A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
HALLÓ PRÁGA, HALLÓ MOSZKVA A posta Helyközi és Nemzetközi Távbeszélő Központjának kapcsolótermében olyan érzése támad az embernek, mintha valami tudományos szimpóziumra tévedt volna be. Egyszerre öt-hat nyelven is jönnekmennek a hívások. A postai benfentesek úgy tudják, hogy az interurbánosok „meghalni” sem érnek rá, mert a kapcsolótáblákat jóformán egy pillanatra sem lehet otthagyni. Karácsony napja pedig kétszeresen is csúcsidőnek számít, hiszen akkor szinte mindenki beszélni kíván hozzátartozóival és ismerőseivel. Halló, Prágai — Halló, Budapesti — Halló, Moszkva! — Halló, Tátralomnic! — Halló, Losonc! — röpködnek a helységnevek lélegzetvételnyi szünet nélkül a kapcsolóteremben. Villogó gombszemek a jelzőtáblákon. Amelyik vonal zsúfolt, pirosán hunyorog. A beérkezett megrendeléseket tájegységek, körzetek, fontossági osztályok szerint szortírozzák, ünnepnap és hétköznap egyaránt ez határozza meg — s nem a kezelőnő szimpátiája! —, melyik beszélgetést kapcsolják előbb. Mégis milyen érzés lehet az esztendő legmeghittebb hangulatú ünnepét a hunyorgó, villogó kapcsolótáblák előtt tölteni? Bacigal Lászlóné aki több mint másfél évtizede dolgozik már a távhívó központban, mosolyogva válaszol : — A beszélgetések számát tekintve nehéz szolgálatnak számít, de aznap van valami megkapó is ebben a munkában . . . Hiszen a szeretet ünnepén az emberek százezrei teremtenek általunk kapcsolatot egymással. JÁRŐRSZOLGÁLATBAN Keskeny arcú, nyurga növésű fiatalember Somogyi Lénárd, a Közbiztonsági Szervek közlekedésrendészeti szolgálatának főtörzsőrmestere. öt esztendeje nős és két gyermek büszke édesapja, a véletlen mégis úgy hozta, hogy az elmúlt fél évtizedben egyetlen karácsony sem múlt el anélkül, hogy ne teljesített volna szolgálatot. Joggal megkérdezhetem hát tőle: vajon egy rendőr munkájában mi a legfontosabb ezen az ünnepen? — A lakosság nyugalmára, a rendre és a forgalom biztonságára felügyelni — válaszol röviden, aztán magyarázatot is fűz az elmondottakhoz. — Karácsonykor mindenki nyugalmat, csendet, békességet kíván. A mi feladatunk, hogy megfékezzük a hangoskodó ünneprontókat vagy a petárdákkal és más robbanószerekkel veszélyes játékot űző fiatalokat. Persze, a forgalomra is ügyelni kell, különösen arra, hogy a gépkocsivezetők ne üljenek italos állapotban a volán mellé. — A rendőrök karácsonykor is szigorúak? — A csendháborítókkal és az ittas gépkocsivezetőkkel szemben igen; a kisebb forgalmi kihágást vétőkkel szemben viszont elnézőbbek vagyunk... — Az utcák kihalt csendjében szokott-e a családjára is gondolni? Szúrósan a szemembe néz. — A szolgálat egész időtartama alatt. És alig várom azt a pillanatot, amikor már én is betoppanhatok a családom körébe ... ÚJRA ITT A KARÁCSONY, A MEGÉRTÉS S A SZERETET ŐSI ÜNNEPE... ÉS EZEKBEN A SAJÁTOS VARÁZZSAL TELI PILLANATOKBAN, AMIKOR A JÓL FŰTÖTT SZOBÁBAN KORULULJUK A GAZDAGON TERÍTETT ASZTALT. SZERETTEINK TEKINTETÉBEN A BOLDOGSÁGOT, GYEREKEINK ARCAN PEDIG A GONDTALAN OROMÉT KERESSÜK, VAJON ESZÜNKBE JUT-E: HANY OLYAN MUNKAHELY VAN, AHOL KARÁCSONYKOR SEM SZÜNETELHET A MUNKA. NÉHÁNY ILYEN SZÜNTELEN SZOLGALATOT IGÉNYLŐ FOGLALKOZÁST ÉS MUNKAHELYET SZERETNÉNK BEMUTATNI. □XJJE? oa □□'Ji 0ŰÜŰÖ mn A VÁROS ÜTŐERÉN A bratislavai ll-es számú villanytelep Szlovákia egyik legrégibb, legnagyobb áramfejlesztő központja. A kazánhózban, a gépteremben, de az irodákban is finom szénpor száll a levegőben, könynyed pernyéi mindenbe beleeszik magukat... A villanytelep fűtője elfoglalt ember. A manométereket figyeli, csapokat igazít, a gépházba telefonál, aztán néhány pillanatra kinyitja a kazán ajtaját. Hunyorogva nézem a milliárdnyi szikrát. A szén a fúvókákon keresztül por alakban kerül az égető térbe, így gazdaságosabb, mert a porszemek már röptűkben lángra lobbannak és a másodperc tört része alatt kiadják magukból a hőt. A- mikor becsukódik a kazánajtó, a fűtő felé fordulok: — Mindenki számára a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, hogy csupán fordít egyet a kapcsolón és a szobában kellemes fény árad szerteszét... Mégis, aránylag kevesen tudnak arról, hogyan is készül a villanyáram? A fűtő tekintete végigszalad a mintegy másfél emeletnyi magas kazánon. — Szép, felelősségteljes mesterség a villanytelep fűtőjének lenni. A kazán belső terében mintegy 400 fokos hőség van. A fölforrósodott víz egy része párává válik, ami a forró vízzel vegyülve a gépterem turbináit hajtja. Az így nyert erő pedig a turbogenerátort, vagyis a villamos áramfejlesztő gépet hozza működésbe. Olyasmi ez a városok. községek számára, mint az emberi testben a szív . . . Milyen találóan a szív működéséhez hasonlította a fűtő a villanytelep munkáját. Keze most is ott a város ütőerén: gyakorlott mozdulatokkal épp egy áramszabályozó szelepet állít be. A központi elosztóban kapcsolók sokasága előtt ülnek a szolgálatosok. Csend van, csak néha-néha jelzi az önműködő berendezés, hogy a hálózat valamelyik pontján baj van az áramszolgáltatással. Az ügyeletes azonnal intézkedik, aztán különleges élményekre: régi karácsonyi meg szilveszteri szolgálatokra terelődik a szó. — Emlékeztek még arra, amikor évekkel ezelőtt a főváros kórházainak egyikében szívműtét alatti áramkiesés közben derült ki, hogy nem tudják használni a házi áramfejlesztőt? — fordul munkatársai felé a diszpécser. — Kétségbeesetten telefonáltak, hogy a beteg mellkasa nyitva, kézzel hajtják a műszív szerkezetét! Az a néhány perc, amíg odaértünk, óráknak tűnt... — És az operáció? — Sikerült! Az eset karácsony napján vagy első ünnepén történt, a páciens így az életét kapta ajándékba ... ... Karácsonykor a házak tízezreinek milliónyi ablakszeme világít. A fűtő kazánjának terméke — mint egészséges testben a vér — ott kering a vezetékekben. KONTÁR GY. felv.
