A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-07-05 / 20. szám
A A poprádi postán egy kerek '• arcú, csinos fiatalasszony intézi a sürgönyátvételt és a távbeszélővonalak kezelését. A kisablakhoz érve váratlan kéréssel lepem meg: „Kérem, kapcsolja nekem azt a tátrai szállodát, ahol az üdülővendégek között a legtöbb fiatallal találkozhatnék! .. Fölüti a fejét, a szemében csodálkozás. „Csak egy látogatást szeretnék megbeszélni“ — mondom. — „Azt akarom megnézni, miképp töltik tátrai napjaikat a fiatalok.“ Arcán felenged a kétely és elmosolyodik. „Az egyes fülkébe menjen. Adom a smokoveci Juniorhotelt.“ A vonal túlsó végén barátságos hang: „Itt a Junior. Tessék!“ Elmondom szándékomat. A hang kedvesen eligazít: „Az igazgató elvtárs ma már estig foglalt. De holnap egész délelőtt itt lesz. Jobb azonban, ha reggel jön.“ Ebben maradtunk. 2Ján V í j t, a Horný Smoko• vec-i (felső-tátrafüredi) JUNIORHOTEL igazgatója magas, barátságos, közlékeny férfi. Elfoglalt ember, de precíz. Most is alig győzöm noteszomba jegyezni a sok pontos adattól hemzsegő mondatait: „Szállodánk hivatalosan ugyan tizenhét évvel ezelőtt nyílt meg, a valóságban azonban akkoriban nem volt egyéb egy ifjúsági sátortábornál ... Természetesen, így csupán nyaranta telt meg fiatalokkal ez a déli fekvésű, erdőkkel övezett smokoveci rét. A sátrak helyére később hat különálló, földszintes pavilon került, ezekben helyezték el a napi kétszáz szállóvendéget befogadó szobákat.“ „Azóta is korszerűsödött az ifjúsági szálloda?“ „Kívülről nem változott, a belső berendezése azonban annál inkább! Tetemes anyagi ráfordítással kicseréltük a szobák bútorzatát, minden pavilonban tévékészülékkel ellátott, otthonosan berendezett társalgót nyitottunk, a két ágyas szobákba bevezettük a hideg-meleg vizet és egy gazdagon fölszerelt sportszertárat is nyitottunk.“ Az igazgató ellenben nemcsak precíz és — ahogy egy ifjúsági szálloda vezetőjéhez illik — fiatalosan vidám ember, hanem komoly természetbarát is. Ezért ha teheti, hát ő is „besegít“ a szállóvendégek programjának kialakításakor a szálló műsorfelelősének munkájába. Aki gyakran utazik, az tudja: szállodáinkban ritkaság, hogy kirándulásokat vagy egyéb programot szervezzenek az ott pihenő vendégek számára. A tátrafüredi ifjúsági szállodában viszont természetes hagyomány ez már, mert többnyire nem csupán megánvendégek, hanem 25—30 tagú osztály- vagy egyéb ifjúsági kollektívák alkalmi otthonát jelentik a szálloda takaros szobái. És a fiatalok mindig szívesen vállalkoznak közös kirándulásokra, vagy a közös szórakozás más formáira. A kedvtelései, a szabad ideje felől kérdezem az igazgatót. Kedélyesen legyint. „Szabad idő? ... Bizony alig ismerem ezt a fogalmat, mert ez a munkakör szinte éjjel-nappal leköti az embert. De ha olykor-olykor mégis akad egy-egy szabad délutánom vagy vasárnapom, akkor a legszívesebben Ján Víjt, a Juniorhotel igazgatója két csinos munkatársnője Mindig nagy a forgalom a szálloda portáján körében HOTEL, IFJÚSÁG Az egésznapos kirándulás után ízlik a vacsora (Kontár Gyula felv.) a természetben töltöm. Ez a gyönyörűséges táj még a hegylakók számára is mindig újabb meg újabb meglepetéseket rejteget.“ Az igazgató nagyon kedveli az erdőt, a hegyeket. Az ifjúsági szálloda déli irány• ba nyíló ablakaiból úgyszólván karnyújtásnyira van az erdő, északi fekvésű szobáiból pedig pazar kilátás nyílik a Magas-Tátra legmagasabb csúcsaira ... Nem csoda hát, hogy a „Juniorban“ télen-nyáron telt ház van. A vendégek kényelméről, szórakozásáról, zavartalan pihenéséről 48 főnyi személyzet gondoskodik. Akárcsak az üdülővendégek, a személyzet többsége is a huszonévesek korosztályába tartozik. Fiatalos lelkesedésüket bizonyítja, hogy két szocialista munkabrigádba tömörülnek, sőt, az egyik kollektíva elnyerte már a brigádok szocialista munkaversenyének bronzfokozatát is! Télen a sízésen, nyaranta pedig a hosszú hegyi túrákon kívül vajon milyen szórakozást kínál még ez a népszerű ifjúsági szálloda? Néha bizony nem kis gondot okoz a műsorválasztás — amiben a bőség zavara a „ludas“! Említettem már, hogy minden pavilonban külön tévékészülék és társalgó van, de jó szórakozást lehet találni a játékteremben is; ám rendeznek itt vidám műsoros estéket, tudományos-ismeretterjesztő vagy egyéb érdekes témájú előadásokat, hetente legalább egyszer pedig filmvetítés is van. Nos és persze, ahogy az már fiatalok körében lenni szokott: tábortűz vagy a tánc sem ritka szórakozás itt... Akinek pedig az ízes vacsora után egy-egy pohárka borra is kedve szottyan, az a szálloda hangulatosan berendezett borozójába látogathat, ahol gyakorta népi zenekar húzza a nótát... A „Töltsön egy napot a szállodánkban!“ — invitált meg végül Ján Víjt. Örömmel hallgattam a szavára; és most, hogy visszagondolok az ott töltött időre, amikoris személyesen élvezhettem az udvarias s fiatalon gyors éttermi kiszolgálást, megízlelhettem a főszakács tudományát a szálloda szökőkúttal díszített kertjéből a tátrai sziklacsúcsok felejthetetlen szépségében gyönyörködhettem, este pedig a takaros borozóban illatos fekete mellett az előző órák élményeit sorjáztam magamban, csak egyet sajnálok: hogy olyan gyorsan elillant ez az „ajándékba" kapott szép nap!... (-er) 7
