A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
KÉT ÉLET Halála után mi morad egy emberből ... és tulajdonképpen menynyit ér egy élet? .. . Ősi hindu bölcselet szerint: ..Nem élt hiába, aki derék emberré nevelte fiúgyermekét, vagy száz gyümölcsfát ültetett, avagy egy jó könyvet irt." Ez az ősi mondás jutott az eszembe, amikor 1976. augusztus 17-én a bratislavai Kerületi Bíróság, a fellebbviteli tárgyalláson pedig 1976 novemberében oz SZSZK Legfelsőbb Bírósága hirdetett Ítéletet egy szomorú percben. Gondolom. a gondolattársítás nem volt véletlen. A per tárgya egy brutális gyilkosság volt. Az áldozat egy negyvennyolc éves diószegi asszony : J. Mihályné, a tettes pedig egy különben fegyelmezett munkaerkölcsű s a községben általában jó hírnévnek örvendő, tizenkilencedik életévében járó fiatalember volt. Mennyit ér hát az élet? Etel aszszony könyvet nem irt. hogy száz gyümölcsfát ültetett-e, nem tudom, a fiát azonban derék legénnyé nevelte. Számára ennyit. A vádlott számára pedig? Egykori barátai és munkatársai szerint most már talán egy falatkát sem . . . Vegyük azonban sorjában a történteket és véleményeket? VALLOMÁSOK A törvényszéki orvosszakértő tanúvallomása: „Tisztelt bíróság!" Ismertetem az 1976. február 27-én talált női holttest boncolási jegyzőkönyvét. A 48 éves J. Mihálynét minden kétséget kizáróan meggyilkolták. A tettes nemi erószokot kísérelt meg az 1975 őszétől betegállományban levő áldozaton és az emberölés úgynevezett kombinált módszerét alkalmazta. Az áldozat fejét több középerejű, tompa ütés érte, az orrát és száját pedig nyitott tenyérrel befogta és fojtogatta az illető. Ezt igazolják a kimutatható agysérülések és az arcon meg a gége körül talált vérbeszűródések. A károsult egész testét harminc különböző szúrás érte, a gyilkos által használt szúró-vágó eszköz a test két helyén különösen mély sérüléseket okozott." Egy további szakvélemény: „A vádlott vérének alkoholszintjét o gyilkosság elkövetése után négy-öt órával vizsgáltuk. A röviddel huszonhárom óro előtt nyert vérminta alkoholszintje 0,86 százalék volt; szakértői átszámítással ebből orra következtethetünk, hogy a tett időszakában ez a szint 1,53 százalék volt ami enyhén ittas állapotot jelent." A VÁDLOTT VALLOMÁSA • Sovány, inkább magas mint középtermetű fiatalember ül a vádlottak padján. Az öltözéke o színhelyhez méltóan egyszerű. Sötét nadrág, szürke pulóver, kockás ing. A bal karján fehér szalag, jobb csuklóján a fegyör kezéhez csatolt bilincs. Mielőtt megkezdődne a tárgyalás, körbepillant a zsúfolt tér-A „népszerű" Békában mindig nagy o forgalom men, aztán újra mereven maga elé néz. Kinyílik a terem hátsó ajtaja s belép a tanács. A szenátus elnöke megnyitja a tárgyalást, tömören ismerteti a tényállást, aztán felkéri az ügyészt, hogy terjessze elő a vádat. Utána a vádlottat szólítja vallomástételre a tanácsvezető bíró. Ö kérdez, és a fiú halkan, rekedt szorongással válaszol. — Neve? — Cervenka Alexander. — Életkora? Tizenegy nap múlva, huszonnyolcadikán leszek tizenkilenc éves. — Foglalkozása, munkahelye? Ezen a műszerén dolgozott utoljára Cervenka Alexander A ház, amelyben a gyilkosság történt — Műszerkarbantarót voltam a diószegi cukorgyárban. Tavaly nyáron léptem munkaviszonyba, azelőtt szakipari-tonuló voltam Novákyban, A bíró fölnéz és megemeli a hangját: — Elismeri az ügyész által emelt vádat? A vádlott fakó tekintete most teljesen elszürkül, szótlanul bólint, aztán részvétlen, fátyolos hangon enynyit mond csupán: — Igen . . . elismerem. A kérdésekből, válaszokból lassan kibontakozik a háromgyermekes sládkovičovói (diószegi) család története. Sokáig megértésben, békességben élnek: Alexander (a testvérek közül a legfiatalabb) szülei részéről így talán neki jut a legtöbb figyelmesség. A legkisebb gyermek szinte minden családban egy fokkal nagyobb szeretetnek örvend idősebb testvéreinél . . . Alexander már-már a serdülőkor határán jár, amikor szülei között váratlanul, de annál gyorsabban megromlik a viszony. Talán tizenegy éves lehet a fiú. amikor az édesapja távol eső, idegen városba költözik. Telnekmúlnak a hónapok, és otthon egyre rendszertelenebből s egyre kevesebbet tudnak felőle, míg egy napon megdöbbentő hír érkezik: az egykor oly törekvőnek ismert férfi önkézzel véget vetett életének. Sanyit az édesanyja neveli tovább de bármennyire is szeretné, az apát nem tudja számára teljes mértékben pótolni. Ekkoriban Sanyi kimondottan jó fiú: sokat segít a ház körül. sőt. édesanyja munkahelyére is el-eljár segíteni. Cervenkáné ugyanis takarítónőként dolgozik a helyi széntelepen. Első szempillantásra minden a legnagyobb rendben látszik, a kamaszkorba lépett Sanyit azonban olyan kérdések is foglalkoztatják, amelyeket nem mer vagy szégyell valakinek is bevallani. Egymaga rágódik, tűnődik fölöttük. Továbbra is szolgálatkész, de a természete egyre zárkózottabbá válik. A kilencedik osztály elvégzése után Novákyba kerül szakiparitanuló-iskolába. Itt-ott probléma merül föl a tanulással, olykor a magaviseletével is. de azért becsülettel kitanul és műszerkarbantartóként tér haza a szülőfalujába. A helyi cukorgyárba lép állásba. Napok alatt összemelegszik a régi haverokkal, akikkel a Novákyban töltött évek alatt csak ritkán találkozott. Otthon minden marad a régiben: rendszeresen segít, de az édesanyjához inkább a tisztelet, mint az őszinte ragaszkodásban és nyílt érzésekben is megnyilvánuló szeretet fűzi. Szabad idejének zömét a haverok társaságában tölti — és megkedveli az italt. Bírja a „piát", ritkán iátni őt részegen. de ha berúg, akkor — állítólag — másnap már nem emlékszik arra, hogy hol járt és miről beszélt .. . Rendszerint a Krokodilusnak „becézett" Sport presszóba jár. Többnyire unalomból iszik, de előfordul, hogy fogadásból, amolyan virtusból vállalkozik ivásra. Elsősorban a sört szereti, de a tömény szeszt sem veti meg. így érkezik el február 27-e, amikor is Sándor napot jelöl a naptár. És a karbantartócsoportban hármukat is Sándornak hívják! Csütörtökön, 26-án elhatározták. hogy együtt ünnepelnek. mindhárman hoznak egy-egy borovicskát. Egyikük megszegte a fogadalmat: egy üveg helyett másfelet hozott! . . . Kezdődhetett a vidám legénymulatság. Szilágyi Károly, a karbantartócsoport vezetője azonban keménykezű főnöknek bizonyult. Reggel nyolc óra előtt közösen megittak egy pohárkával, az ünneplés folytatását azonban erélyesen betiltotta. — Ha akartok, hát munkaidő után itt maradhatok, de addig meg ne lássak a kezetekben egyetlen csöppnyi italt sem! — szólt a szigorú utasítás, Betartását a nap folyamán több ízben is ellenőrizte. A fiúk kivárták hát a három órát s ekkorra az üzem más részlegeiről is meghívtak egy-egy pohárkára néhány ismerőst. Körülbelül háromnegyed óra alatt fogyott el a több mint három liternyi fenyőpálinka. A társaság szétszéledt, a három ünnepelt és egy további munkatársuk még a legforgalmasabb diószegi italboltba: a közismert Békába tartott . . . Következik : Mi történt 1976. február 27-én? Kontár Gyula felvételei 4 27
