A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-19 / 22. szám
SZENT NYUGTALANSÁG 1. Emil bácsi már akkor is jóval-túljárt a hetvenen, amikor, mint valami garabonciások végigszáguldottunk a Bodrogközön Török Elemér és Tolvaj Bertalan vezényletével, két-három író-olvasó találkozón is részt vettünk naponta. Aki ismeri a bodrogközi emberek irodalom- és vendégszeretetét, továbbá a marasztaló hajlandóságú királyhelmeci, kisgéresi pincéket, el tudja képzelni, hogy a végén elfáradtunk: a múzsa, amely ilyenkor, ha versírásra nem is, de vitákra ihleti az embert, egyre gyakrabban faképnél hagyott bennünket. Emil bácsi volt az egyetlen, akin a fáradtságnak a nyoma sem látszott, sőt frissebbnek tűnt, mint amikor elindultunk . . . Azt, hogy mindenütt óriási sikere volt, talán mondanom sem kell. Ö volt az internacionalizmus, a szlovák—magyar barátság megtestesítője. A királyhelmeci gimnázium magyar és szlovák diákjai egyformán a szívükbe zárták, hiszen mindenkihez az anyanyelvén szólt, saját költeményei mellett Ady, Babits, Tóth Árpád verseket szavalt szlovákul és magyarul, előadóművészeket megszégyenítő szuggesztivitóssal. 2. Mert Emil Boleslav Lukáč ifjúkora óta állandó és lankadatlan figyelemmel kíséri a magyar irodalom, a magyar költészet fejlődését. Első nagy élménye Ady volt. doktori disszertációját is róla írta 1934-ben, de verseiből mór jóval előbb is fordított és publikált. Több száz versét lefordította, amelyeket azután Ján Smrek adott ki, V mladých srdciach (Ifjú Szívekben) címen, s amely már három kiadást is megért. 1951-ben jelent meg először szlovákul Petőfi Az apostol című költeménye (azóta másodszor is kiadták). Egy kötetnyi Arany János versfordítása vár kiadásra. Később a Nyugat első nemzedékének legjelentősebb költőit: Babitsot, Kosztolányit, Juhász Gyulát, Tóth Árpádot fordította, majd József Attilát, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát, Berda Józsefet, akikhez személyes kapcsolat is fűzte. Illyés Gyulával például együtt tanult a párizsi Sorbonon. De a magyar széppróza fordításában is elévülhetetlen érdemei vannak. Göllnerová az ő ösztönzésére fordította le Móricz Sárarany című regényét, Vlagyimir Roy pedig Jókai Fekete gyémántok-ját. Ö maga Zilahy, Krúdy, Sándor Kálmán, Gergely Sándor regényeit ültette át szlovák nyelvre. Micsoda névsort állíthatunk össze a Lukács által fordított költőkből: Kassák, Füst Milán, Áprily Lajos, Fodor József, Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Pilinszky János, Simon István, Nagy László, Váci Mihály, Juhász Ferenc, Benjámin László, Timár György stb. Épp a napokban jelent meg a könyvesboltokban Spoveď Dunaja (A Duna vallomása) címen E. B. Lukáč magyar klasszikus és modern költők verseit tartalmazó szép antológiája. Személyesen ismerte Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Kosztolányi Dezsőt, Karinthy Frigyest,' Schöflin Aladárt, Hatvány Lajost, Földessy Gyiflát, Komlós Aladárt és másokat. 1969-ben a magyar Pen Club neki ítélte emlékérmét: „A magyar költészet magasszinvonalú szlovák nyelvű tolmácsolásáért és népszerűsítéséért." A Madách Könyvkiadó 1973-ban adta ki emlékeit, filológiai kutatásait, írói arcképeit és visszaemlékezéseit A nagy üzenetváltás címen, amelyet a magyarországi kritika meleg hangon üdvözölt. ......nincs olyan magyar írói arcképe, amelyben ne találnánk eredeti észrevételeket és hasznos megfigyeléseket. Petőfiről, Aranyról, Madáchról, Jókairól, Mikszáthról nem a hazai frázisokat ismételgeti. A szlovák közönségnek írt ismertető portrék természetesen a legújabb magyar kutatások alapján beszélik el életrajzukat, de írói alkotó művészetük ábrázolása mindig hozzáad valamit az itthon kialakult képhez" — írja a könyvről Gál István a Magyar Hírlapban. 3. Hetvenhat évesen is csupa lelkese dés és lángolás. Az idén érdemes mű vész lett. Gyakran találkozom vele második otthonában a Stefanka kávéházban. Szeretnék vele interjút készíteni kitüntetése alkalmával, de nem igen áll kötélnek. Ehelyett újra meg újra Ady és Kosztolányi verseket szaval, méghozzá pirulnom is kell, mert mindig akad egy-egy olyan vers a tarsolyában, amelyet nem ismerek. — Mit mondjak magamról? '— inti le riporteri buzgóságomat — olvass bele a könyveimbe s ott megtalálsz. Nem az életrajzi adatok a fontosak...! Ha jól tudom, a válogatásokkal együtt tizenöt verskötete jelent meg eddig. Magyarul egy szerény válogatás négy évvel ezelőtt. Adósai vagyunk mindenképpen. Sokat utazik: Párizs, Budapest, Kijev, — úgy ingázik Európa nagyvárosai között, mint egy izgága siheder. — Különben — mondja némi tűnődés után — életemben, művészetemben is örök nyugtalanság hajtott, a „lélek szent nyugtalansága", hogy Sládkovič szavaival éljek. Reméljük, ez a szent nyugtalanság még sokáig nem hagyja el Emil Boleslav Lukáčot. ZS. NAGY LAJOS TOROK ELEMÉR DÉNES GYÖRGY: Folyópart, esti csönd A nyár peremen A végtelenséget kémlelve, jó napot vár ma is a pásztor, a nyájaló csorda tű-szaharán gázol. Gubancos szőrű pulik csaholnak, farkát harapják csámborgó tinóknak. Turbékoló vadgalambok, micsoda csendet teremtő hangok. Tele van minden tündökléssel, csipkela szórja virágát széjjel. Úszó-libegő dombok délibáb vizén havat ragyognak. A múlhatatlan fényű ég alatt a rét roppant gyöngyöző váza, halakat villant a tó azúrló máza. Ha tikkaszt is a nap melege, nem komorul a lélek bele. Rossz emlékek, léire, most léire, kiállók a nyár peremére, aranyló naplény-ruhámat: Világ, csodáljad! Ahogy a sötét vízben émelyeg a táj s a Iák öklendve támolyognak, úgy lordul bennem is az éj, kis bolygók lakó keretben ragyognak, F. RAKOVSKÝ Déli gyümölcsök hűvös földtekén, felvétele holt dzsungelébe végtelen világnak, dereng a fémes éj, a fémlolyó s a partszegélyen rézveretes ágak, csönd a lélekben s kívül a test kohóján, hol tágra nyitja szemét az öröklét s földöntúli-földi vágy repes; ó, érzed-e a csönd nehéz kegyelmét?
