlet dokumentumaiban fog­laltak közül kiemelésre kívánkozik az a megállapítás, hogy „a résztvevő pártok képviselői teljes határozottsággal kinyil­vánítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája az országoknak a 'társa­dalmi rendszerüktől függetlenül kifejtett tevékeny együttműködése és a nemzet­közi enyhülés összhangban van vala­mennyi nép érdekeivel, az egész embe­riség haladásának ügyével és semmi­képpen sem jelenti a különböző orszá­gok politikai és társadalmi status quó­­ját, hanem ellenkezőleg, megteremti a legjobb feltételeket a munkásosztály és valamennyi demokratikus erő harcának kibontakoztatásához, minden nép azon elidegeníthetetlen jogának érvényesíté­séhez, hogy szabadon döntsön fejlődé­sének útjáról és haladhasson ezen az úton, továbbá a monopóliumok uralma ellen, a szocializmusért vívott harchoz." A dokumentum tehát világosan kifej­ti, hogy az Európa békéjéért és bizton­ságáért folytatott küzdelem nem jelenti a kapitalista társadalmi rendszerek konzerválását. Nem jelenti a nemzet­közi és hazai monopoltőke elleni harc feladását, ellenkezőleg, az Európa biz­tonságáért és a békéért folyó harc összekapcsolódik a társadalmi haladá­sért folytatott harccal, amelynek szocia­lista jellegét bizonyítják egyes dél­európai országban, például Portugáliá­ban, Spanyolországban, Olaszország­ban és másutt lejátszódó események. Európa, de a világ népei is hova­tovább egyre jobban felismerik, hogy az Európa és ezzel együtt a világ béké­jéért és biztonságáért folytatott harc egyben törvényszerűen harcot jelent a háborús veszély hordozói, az imperia­lizmus ellen, a nemzetközi monopol­tőke ellen, amely az imperializmust szülte. Ezért teljesen világos, hogy mindenki, aki a békéért és a biztonsá­gért küzd, egyben aktív résztvevője az imperializmus és a nemzetközi tőke elleni harcnak, tehát a társadalmi ha­ladásért vívott harcnak is. Ez a tény adja meg jelenleg az alapját Európa kommunista- és munkáspártjai aktív egységének is. Az értekezlet dokumentuma megálla­pítja. hogy az imperializmus lényege nem változik. Ennek dokumentálásához kétségkívül bizonyítékot szolgáltat a vietnami, laoszi, kambodzsai és angolai imperialista agresszió és nem utolsó­sorban azok az események, amelyeknek a Közel-Keleten és Libanonban vagyunk tanúi, azonban, mint ahogy a dokumen­tum kifejti, a megváltozott erőviszonyok következtében az imperializmus pozíciói gyengébbek, ami kifejezésre jut abban, hogy agresszív magatartása ellenére sem képes megállítani a nemzeti fel­szabadító mozgalmak előretörését és nem képes felszámolni a szocializmus vívmányait. Az imperializmus létezése azonban ma is potencionólis háborús veszélyt jelent az európai és a világbéke szá­mára. És ha az enyhülési politikában értünk is el eredményeket, az egyetemes béke még távolról sincs szavatolva. Az egyetemes béke és az enyhülés útjai még nem szilárdultak meg, s a tartós biztonsághoz és az együttműködéshez vezető úton még sok nehéz akadályt kell leküzdeni. Ezen az úton a legfon­tosabb lépés kell hogy legyen a nagy fegyveres erők koncentrálásának meg­szüntetése az európai kontinensen. To­vábbá a fegyverkezési hajsza csökken­tése és a tömegpusztító fegyverek gyár­tásának és tárolásának beszüntetése. Ezzel párhuzamosan szükséges, hogy minden ország lemondjon a más álla­mok belügyeibe való beavatkozásról. Ezek tehát a nemzetközi enyhülés és a tartós béke megszilárdításának leg­aktuálisabb kérdései és egyben elő­feltételei is. A harc tehát, amely Helsinkiben a záróokmány aláírásával elkezdődött, tovább folyik, a fegyverzetcsökkentés­nek és a tömegpusztító fegyverek be­tiltásának, valamint a fegyverkezési verseny beszüntetésének szférájában. Ezeknek a céloknak valóraváltása érde­kében fogtak össze Berlinben a szocia­lista internacionalizmus elveinek alap­ján Európa kommunista- és munkás­pártjai, Európa népeinek és az egész világ emberiségének érdekében. Berlinben, az NDK fővárosában tartotta meg XXX. jubileumi ülésszakát a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A tagországok kormányfői olyan idő­szakban találkoztak, s fejtették ki pártjaik és kormányaik álláspontját, amikor már számot adhattak az 1971— 1975-ös ötéves tervek teljesítéséről, a tervidőszak tapasztalatairól. A jubi­leumi ülésszak mégsem a múlttal, nem az elért eredményekkel, hanem a jövő­vel, a tervekkel, a konkrét tennivalókkal foglalkozott. A Berlinben elfogadott ha­tározatok újabb lendületet adnak a tagországok együttműködésének, előbb­re viszik, elmélyítik, s továbbfejlesztik a szocialista gazdasági integrációt és az ennek megvalósítására irányuló komplex programot. A közép-szlovákiai kerületben megkezdődött a korai őszi­barack szüretelése. A rendkívüli száraz időjárás miatt az idei termés nem éri el az átlagot, az őszibarack cukortar­talma azonban nagy, a gyümölcs ízletes. A képen: Gö­­mörben, a šuricei (sőregi) szövetkezetben Mihály Aliz és Albán Éva szüreteli az első termést (ČSTK lelvételek) Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov szovjet űrhajósok a Szaljut—5 tudományos űrállomás fedélzetén különböző műveleteket, tudomá­nyos kísérleteket végeztek. A TASZSZ hírügynökség tudomá­nyos hírmagyarázója szerint annak ellenére, hogy az űrállo­más műszerei minden tekintetben tökéletesek, kifogástalanul mű­ködnek, az űrállomáson az ember jelenléte nélkülözhetetlen, mert menet közben rendkívüli helyze­tek adódhatnak, pmikor az em­ber rugalmas gondolkodása, tu­dása és ügyessége pótolhatatlan. A TASZSZ hírügynökség tájékoz­tatása szerint a Szaljut—5 űr­állomás súlya a hozzácsatolt űr­hajóval együtt meghaladja a 25 tonnát. Átmérője négy méter és tizenöt centiméter, térfogata 100 köbméter. Az állomás egy mű­szer, — egy parancsnoki — és egy hálófülkéből áll KEPES KRÓNIKA 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom