A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-12-27 / 39. szám

Nem tudom miért gondoltam, hogy a favágók korán kellő emberek. Reggel hét órakor én érkezem elsőnek a poltári erdőgazdasági üzem telepére. A munkások csak nyolc óra tájt kezdenek szállingózni. Felesleges is lenne korábban jönniük — sötétben, még pirkadatkor sem lehet fát vágni.

A nagyképűen irodának titulált öreg, vizes, máladozó épület valamikor lakóház volt. Egyik szárnyában még ma is laknak. Az egykori pitvar tenyérnyi ablakából a köddel vattázott hegyoldalt, az erdőt kémlelem. Az eső is szitál, komor, szürke minden, de

leginkább a csoportvezető, Michalko Stefan hangulata.

— Ez a mi átkunk, istenverése az ilyen idő. Tegnap is leragadtak a gépek. Mert nálunk nincs autósztráda, még egyszerű kövesút sincs ...

Az elém teregetett papírlapokra, jelentésekre, kimutatásokra sandítok és ki az udvarra, a géppark felé.

Húsz állandó alkalmazottjuk van. A gépesítést pedig itt két vontató, egy V3S típusú teherautó, egy Barkas-mikrobusz és 6—8 motoros kézifűrész jelenti . ..

Milyen lehet egy szerényebb eredményeket felmutató, hasonló üzem gépesítése?

Csaknem 8000 hektár erdő tartozik az üzemhez. Évente 14—15 ezer köbméter fát termelnek ki, s 75—80 hektáron ültetnek, nevelnek facsemetét. Húsz ember... Hogy lehet ezt győzni? Még akkor is, ha a szezonban (tavasszal a fák kiültetésénél, ősszel a favágásnál) 20—25 idénymunkást is szerződtetnek?

Kaličiak Ján, a másik „főnök” (különben mindketten erdésztechnikusok, de itt mindenki röviden csak főnöknek szólítja őket), először megismétli kérdésemet.

— Jellemezni egy jó favágót?! Nem is tudom... Maga nem lenne az, erre a nyakamat teszem. Nem, nem is annyira a fizikuma. Én is inas-csontos vagyok, húszegynéhány évig mégis a jobb favágók közé tartoztam. A szeme miatt nem lenne az, túl szelíd a csillogása.

Ma már minden szakmát, mesterséget, foglalkozást hivatásnak mondanak, így veszít a szó értékéből, de ha valami, akkor az valóban hivatás, még ha maga mosolyog is ezen... Érzés és értés kell hozzá, reflexek, körültapogatni a kivágásra kerülő fát, alaposan megismerni, felmérni. Egyik favágó sem esik gépfűrészével csak úgy neki a fának. Előbb kiismeri, kapcsolatot teremt vele, „elbolondítja", mint kalandornő a férfit, hogy ő ússza meg épségben a „kalandot”.

Kissé elgondolkodik.

— A mi munkásaink közül sokan még az általános iskolát sem fejezték be, de professzorai az erdőnek, még lélegzetét, sóhajait is hallják — folytatja —. A környéken még ma is számos erdészfavágó „dinasztia” él: sok dolgozónknak már apja, dédapja is erdei munkás volt. Igaz a fiuk már nem az. Alkalmazottjaink átlagos életkora 53 év. A háromezret is megkeresik „tisztán". Viszont lakást nem tudunk nekik adni és azt sem mindig sikerül meg-ERDÉSZEK, FAVÁGÓK-ROMANTIKA

6