A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-27 / 39. szám
vasszal repülőgépével egy tokiói házra vetette magát. A kamikaze-öngyilkosság oka: meg akarta ölni a ház lakóját, a Lockheed-botrány első ismertté vállt főszereplőjét, aki a felszínen a japán nemzeti eszme hősének játszotta meg magát. Büntetésből, mert elárulta a japán becsületet.) A japánokat a világközvélemény mesteri utánzóknak, átvevőknek tartja. Ez igaz, ha így értjük: amit átvesznek, mesteri módon tudják saját igényeiknek, ízlésüknek, hagyományaiknak megfelelően átalakítani és továbbfejleszteni. Ami erre nem alkalmas: előbb-utóbb elvetik. Jó példa erre a budhizmus átvétele: a japán buddhizmus alapvetően különbözik a kínaitól s a hindutól. Sokkal nagyobb mértékben; mint például az észak-európai protestantizmus a dél-európai katolicizmustól. Japánban is sok statisztikai adatot közöltek az újságok januárban. Például a levegőszenynyezettség alakulásáról Tokióban és környékén. A kémiai vegyületek, mikrogramm-per-köbméterek hosszú sorban ilyen adatot is találtam: hány olyan nap volt 1975-ben, melyen Tokióból szabad szemmel is látni lehetett a Fudzsit. BolAztán mégis meggyőzöm magam: rám fér még egy kis alvás. Fél kettőkor halványabbnak látom a csillagokat. Feljebb húzódott volna a felhőtakaró? Hát akkor gyerünk: most már nem kockázhatok semmit. Ma hajnalban meg kell látnom a felkelő napot, innen a világ, a japán világ tetejéről. Kicsit vacogva, nemcsak az izmaimat, még a bőrömet is megfeszítve indulok, méterről-méterre feljebb. „Én a felkelő napot imádom. Megyek a virradat elé...“ Hogy is van tovább? De talán nincs is ilyen vers, csak én megyek, valóban, a virradat elé. A csillagok már megint fényesen ragyognak, de az égbolt is kicsit világosabb s a fejem felett lassan kirajzolódik a csúcs kontúrja. Kereken ezer méterrel vagyok magasabban, mint a Lomnici-csúcs. Alkalmas helyen letelepszem, arccal Kelet felé. Megvilágosodik az égbolt alja s előbb sárga, majd narancs, végül inkább piros csík rajzolódik ki a horizonton. Meggyorsult a színjáték tempója: egy ponton lángra gyúlt az ég, elszineződtek a felhők, és megjelent teljes pompájában az Élet Ura. Félretolva az útjában dogon regisztrálták: ötvennyolc, szemben az 1968-ban észlelt tizennéggyel. A Fudzsi tehát a Fudzsi maradt. Ha tiszteletüket, lagaszkodásukat iránta másként fejezik is ki ma. Hogy a csúcsára feljussak: erről nem tudtam volna lemondani. Arra ébredtem fel, hogy fázon. Mozdulok, hogy összébb húzzam magam. De valahogy nem akar hajlani a térdem. Az oldalamba meg mintha valaki belebokszolt volna. Erre aztán magamhoz térek egészen. Felvillantom a zseblámpát és megnézem az órámat: fél egy. Még egy órát sem aludtam. Fél arasznyira visszahúzom hálózsákom villámzárát az arcom felett. Aztán jó egy araszra. Csodálatos az éjszaka. A mélykék égbolt és csillogó fényei. A sok régi, kedves ismerős. A két Göncöl, a Kaszoopeia s még a Kaszás is ott lentebb. Milyen tiszta a ragyogásuk: szinte kiáltásnyi közelségben látszanak. Feledem, hogy nulla fok alatti a hőmérséklet, s könnyű, vékony hálózsákom nem tud ellentáilni a kövek nyomásának. 1. Tűzpirosán lángol a Fudzsi egyik oldala a ferdén beeső hajnali napsugarak fényében 2. Nyaralótelep a kialudt Nantai vulkán kúpja alatt. 3. Vulkáni sziget a Csendes-óceánban 4. Kráter-tó a szigeten 5. A 14 év előtti kitörés krátere Mijake-dzsima sziget partján. A növényzet már megkezdte hódító munkáját álló felhőket, szinte pillanatok alatt ott ragyogott a horizonton és elfoglalta trónusát. Felkelt a nap a Fudzsin. Napokkal később levetítettem képeimet japán barátaimnak, őszinte elismeréssel szemlélték napfelkelte-sorozatomat, azt is értékelve, hogy egyedül s a hagyományos kiindulópontról, a Szengen-dzsindzsa templomtól indulva másztam meg a Fudzsit. Bizonyára ennek is köszönhetem, hogy rövidesen meghívtak a még ma is működő Nasu vulkánra régóta tervezett túrájukra, később meg a Mijake-dzsina szigetre, mely szinte teljesen szabályos csonkakúp-alakú vulkáni képződmény. Ezen a szigeten tizennégy éve volt utoljára kitörés, krátere jól látható a parton, a növényzet még nem tudta meghódítani. Tűzhányókkal tehát bőven szolgálhat vendégeinek a japán idegenforgalom. Sajnos azonban a gyakori földrengések is velejárói a japán szigetvilág geológiai felépítésének, és rendszeresek a dél felől érkező, sokszor gyilkos erejű tájfunok. Mindez befolyással volt a japán ember mentalitásának kialakulására, és a japán művészet is az itteni tájban gyökerezik. Legközelebb azonban egy más témáról írnék — persre a laikus tollával — ami tulajdonképpen egy kicsit szintén csoda a maga nemében: a japánok művészetéről, vagy talán inkább művészet-szeretetéről, esztétikai igényeiről, igényességéről. De erről talán legközelebb. PALÓCZ TAMAS ISABELITA PERÖN aranykalitkában El Messidornak hívják a Neuquén tartományban, 1300 kilométerre Buenos Árréstől délre fekvő nagy luxusházat, ahol Argentína volt elnökasszonya, Maria Estela Martinez de Perón — Isabelitának is nevezik — most lakik. A háromemeletes épületet két kilátótorony díszíti, és talán ezért nevezik a környéken „a kastélynak”. A ház a tartományi kormány birtokában van, előkelő vendégek számára. A tiszta, virágillattól terhes levegő, a nagy park, a csodálatos Nahuel Huapi-tó közelléte élvezetessé teszi az ott-tartózkodást. A volt elnökasszony azonban nem vendégként lakik a házban. Nem mehet a tóhoz, nem sétálhat a parkban, és ha reggelenként madárfütytyöt hall, nem figyelheti meg a kis énekeseket a ház balkonjáról. Biztonsági okokból — legalábbis így mondják — szigorúan megtiltották neki, hogy elhagyja a házat, vagy akárcsak az erkélyen mutatkozzék. Igaz, hogy a házat éjjel-nappal szigorúan őrzik, de az erdei utakon mégis megközelíthető. Az előírás nem tesz különbséget aközött, hogy egy ilyen váratlan látogató megölné-e, vagy kiszabadítaná a foglyot: Isabelitának csak a házon belül szabad tartózkodnia. 1976. március 24-i bukása óta él ott. A házi személyzettől eltekintve, egyetlen társasága a házvezetőnője, akit 16 évvel ezelőtt ismert meg Madridban, majd később magával vitte Argentínába. Egyébként csak Perón három kutyája van vele — és az őrök. Körülbelül reggel nyolc órakor kel fel Isabelita, és megkezdi napját, amely egyáltalán nem telik el olyan gyorsan, mint kormányzása viharos időszakában. A reggeli után elolvassa az újságokat, egy helyi és néhány fővárosi lapot. Ezután következnek a női folyóiratok és a könyvek; előszeretettel olvas sci-fi műveket. Időközben a változatosság kedvéért kártyapartikat folytat házvezetőnőjével, és órákat tölt el a televízió képernyője előtt. Isabelita időnként kimerészkedik a konyhába, de nem dicsekedhet teljesítményeivel. Nem sokat törődött a szakácsművészetei mint táncosnő, majd mint férje titkárnője, később mint elnökasszony sem. Néhány héttel ezelőtt olyan hírek hallatszottak, hogy a Rio de la Platabeli Martin Garcia szigetre viszik, ahol valamikor más elnökökhöz hosonlóan, férjét is fogva tartották. Az érvényben levő előírások szerint azonban nem szabad többé börtönnek felhasználni a szigetet és így Isabelita továbbra is El Messidorban marad. Állandó vendégei a problémái, amelyek néha postán vagy futárral, máskor pedig egy vizsgálóbíró személyében érkeznek hozzá, aki ki akarja hallgatni őt. Hivatali ideje alatt a korrupció minden rekordot megdöntött. Felelős munkatársai közül sokan vizsgálati fogságban vannak, és rossz szelleme, Jósé Lopez Rega, a volt jóléti miniszter, nyomtalanul eltűnt. Ez a férfi már korábban Perón tábornok titkára, majd a kormány tagja volt — spiritiszta és csillagjós — és végtelenül káros befolyást gyakorolt a Perónházaspárra. Isabelitát azonban különösen egy ködös tranzakciója üldözi, amely annak idején nagy feltűnést keltett. Egy 700 000 dollár értékű, jótékonysági pénzekből származó csekket átutaltatott a Perón-örökség számlájára. Amikor kiderült az ügy, azzal védekezett, hogy mások okozta tévedés áldozata lett, és hatálytalanította az ügyletet. Ez később, amikor bűnügyi eljárást indítottak ellene, arra vezetett, hogy az egyik bíró sokat kritizált döntést hozott: beszüntette az eljárást. Most azonban ismét feléledt az ügy, más problémákkal kiegészülve, amelyekért Isabelitát teszi felelőssé, de az eljárás lebonyolítása egyelőre elakadt. A volt elnökasszony ugyanis vonakodik attól, hogy védügyvédet vegyen igénybe. Kezdetben néhány jogászhoz fordult, akiket már korábbról is ismeri, meggyőződéses peronistákhoz, de egyikük sem volt hajlandó vállalni ügyét. 9
