A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-07-19 / 22. szám

A sorrendben ötödik lab­darúgó Európa-bajnok­ság döntőjében, amelyet 1976. június 20-án, a belgrádi Vörös Csillag stadionban rendeztek meg, Csehszlovákia nem­zeti tizenegye 120 perces drámai küz­delemben 2:2 arányban eldöntetlenül játszott a világ- és Európa-bajnok nyu­gat-német válogatottal. Az Európa-baj­­noki címet tizenegyesrúgósokkal dön­tötték el. Az első büntetőt Masný védhetetlen lövéssel értékesítette — 1:0. — Három perc múlva Bonhof lövése kötött ki Viktor kapujában — 1:1. — Nehoda következett . . . Lövése nem sikerült a legjobban, de a hálóba perdült — 2:1. — Ezután Flohe cseles büntetője kötött ki Viktor kapujában — 2:2. — Ondruš, a csehszlovák csapat kapitá­nya megigazítja a labdát, nekifut, tel­jes erővel lő — 3:2. — És az NSZK- beli Bongratz sem hibáz — 3:3. Az izgalom egyre nő... Jurkemík lövésre készül. Néhány másodpercig Maiért, a német kapuvédőt nézi, majd hirtelen lő —4:3. A következő tizenegyeslövéshez Hoe­­ness készülődik. Hoeness nekifut, nagy erővel lő — és a labda a felső kapu­fa fölött hagyja el a játékteret. A nyugatnémet labdarúgó nem hisz a szemének. Néhány másodpercig moz­dulatlanul áll, majd fejéhez kap, tán­torgó léptekkel hagyja el a büntető­­területet. Marad a 4:3-as csehszlovák vezetés . . . Panenka készülődik. Ezekben a pil­lanatokban tőle függ minden. Ha a labdát belövi Maier szentélyébe, Cseh­szlovákia az Európa-bajnok, ha hibáz, nem tudni, mi következik .. . Panenka nyugodt. Tapasztalt labda­rúgó, mesterlövő hírében áll. Megnézi a tizenegyesponton álló pettyes lab­dát, megsimogatja. Néhány lépést hát­rál. közben a német kapust figyeli. Gonella olasz játékvezető rövid síp­szóval engedélyezi a lövést. Panenka nekifut, cseles lövése védhetetlen — 5:3! A csehszlovák labdarúgók öröme le­írhatatlan. A játékosok összeölelkeznek, csókolgatják egymást, majd fezek és Vengloš edzőket ölelgetik, a magasba dobálják. A közel ötvenezer néző pe­dig lelkesen ünnepli az új Európa­­bajnokot. A sportkrónikás ezzel a drámai fe­jezettel zárja az 1976-os labdarúgó Európa-bajnokság jugoszláviai dön­tőjéről szóló feljegyzését — a hatalmas ezüstserlegre pedig belevésik, hogy a Szovjetunió. Spanyolország, Olaszor­szág és az NSZK utón, az ötödik Eu­­rópa-bajnokságon a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nemzeti tizenegye nyerte el a megtisztelő címet és a ha­talmas ezüstkupát. 0 A külföldi lapok részletes beszámo­lókban értékelték a csehszlovák válo­gatott belgrádi játékát. A Szovjetszkij Szport egyebek között ezt írta: „A szakértők legtöbbje az NSZK győzelmével számolt. Nagyon kevesen tartották a csehszlovák csapatot esé­lyesnek. Én úgy éreztem — írja a moszkvai lap kommentátora — hogy a kitűnő csehszlovák tizenegy legyőzi az NSZK-t. Hogy miért tartottam esélyes­nek Ježek csapatát? Azért, mert ebben az évadban többször is láttam, meg­csodáltam a kitűnő együttes játékát. Szerintem, a csehszlovák csapat vitat­hatatlanul kontinensünk legjobb nem­zeti tizenegye, megérdemelten nyerte el az Európa-bajnoki címet." A londoni lapok is szinte egyhangú­lag megállapították, hogy a csehszlo­vák csapat jobb volt, győzelme min­den tekintetben reális. Az Európa-baj­nokság legjobb játékosának Ivó Vik­tort, a csehszlovák kapuvédőt tartják. „Az Európa-bajnokság jugoszláviai döntőjében is bebizonyosodott — írja a Daily Mail —, hogy jövője csak a támadó-játéknak van. Az új Európa­­bajnok, a csehszlovák válogatott je­lesre vizsgázott támadójátékból — és megérdemelten nyerte el az aranyér­met.” A nyugatnémet lapok is objektiven elismerik, hogy a csehszlovák csapat jobb volt, győzelme reális. A müncheni Abendzeitung ezeket írta: „Ulti Hoeness fölé rúgta a büntetőt. Hibázott. Nagy és sorsdöntő hiba volt! A mérkőzés sorsát azonban nem a fölé lőtt tizenegyes, hanem az utolsó másodpercig 2:1-re vezető csehszlo­vák csapat jó és lelkes játéka döntötte el." * • * # A jugoszláviai EB-döntőn részt vett csehszlovák sportküldöttséget Igor Go­­siorovský, a Szlovák Labdarúgó Szövet­ség elnöke vezette. Közvetlenül haza­érkezése utón interjút kértünk a nagy siker egyik szervezőjétől, előkészítőjé­től. — Szinte teljesen beleőszültem a BELGRÁD KÖTELEZ! gondokba s nem utolsó sorban a drá­mai küzdelmekbe — mondta moso­lyogva. — De nem bánom! A hatal­mas ezüstserleg, a nagy siker minde­nért kárpótol. A zágrábi elődöntőn a hollandok biztos esélyesek voltak. Mi azonban hittünk a győzelemben. A nagy belgrádi csatát a tévé kép­ernyőjén mindenki láthatta, erről nem kell beszélni. De szólnom kell Ježek és Vengloš edzők önfeláldozó munká­járól, a fiúk lelkes felkészüléséről és nagyszerű játékáról, amelyért nemcsak elismerés, de őszinte köszönet is jár. — Hosszú, nehéz, göröngyös volt az út az Európa-bajnokság döntőjéig. Nagynevű, kitűnő csapatokat kellett le­győznünk, hogy bekerüljünk a döntőbe. A selejtezők folyamán — amely akár EB-döntő is lehetett volna — Angliá­val, Portugáliával és a Szovjetunióval kellett megküzdenünk. Valamennyien nagyon örülünk annak, hogy mindez si­került. Csapatunk jól és szemre is szépen játszott. Az Európa-bajnoki cimet — és ezt J. Havelange, a FIFA elnöke is ki­emelte rövid beszédében — megérde­melten nyertük el. A labdarúgásban, úgyanúgy, mint az életben, nincs meg­állás. Szorgalmasan tovább dolgozunk. Európa-bajnoki cím kötelez! Még job­bat, még szebbet kell nyújtanunk, még eredményesebben kell szerepelnünk, ha részt akarunk venni az argentíniai ti­zenhatos döntőben. Márpedig hiszem, hogy ott leszünk! FEDERMAYER ISTVÁN 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom