A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-02-06 / 37. szám
A Hét megjelenésének 20. évfordulója alkalmából szívből gratulálunk és köszöntünk Benneteket. Egyben őszinte elismerésünket nyilvánítjuk az áldozatkészséget, elvhűséget és mesterségbeli felkészültséget tükröző munkátokhoz, amely a CSEMADOK képes hetilapját kulturális életünk hatékony fejlesztőjévé formálta. Szívből kívánjuk, Elvtársak, hogy a megalapításának 20. évfordulóját ünneplő Hét a jövőben is zavaró körülményektől mentesen teljesíthesse társadalmi küldetését. Szolgálja még következetesebben a szocialista kultúra győzelmes térhódítását, a csehszlovák államiság és a szocialista hazafiság tudatának elmélyítését, a proletár nemzetköziség szellemének terjesztését. Ehhez a felelősségteljes helytállást és pártos elkötelezettséget igénylő munkátokhoz kívánunk friss erőt és jó egészséget. Elvtársi üdvözlettel: Szabad Földműves munkaközössége PATHÓ KÁROLY főszerkesztő Tisztelt Elvtársak! Az Új Ifjúság szerkesztőségi gárdája és munkatársai nevében szeretettel köszöntőm húszesztendős testvérlapunkat, a Hetet. Az elmúlt két évtizedben a Hét jelentős mértékben hozzájárult publicisztikánk fejlődéséhez, olvasóit cselekvő hazaszeretetre nevelve szolgálta a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális felemelkedését. A Hét szerkesztőinek és munkatársainak az elkövetkező években jó munkát, sok alkotó sikert, népes elégedett olvasótábort kívánok. STRASSER GYÖRGY főszerkesztő _ nek Tábortűztől Fennállásának 20. évfordulója alkalmából sok szeretettel és elismeréssel köszöntjük a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hetilapjának szerkesztőit és munkatársait. NÉPÜNK SZOIGAUTÁBAH Fennállása öt esztendeje alatt havi folyóiratunknak, a Fáklyának állandó munkatársa, majd képes hetilapunknak, a Ffétnek első főszerkesztője voltam, s ez megnehezíti, hogy elfogultság nélkül írjak arról a szerepről, amelyet a két folyóirat életünkben betöltött. Ha köszöntő helyett mégis megszólalok, a közös munka és közös gondjaink miatt teszem. Húsz esztendővel ezelőtt nagy lelkesedéssel fogtunk bele képes hetilapunk szerkesztésébe, s ez a lelkesség sok mindent pótolt, főleg a hiányzó szerkesztői tapasztalatokat, nyomdai ismereteket. Lapunk az első években formai tekintetben igen szürke, színtelen volt (irodalmi melléklete rotációs papíron készült) és fűzetlenül jelent meg. Olvasóközönségünk mégis kitüntető áldozatkészséggel fogadta minden számát. Évről évre fokozódó érdeklődését bizonyára annak köszönhette, hogy nem találta üres szólamnak, amikor szolgálatról, boldogulásának szolgálatáról beszéltünk. A híranyagból, a riportokból és beszámolókból, a közölt irodalmi anyagból megállapíthatta, hogy a szülőföld szeretete mélyen bennünk él, s ez a szeretet biztos alapot adott ahhoz a munkához, amely hivatva volt a közös hazában élő népeinknek a szocializmus építésében elért eredményeit regisztrálni a barátság és kölcsönös tisztelet szellemében. Ha nem tudtunk volna becsületesen beszámolni saját munkánkról, saját örömeinkről és gondjainkról, nem lettünk volna képesek rá, hogy közös célokról, az együttmenetelés szükségességéről szóljunk. A Hét egyik nagy érdeme, hogy a nacionalizmus ellen nem küzdött a nacionalizmus elcsépelt jelszavaival. Elindulása óta mindmáig az öntudat ébren tartását és megerősítését tartotta elsődleges feladatának. Emberséget, szocialista hitet és magyarság-tudatot hirdetett — az internacionalizmus szellemében. Olyan nemzeti tudatot, amely kizár minden széthúzást, lebecsülést, és a közös célok érdekében közös építő munkát sürget. Hirdette, hogy a nemzeti tudat gerincessé tesz, a közügyekbe való aktiv részvételre indit, és arra is, hogy megnőtt felelősséggel neveljük ifjúságunkat magyarságuk megbecsülésére, szocialista hazaliságra. Az elmúlt két évtized alatt a Hét ebben a tekintetben sokszor jó munkát végzett, tiszta tükröt adott gazdasági gyarapodásunkról, kulturális életünkről, s bár vázlatosan, az egész köztársaság életéről, békeharcáról is. A tények ismeretében nyugodt lélekkel állíthatom, hogy költőink és prózairóink kivették részüket abból a munkából, amely hivatva volt az olvasók érzés- és gondolatvilágát gazdagítani. Irodalmunkat az anyanyelv és a nagy irodalmi múlt, a tradíciók erős szálai lűzik az egyetemes magyar irodalomhoz, ám nem kisebb mértékben közös hazánk társadalmához, politikai és gazdasági életéhez, a velünk szocialista közösségben élő többségi nemzetek és népek kultúrájához is. Ennek az együttélésnek termékeny velejárója, hogy gazdagodik írásaink témaköre, a felvetett problémák tükrözik nem csupán a magunk, de az egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek közös világát is. Képes folyóiratunk ennek a tágult témakörnek hangot adott, s ezzel megtette az első lépéseket, hogy szervesen beépüljön az egész ország szellemi világába. Talán nem Ítélik ünneprontásnak, ha nem hallgatom el, hogy akadtak olyan esztendők — különösen a hetvenes években —, amikor nem egyszer akadt kifogásolni valónk, amikor jómagam, megérezve a lap színvonalának esését, nem értettem egyet szellemi arculatával. Túl sok volt benne a másodlagos anyag, az idegen kezekből szerzett töltelék. Akadtak olyan számok, amelyekben annyira eluralkodott ez a másodlagosság és igénytelenség, hogy az már olvasóink szellemi színvonalának lebecsülését jelentette. A lapnak már körvonalazott eszmei feladatai háttérbe szorultak, a felszínes szórakoztató jelleg lett domináló. Az országos problémák minden meggyőző mélység nélkül kerültek taglalásra, hiányzott az a szenvedély, az a tűz, amellyel dolgozóink munkájának eredményeiről, múltjáról és jelenéről, a CSEMADOK életéről kellett volna színesen és lebilincselően szólni. Szerencsére a lap eszmei színvonalának esése, a tartalmi igénytelenség az utóbbi időben teljesen kiküszöbölődött. A képanyag tekintetében megszűnt az eredeti kárára történt másodkézből kapott közlés, szerkesztőink sűrű országjárása és olykori külföldi útjai meghozták a kivánt eredményt: a Hét színesebb, vonzóbb és eredetibb lett. Gyakran az az érzésem, hogy egy színvonalában erősen megjavult, szinte teljesen új lapot böngészek növekvő érdeklődéssel az első képes oldalától a szórakoztató, elmét pallérozó kereszlszórejtvényig. Azért emelem azt ki olyan hangsúlyozottan, mert tudvalévőén oly nyomdai nehézségek támadtak a lap megjelenése körül, amelyek minden eddigi szerkesztési próbatételt sokszorosan felülmúlnak. És mégis, az objektív nehézségek ellenére a Hét idei számai olyan színvonalasak, hogy mind képanyag, mind tartalmi tekintetben felveheti a versenyt az ország legtöbb képes újságával. Feltételezhető, hogy ez a javulás számtalan olvasónak feltűnt, azoknak is, akik a híranyag vagy a rádió- és tévéműsor elkésett közlése miatt lemondták az előfizetést vagy nem találhatók az újság vásárlói közt. Az én szememben, aki húsz esztendővel ezelőtt tanúja voltam olvasóközönségünk fokozódó érdeklődésének, érthetetlen, hogy ez az áldozatkészség most elmaradt. Érthetetlen azért, mert elegendőnek bizonyulna, ha a tegnapi olvasó a Hét bármely mostani számát kezébe venné. Már a futólagos belepillantás meggyőzhetné, mitől fosztotta meg magát, és ugyanakkor érthetetlen közönyével mennyire megnehezíti a szerkesztés munkáját. Szeretném, ha nem vennék zokon tőlem, hogy itt felpanaszolom a kitartás hiányát, az áldozatkészség elmaradását, önmagunknak a kárára van, ha megvonjuk érdeklődésünket kulturális és gazdasági életünk tükrétől, egy intézménytől, amely a iegáldatlanabb viszonyok közt nem szűnt meg dolgozóink érdekeit példásan szolgálni. A nyomdai nehézségek minden bizonnyal rövidesen megszűnnek, és a Hét újra rendes időben, késés nélkül, zavartalanul jelenik meg. Örömmel regisztrálnám, ha megcsappant olvasótáborunk már ezt megelőzően számban megerősödne, és támogatása lehetővé tenné, hogy a Hét szélesebb körben folytassa népnevelő munkáját, és megnőtt felelősséggel teljesíthesse gondolkodó ifjúságunk szocialista hazalisága, magyarságtudata megerősítésének feladató':. EGRI VIKTOR K
