A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-12-27 / 39. szám

i CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósításom CSINÁLNAK-e NYARAT A FECSKÉK? Vámosfalusiakkal indítottuk kerekasztal-beszélgetés sorozatunkat. — Képünkön: Olvasópróba „A fecskék közösen csinálnak nya­rat“ címmel év elején kerekasztal­­beszélgetést indítottunk. Havonta kértünk választ kérdéseinkre egy­­egy járás jó vagy legjobb helyi szer­vezetétől. Először vállalkozott a Hét arra, hogy közelebbről is megvizsgálja, mi történik a CSEMADOK legjobb he­lyi szervezeteiben. Mi foglalkoztatja a kultúrmunkasokat, az amatőr cso­portokat, az előadókat, a szakbizott­ságok: tagjait stb.? Nos, örömmel ta­pasztaltuk, hogy egyéb járás legjobb helyi szervezetében nincs aggoda­lomra okot adó nyugalom, tétlenség; a szocialista és nemzeti kultúránkat pártoló, fejlesztő önzetlen kultúr­­munkások ezrei szabad idejüket és a fáradtságot nem sajnálva eleven kulturális életet teremtenek Dél- Szlovákia falvaiban és városaiban. A kerekasztal-beszélgetésefcből kide­rült, hogy a CSEMADOK helyi szer­vezetei jelentős segítséget nyújtanak (keretműsorok) a községi, városi párt- és állami szerveknek; okos műsorpolitikájukkal értékes nevelő­munkát fejtenek ki. Nemegy cikk­ben, tanulmányban olvashatjuk, hogy az amatőrmozgalom gerincét a kórusok, az előadók, a színjátszók és a táncosok alkotják. Ezt a megálla­pítást kerekasztal-beszélgetés soro­zatunk igazolta. A „fecskék“ fényt derítettek arra is, mi készteti az emberek százait szerepvállalásra, táncra, éneklésre, a szocialista nem­zeti kultúra szempontjából hasznos munka végzésére. Az együttes él­mény és a közös cselekvés öröme. Az önkifejezés és a közlés vágya. Ök már korántsem érik be azzal, hogy csak hozzátartozóik vagy csoportjuk szűk körét szórakoztassák. A nagy­­közönség előtt akarnak szerepelni; nevelni akarják az embereket. Saj­nos, aránylag még mindig kevés a mások nevelésére, szórakoztatására kész kultúrmunkások száma. Jóval többen lehetnének, hiszen tulajdon­képpen minden ember amatőr (éne­kes, táncos, előadó, szereplő), tehát még sokan vállalhatnának részt a CSEMADOK munkájából. „A fecskék közösen csinálnak nya­rat“ című kerekasztal-beszélgetés sorozatunk a helyi szervezeti élet gyengeségeire is rámutatott. Törté­netesen arra, hogy még a legjobb szervezeteknek is csupán néhány te­rületre (ének, tánc, színjátszás, iro­dalmi színpad stb.) korlátozódik a tevékenysége. Persze, itt is érvényes, hogy inkább keveset csinálni jól, mint sokat rosszul, felületesen. A kerekasztal-beszélgetések résztvevői szinte egyöntetűen állították azt is, hogy csupán azok a helyei szerve­zetek folytatnak színvonalas kultu­rális tevékenységet, ahol lelkes, hoz­záértő kultúrmunkások irányítják az amatőr csoportok munkáját. Ezt azért is érdemes újólag hangsúlyoz­ni, mert a CSEMADOK XII. orszá­gos közgyűlésére készül, s a szak­­káder-képzésben pozitív változásnak kell bekövetkeznie. Kerekasztal-be­­szélgetéseink további tanulsága, hogy falun és városon még mindig sok a passzív szemlélő. Itt főként a vidé­ken élő, különböző foglalkozású ér­telmiségiekre, műszaki értelmisé­giekre gondolunk, akik érthetetlen módon nem érzik szükségét az együt­tes élménynek, a közös cselekvés örömének. Végül és nem utolsósorban még arról szeretnénk szólni, hogy a jól működő CSEMADOK helyi szerve­zetek után illene bemutatnunk olya­nokat is, amelyek a gyöngébbek kö­zé tartoznak. Reméljük, erre is ha­marosan sort kerítünk. Most pedig megköszönjük kerek­asztal-beszélgetés sorozatunk minden „fecskéjének“ az együttműködést. Abban a tudatban, hogy a közös munka nem volt hiábavaló, és ab­ban a meggyőződésben, hogy a ke­rekasztal-beszélgetés résztvevői a jö­vőben is .rendszeresen hírt adnak munkájukról és a helyi szervezetek eseményeiről. VÁZLATOS KÖRKÉP Hagyományápolás A CSEMADOK levicei (lévai) járási bizottsága nagy figyelmet fordít a mun­kásmozgalmi hagyományok ápolására. A CSKP megalakulása 55. évforduló­jának tiszteletére huszonegy helyi szer­vezetben tartottak előadást a párt har­cáról. Azonkívül a párt alapító tagjai­val rendeztek beszélgetéseket Zselizen, Garamsallón, Kálnán, Tesmagon, Ipoly­­visken és Tőrén. Több helyi szervezet foglalkozott Fábry Zoltán életével és munkásságával. Zselizen, Ipolyságon és Szódón dr. Kovács Győző kandidátus, irodalomtörténész beszélt a kiváló köz­íróról. Oroszkán és Farnadon Gerő Já­nos, a zselizi gimnázium igazgatója méltatta Fábry munkásságát. Műsorpolitika Pásztor Lajos, a CSEMADOK lévai járási bizottságának titkára a színját­szó és tánccsoportok, valamint az iro­dalmi színpadok és zenekarok műsor­politikájáról a következőket mondot­ta: A színjátszó csoportokkal rendsze­resen megismertetjük a LITA színházi ügynökség által magyar nyelven kiadott színművek jegyzékét. Az idény kezde­tén a Járási Népművelési Központtal közösen értekezletre hívtuk össze a cso­port vezetőit. Az értekezlettel egyidő­­ben kiállítást rendeztünk szövegköny­vekből, műsorfüzetekből, s az egyes csoportok színvonalát és a helyi viszo­nyokat figyelembe véve ajánlatokat tet­tünk. Az idén nyolc helyi szervezet szín­játszói tanultak be új színdarabot. A községek neve és a betanult és bemu­tatott darabok címe: Garamsalló — Sipos: Bolondóra, Ipolyvisk — Bárány: A fiam nem a lányom, Alsószemeréd — Dunai: A nadrág, Mólos — Lovicsek: Tűzvirág, Zseliz — Lovicsek: Ezüstlako­dalom, Léva — Sípos: Mojom szeretet, Oroszka — Wilde: A kísértet házhoz jön, Palást — Sípos: Dalol a nyár. Itt említem meg, hogy a járás területén EGY HELYREÁLLÍTOTT MUEMLEK Boldogfa (kisközség) a Bratislavát és Galántát összekötő útvonal felezőpontjánál. Lakosainak száma mindössze 405. A főutcán található ősi templom néhány hónapig nemcsak a falubeliek, de a környékbeliek érdeklődésének is a közép­pontjában állt. Többször ellátogattak idebratisla­­vai és nyitrai régészek, sőt művészettörténészek is. A nyár folyamán ugyanis renoválták az em­lített épületet. S ami talán a legértékesebb, hogy a három hónapig tartó munkát a falu lakossága társadalmi munkában végezte. Ha valaki fény­képen hasonlítja össze a templom régi és új ké­pét, mintha két különböző építészeti műről len­ne szó. A templom eredetéről Pozsony vármegye mo­nográfiája ezt írja: „A község helyén a hagyo­mány szerint hajdan erőd volt, ahol 11. Endre lánya, Erzsébet kápolnát építtetett, mely később híres búcsújáróhely lett. A mai templom tényleg kápolnaszerű és ősrégi, ellenben előrésze XIV. századbeli.“ Hasonló feltevést találunk a templom erede­téről Ferenczi József boldogfai plébános feljegy­zéseiben, amelyeket az 1858—68-as években írt. Azt állítja, hogy „valamikor igen nevezetes ese­ménynek kellett történnie, amely esemény azon­ban idők folyamán az emberek emlékezetéből kiveszett. Aki a templomot építette, közönséges ember nem lehetett. Talán fogadalomból épült.“ A templom helyén tó, illetve mocsár és sűrű er­dő terült eL Ugyancsak tó volt a szomszédos Sár­­fő (Blatné) község helyén is. Hogy a mocsaras területre építeni lehessen, szilárd alapról kellett gondoskodni. Ezért aztán nagy kövekkel töltöt­ték fel, illetve födték be a tavat. Mégpedig úgy, hogy a mocsaras helyet föltöltötték, kerítéssel körülvették és aztán felépítették a templomot. A kőkerítésnek a maradványai a mai napig meg­vannak. 1972-ben újították fel, s ma is kisebb várfalként veszi körül a templomot. Ki építette tulajdonképpen a templomot, illet­ve búcsú járókápolnát? Több szakember Erzsé­betet, II. Endre magyar király lányát tartja a kápolna építőjének. Akadnak azonban olyanok is, akik nem fogadják el ezt az álláspontot. Az építés éve nem egészen ismeretes. A templom nagy régiségére mutatnak az állati alakok, ún. jelképes ábrázolások, amelyek a keresztény val­lásnak a pogányság feletti győzelmét jelentik. Ezek az állati fejek eredetileg a kápolna legré­gibb részén lehettek, később, amikor a mostani tetőt hozzáépítették, a templom eresze alá kerül­tek. A XVI. század elején a templom megszűnt búcsújáróhely lenni. 1706-ban a pozsonyi kla­­rissza apácák vették át gondozását, akik aztán Gasztonyi István nevű nemes támogatásával res­taurálták az egész épületet. Ebből az időből szár­mazik az oltárkép, amely Szűz Mária megkoro­­náztatását ábrázolja. A kép felett a következő ehronosztikon, azaz időjelző felirat van: AssVMpta In Coelos Virgo DeCorat. Ennek a feliratnak a kiemelkedő betűiből az 1711. esz­tendőt olvashatjuk ki. A templom hossza tíz és fél, szélessége har­madfél öl, mai mérték szerint 21 m hosszú és 5 m széles. Az épület tojásdad alakú fallal volt körülvéve, amelynek alapjait 1863-ban találták meg. A templom körül elég nagy temető volt, mely a mostani házak faláig terjedt. Az építke­zések során előkerült csontokat a sekrestyénél egy tágas és mély kifalazott gödörbe helyezték. A templom a XX. század folyamán is nagy változásokon ment keresztül. Az 1930-as évek elejéig tetejét zsindely fedte, amelyet, miután belevágott a villám, agyagcserepes tetővel cse­réltek ki. Ekkor a tető szerkezete három részből 2 CSEMADOK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósításé 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom