A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-12-20 / 38. szám
Brezsnyev elvtárs 1942 szeptemberében az egyik harcoló alakulatnál Brezsnyev elvtárs mint az SZKP KB küldöttségének vezetője beszédet mond o CSKP XIV. kongresszusán. LEONYID BREZSNYEV 70 éves Leonyid tljics Brezsnyev 1906. december 19-én született az ukrajnai Kamenszkojéban (ma Dnyeprodzerzsinszk). Édesapja kohász volt. Brezsnyev elvtárs tizenöt éves kora óta dolgozott, kezdetben földmérőként, s időközben elvégezte Kurszkban a mezőgazdasági szakiskolát. 1923-ban belépett a Komszomolba, 1931 -tői tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1931 -töl a dnyepropetrovszki kohászati főiskolán tanult. 1935-ben megszerezte a mérnöki diplomát s utána az ottani kohászati kombinátban dolgozott. 1937-ben a dnyeprodzetzsinszki városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, 1938-ban a Dnyepropetrovszk területi pártbizottság osztályvezetője, 1939-ben titkára volt. A második világháborúban a 18. hadsereg politikai csoportfőnöke, majd a déli front, később a 4. ukrán front politikai csoportfőnöke. 1943-ban vezérőrnaggyá nevezték ki. Részt vett a szovjet hadseregnek a Kaukázusban, a Fekete-tenger mellékén, o Krim-félszigeten, Ukrajnában végrehajtott hadműveleteiben, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország felszabadításában. Brezsnyev elvtárs 1945—46-ban a kárpátmelléki katonai körzet politikai csoportfőnöke, majd 1946 augusztusától a Zaporozsje, 1947 novemberétől a Dnyepropetrovszk területi pártbizottság első titkára, 1950—52-ben a Moldvai KP Központi Bizottságának első titkára volt. 1952 októberében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán Brezsnyev elvtársat megválasztották a központi bizottság tagjává, majd még ugyanebben az évben a központi bizottság plénumán az elnökség (ma politikai bizottság) tagjává és a KB titkárává. Ezt a tisztséget 1953-ig töltötte be, ugyanakkor titkára volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának. 1953-ban altábornagyi rangban a szovjet hadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettese. 1954— 56-ban a Kazahsztáni Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, illetve első titkára. Az SZKP XX. kongresszusa után 1956- ban megválasztották a központi bizottság elnökségének póttagjává, 1957-ben tagjává. 1960—64-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. 1963 júniusában megválasztották az SZKP KB titkárává, 1964 októberében első titkárává. 1966 áprilisa óta Leonyid lljics Brezsnyev a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. 1966 májusa óta a Szovjetunió marsallja. Leonyid lljics Brezsnyevet négyszer tüntették ki a Lenin-renddel, kétszer a Vörös Zászló Érdemrenddel; tulajdonosa a Bohdan Hmelnyickij Érdemrendnek, a Honvédő Háború Érdemrend első fokozatának, a Vörös Csillag Érdemrendnek, a csehszlovák Fehér Oroszlán Érdemrend első fokozatának, a Klement Gottwald Érdemrendnek, valamint számos más szovjet és külföldi kitüntetésnek. Kétszer kapta meg a Lenin-békedijat. Leonyid lljics Brezsnyev a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió Hőse és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kétszeres Hőse. Brezsnyev elvtárs 70. születésnapja alkalmából ismét tudatosítjuk, milyen bennsőséges, elvtársi kapcsolatok fűzik a szocialista Csehszlovákiához. Többször járt hazánkban. Különösen emlékezetes marad számunkra, hogy 1970-ben párt- és kormányküldöttség élén részt vett az ország felszabadulása 25. évfordulójának ünnepségein és május 6-án szovjet részről ő irta criá az új csehszlovákszovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt Ez az egyezmény leghűbb szövetségesünkkel, a Szovjetunióval való barátságunk legjobb hagyományaihoz kapcsolódik. Ismét tudatosítjuk — s ezt történelmi tapasztalataink igazolták —, hogy Brezsnyev elvtárs és Ford amerikai elnök vlagyivosztoki találkozója leghűbb szövetségesünk mindig a Szovjetunió volt. Az internacionólis egység nem egyszer s mindenkorra s nem magától adott. Szilárdítani, védelmezni, fejleszteni kell. Erre az elvre emlékeztetett Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1971-ben megtartott XIV. kongresszusán: „Az önök tapasztalatai ismételten emlékeztetnek arra, hogy a kommunisták kötelessége a szocialista országokban, hogy az új társadalom épitésére irányuló minden igyekezetükben tántorithatatlanul Lenin szellemi hagyatékához, halhatatlan tanításának forradalmi tartalmához tartsák magukat, szembeszállva a leninizmus eltorzítására irányuló bármiféle kísérlettel, az opportunizmus bármely megnyilvánulásával. Ezek a tapasztalatok újra meg újra igazolják s figyelmeztetnek, milyen veszélyes az önelégültség, mennyire szükséges a lankadatlan éberség a szocializmus ellenségei ellenséges tevékenységének valamennyi formája iránt... Az élet meggyőzően igazolta, hogy a szocialista országok kommunistáinak legnagyobb értéke, megbízható támaszo és hatalmas fegyvere ai osztályellenség elleni harcban a szocialista internacionalizmus, a szocialiscta államok testvéri összeforrottsága, szilárd szolidaritásuk és kölcsönös támogatásuk s az marad.* A Szovjetunió Kommunista Pártja, kifejezve a szovjet nép akaratát, következetesen harcol a háború és az imperializmus ellen. E politika kifejezője a XXIV. kongresszuson jóváhagyott békeprogram. Az SZKP és a szovjet állam nemzetközi politikája a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elvén alapul, de ez nem jelenti az ideológiai síkon folyó küzdelem feladását; e harc változatlan hevességgel folyik tovább. E békepolitika megvalósításának egyik nagyszerű eredménye volt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívása, amelyben a szovjet vezetők és személy szerint Brezsnyev elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett, akárcsak abban is, hogy a konferencia sikeresen befejezte munkáját és 1975- ben sor kerülhetett a helsinki záróokmány aláírására. Világméretű visszhangot keltettek Brezsnyev elvtársnak a konferencia helsinki zárászakaszán július 31-én elmondott szavai: „Az emberek, akik ahhoz a generációhoz tartoznak, amely átélte a második világháború borzalmait, különösen világosan látják ennek az értekezletnek az értelmét. Céljai közeliek az európaiak azon generációjának értelméhez és szívéhez is, amely békében nőtt fel és él, s amely jobban úgy véli, hogy ennek nem is szabad másként lennie." Az SZKP XXV. kongresszusa szerves folytatásként tovább fejlesztette a párt XXIV. kongresszusán meghirdetett nagyszerű békeprogramját, a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folyó világméretű küzdelem programját. A béke és a haladás erői, a tőkésországokban elnyomott, kizsákmányolt milliók, a nemzeti és szociális felszabadulásukért küzdő népek millió s nem utolsó sorban a szocialista világrendszer országaiban a szocializmust, a kommunizmust épitő népek milliói úgy tekintenek erre a békeprogramra — melynek megvalósításában oly nagy érdemeket szereztek a szovjet vezetők s személy szerint Brezsnyev elvtárs —, mint az egyetlen alternatívára, amely az emberiség előtt áll, ha nem akar elpusztulni. Ezért fordulunk most is, mint anynyiszor, Moszkva felé, hogy üdvözöljük a szovjet nép nagy fiát, a következetes internacionalistát, Lenin halhatatlan művének folytatóját, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hűséges odaadó barátját — Leonyid lljics Brezsnyev elvtársat. Brezsnyev elvtárs 1973 januárjában a szocialista országok külügyminisztereinek körében