A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-27 / 39. szám
Hetvenhat éves vagyok — mondja Kovács Mária — és még adni tudok. Munkámmal segítem a családot és az unokák tudják, hogy tőlem is kapnak születésnapi, karácsonyi ajándékot. — Miről szóljak-?- Így Fiaska Mária. — Azt a sok keserűséget jobb elfelejteni. A jelen sokkal szebb. » ... Én 77 éves aggastyán munkaképtelen, feleségem pedig 17 év óta tehetetlen nyomorék olyannyira, hogy állandóan ápolásra van szüksége. Kiskorú lányom a mai munkanélküli viszonyok között kereset nélkül van... kérem Ékel község n. b. képviselő testületét a rám kivetett adó összegének mérsékelésére.. Jobbra: Árverési hirdetmény A lefoglalt tárgy megnevezése: 4 drb tyúk Árverési becsérték: 30 korona Ezeket az adatokat a komáromi járási levéltár vezetője bocsátotta rendelkezésemre. Híven tükrözik a 40—50 évvel ezelőtti falusi életet. A tettek jussán A falusi pártalapszervezetek és a szövetkezeti taggyűlések vitáiban állandó visszatérő téma volt az alapító tagok alacsony nyugdíja. A kezdeti nehézségek leküzdéséből részt vállaló szövetkezeti parasztok havi járadékában idős koruk miatt a felvirágzás éveinek anyagi javai már nem tükröződhettek kellőképpen. Panaszuk csak néhány szövetkezet vezetőségénél talált megértésre. A tehetősebb efsz-ek pár száz koronás havi nyugdíjkiegészítést folyósítottak, másutt csupán természetbeni juttatásokat kaptak a nyugdíjasok, de volt rá példa, hogy egészen megfeledkeztek róluk. Ezt a visszás helyzetet oldotta meg pártunk központi bizottságának 1975 áprilisi plénuma, amely elrendelte a szociális biztosítás rendszerének tökéletesítését. A határozat kimondja a szövetkezeti parasztság és a nemzetgazdaság más ágazataiban dolgozó munkások nyugdíjbiztosítási rendszerének egységesítését. Konkrét formában ez úgy mutatkozik meg, hogy az idén január elsejétől jó pár koronával több pénzt szá— Mozgalmas életem volt. Bár csak el tudnák mindent mesélni, de elvétem a beszéd fonalát. Hiába, az idő vasfoga kikezdte emlékezetemet — mondja Varjú. János. 1 mólnak le a postások a szövetkezeti nyugdíjasok asztalára. A rendezést követően újra összehasonlították az ipari és a mezőgazdasági nyugdíjasok életszínvonalát. Mivel még mindig lényeges volt a különbség de a szövetkezetek a havi vagy évi nyugdíjpótlék folyósítását éppen az állami alapból történt rendezés miatt megszüntették, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi minisztérium szabályzatban rögzítette azokat a kritériumokat amelyek alapján egységesen az egész ország területén, kinek érdeme szerint és a nyugdíjbavonulás dátuma szerint a szövetkezet nyugdíjkiegészítést adhat. Tehát nem kötelessége. Mégsem hiszem, hogy akad szövetkezet, ahol csak úgy „ad acta“ tették volna a leiratot. Csak a komáméi járásban alig kevesebb mint hétszáz embernek körülbelül egymillió koronát fizetnek ki évente. Az arra jogosultak végre elnyerték jussukat. Had említsek közülük néhányat: Varjú János a Zlatná na Ostrove-i (Csallóközaranyos-i) szövetkezet nyugdíjasa. A kulturális és S chvarcz Márton a csalláközaranyosi termelőszövetkezet üzemgazdásza: — Megvizsgáltuk minden egyes nyugdíjasunk szociális helyzetét. Az eredmény: tizenkilenc embernek majdnem harmincötezer koronát fizetünk ki évente a kulturális alapból. szociális alapból 200 korona pótlékot kap havonta. A močai (dunamocsi) szövetkezet is a példás nyugdíjkiegészítők közé tartozik. Fiaska Mária, Kovács Margit, Sztarovics József kettőszáz. Molnár András háromszáz, Polozsányi József 450 korona pótlékot kap. Mindannyian alapító tagok. A tiszta életű emberek nyugalmával beszél Varjú János: — Sokat megéltem én. Sok keserű pirulát lenyeletett velem az élet, korbáccsal is ütött néha. Korán rájöttem, hogy a szegény ember gerincét az élet acélozza. Ha én annakidején megkérdeztem édesanyámat, hogy mit hozzak, mi az ami kell? — Nincs miből szelni, — volt legtöbbször a válasz. Nekünk az asszonnyal már nincsenek ilyen gondjaink. Kettőnknek majdnem másfélezer korona a havi jövedelme. Nem sok, de megélünk belőle. Úgyszólván mindenünk megvan. . . — Csak az egészség hiányzik — teszi hozzá Ottilia néni-, hogy ezt a sok jót, amit a társadalom kínál, élvezhessük. Fiaska Mária hatvannégy esztendős, egyedül él: — Szeretem a magányt, meg aztán megszoktam már, hogy ha átlépem házam küszöbét, nem szól hozzám senki. A szövetkezet megalakulásának évében halt meg c férjem. Nem sokkal utóbb a nagy. néném is. Én nem mulasztottam egyetlen munkanapot sem. Tizenkét évig tagja voltam a szövetkezet vezetőségének. Amióta nyugdíjas vagyok megszűnt a rohanás. Komótosan végezhetem a házkörüli teendőket. Anyagi gondjaim nincsenek. Megvehetem, amit megóhajtok. Kovács Margit néni arcára valóságos ráncerdőt rajzolt az idő: — Bizony régen vagyok már én is. Az idén töltöttem a hetvenhatodikat. Nagyon nagyot fejlődött a világ ez alatt az idő alatt. Az unokáim, vagy a kicsi dédunokám gyermekkorával össze sem lehet hasonlítani az enyémet. Nekünk csak néha került új ruha, új cipó, ha került egyátlag. Karácsonykor esetleg egy árva fenyőág díszítette a szobát. De cukor, cukor az nem, nem volt cukor. Már a múlt héten megvettem a karácsonyi ajándéknak szánt cukorkákat. A kicsi Tímeának csokoládé télapót is. Egy évvel ezelőtt veterán párttagok, a szocialista mezőgazdaság még sérelmezték — tegyük hozzá joggal — szűkös anyagi helyzetüket. Panaszukat azóta orvosolták. Törleszt az utókor. Az adósság még abból az időből való, amikor a föld az életet jelentette. Az élet pedig keserűséget. Parasztsors volt ez — parasztgond. Házasságok köttettek, gyermekek nem születhettek meg a föld miatt. Folyt a verejték, patakzott a könny. Pergett a végrehajtó dobja. Sztrájkoltak az aratók, mindennnapi munkát követeltek a szezonmunkások. A családok nyakán kölönc volt az idős ember. A szebb és jobb jövőért harcolók hol itt, hol ott bontották ki a vörös lobogót. Álmuk teljesült. Méltányolják a társadalom segítségét, elégedettek. Fister Magda Prandl Sándor (2) és a szerző felvételei 14
