A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-11-29 / 36. szám

Első pillantásra szelíd tekintetű, vékony Hú; most szerényen és illedelmesen ül a széken. Néhány nappal korábban azonban néhány barátjával együtt kábítószerélvezet közben érte őt tetten a rendőrség. Ezért idézték be kihallgatásra. Pár mondat után kiderül, hogy második éve él már különböző vegyi anyagokból készített kábítószerekkel. Színes álmokat kergető társaihoz hasonlóan, ő is bekerül a Közbiztonsági Szervek Bratislavai Városi Főkapitánysága Ifjúsági- és Gyermekvédelmi Osztályának nyilvántartási jegyzékébe. Szomorú jegyzék ez, melyen azoknak a fiatalkorúaknak a neve és lakcíme áll, akik rendszeresen élnek kábítószerekkel. Azok a vegyi anyagok, amelyeket belélegeznek, többnyire fémek bomlasztására is alkalmasaki Természetes hát, hogy hatásukra az emberi szervezet fokozottan megkárosodik; és a fiatal kábítószerélvezők többsége csak kórházakban, gyógyintézetekben, rendőrségi kihallgatásokon döbben rá e szenvedély káros hatására. És bármilyen furán hangzik, de ezek még a szerencsésebb kimenetelű esetek, mert számos esetben előfordul, hogy a kábítószerek a bírósági tárgyalóterembe, a vádlottak padjára juttatják élvezőiket... Bizonyságképpen hadd ismertessünk két esetetI I- Gyuri tizenöt éves koráig semmiben sem különbözött osztálytársaitól. Egy este azonban az utcájukból néhány idő­sebb srác rávette Gyurit, hogy tartson velük és a bontásra váró ódon épületek egyikének pincéjében ö is bátran »kós­toljon bele" a szigorúan titkos recept alapján készített kábítószer nyújtotta „gyönyörbe". Azon az estén pusztán kíváncsiságból tartott a fiúkkal, máskor pedig szégyellt nemet mondani ha hív­ták — és lassan rákapott a rendszeres kábítószerélvezetre ... Később, amikor törvénybe ütköző tette végett bírósági orvosszakértők kivizsgálására szorult, halkan, lehajtott fejjel vallott: Sosem szerette a zajt, a kiabálást, többnyire a magányt kereste. Ha magába szívta a kábítószert, akkor a madarakkal társal­­gott, színes álmai voltak; Egy idő múl­tán nehezebb időszak következett: a színes álmok helyett kellemetlen láto­mások jelentkeztek, különböző férgeket látott, homályosan arra is emlékszik, hogy egy este egyenruhás, rövidhullámú adóvevő-készülékkel felszerelt férfiak lepték őt meg, elvették tőle a kábító­szert és vízzel itatták meg locsolták ... Igen, többször föl akart hagyni ezzel a káros szenvedéllyel, de valahányszor egy drogéria előtt vezetett az útja, nem tudott ellenállni a kísértésnek ... Az egészségügyi és a gyámügyi ható­ságok úgy döntöttek, hogy kezeltetnie kell magát. A pezinoki gyógykezelés után két hónapig egyszer sem nyúlt kábítószerhez. Egy napon azonban újra rabul ejtette őt a szenvedély, és három hétig napról napra eltűnt a színes álmokkal csalogató rejtekhelyén. Érezte, hogy helytelenül cselekszik, abba is hagyta az illatos rongyocskák émelyítő szagának beszúrását; de az egyik káros szenvedélyt egy újabbal cserélte föl: rákapott az italra. Sört ivott, előfordult, hogy tizenöt korsóval is megivott na­ponta. A nyár elején új barátokra tett szert — a tanonciskola ifjúsági szervezetének néhány természetbarát tagjára —, akik sátorozni hívták. Velük tartott s a ma­­dárfüttyös erdők nyugalmában leszokott az italról és a kábítószerekről is meg­feledkezett. De amikor visszatért a vá­rosba, újra rabul ejtette őt a kóros szenvedély... Teltek-múltak a hetek és hónapok, amikor Gyuri egy reggelen úgy határo­zott, hogy nem megy iskolába, hanem egyenesen a színes ólmok korlátlan birodalmába vonul.. . Reggeltől késő délutánig szívta magába a káros hatású vegyszereket, mígnem hat óra körül el­indult hazafelé, de egy illatos zsebken­dőt útközben is a szája elé tartott. Éppen egy park mellett haladt el, amikor hátulról egy huszonöt év körüli lányt pillantott meg. Derékon ragadta és a földre döntötte a meglepett terem­tést. Amikor segítségért kiáltott, a bok­rok mellé vonszolta a lányt, mellékupo­rodott és felszólította: legyen az övé, különben megöli! A segélykiáltásokat meghallotta néhány járókelő, akik ki­szabadították a lányt Gyuri „ostromló" karjaiból; és néhány perccel később a „hősszerelmest" egy rendőrségi járőr őrizetbe vette. Az alig 18 éves Gyuri két esztendő után újból a bírósági orvosszakértők rendelőjébe került. Az erőszakolási kí­sérlet részleteire már egyáltalában nem emlékezett; amikor a rendőrségi jegyző­könyv alapján ismertették vele tettének részleteit, elsírta magát, akár egy kis­gyerek ... Igen, látásból ismeri azt a lányt, de nem tetszik neki különöseb­ben, idősebb is nála hat-hét évvel, tulajdonképpen nem is tudja, hogy tör­tént az egész, mert a kábítószerrel élő ember nem a földi gyönyöröket kere­si ... ő is színes álmokat keres és a madarakkal társalog . . . Neki különben sem volt még viszonya lánnyal s nem is vágyik az ilyesmire, minek? ... Az orvosszakértők megállapították: Gyuri esete iskolapéldája a kábítószer­­élvezet káros és szervezetromboló hatá­sának. A toxikológiai kábulatban más, ennél komolyabb bűntett elkövetésére is képes lett volna, ezért a társadalom­nak védekeznie kell az efféle törvény­­sértők ellen. Annál inkább, mert Gyuri primitív egyéniség ugyan, de teljes mértékben tudatában van cselekedetei­nek. A bírósági büntetőtanács hajlott a szakértők véleményére és Gyurit másfél évi szabadságvesztésre ítélte, s elren­delte számára a hosszúlejáratú intézeti toxikomániai kezelést... Az efféle bün­tetés nem leányálom, de talán sikerül még megállítani Gyurit a lejtőn. Mert a kábítószerek hatása alatt álló emberek olykor a legszörnyűbb bűntet­tektől sem riadnak vissza ... II* A nyolcvannyolc esztendős B. Mária egyedül élt egyszoba-konyhás kerti házi­kójában. Lánya, aki szintén tekintélyes kort élt már meg, rendszeresen meg­látogatta az édesanyját. Azon a téli estén azonban hiába próbált bejutni a házikó belülről zárt ajtaján. Furcsának tűnt viszont, hogy az ablakokat tárva­­nyitva találta. Bepillantott hát rajtuk, és szörnyű látvány tárult a szeme elé: édesanyja egy fölszikkadt vértócsában feküdt az ágyban!... A kórbonctani lelet megállapította, hogy erőszakos halállal halt meg: egy tompa eszköz­zel többször a fejére sújtottak. A rendőrségi és a bírósági gyakorlat erre csupán egy kifejezést ismer: gyil­kosság. A nyomozótiszt szerencséje, ha ismert szálakon kezdheti meg a tettes felku­tatását. Jó másfél éve történt ugyanis, hogy egy azóta már ismét szabadlábon élő suhanc betört az idős asszony házi­kójába, ahonnan 1700 koronát zsákmá­nyolt. Személyében a rendőrség régi „isme­rőséről" volt szó, hiszen alig múlt tíz­éves, amikor először utalták intézeti gyógykezelésre — tiltott kábítószerélve­zetért. Azóta hat további alkalommal került vissza az intézetbe; lidérces láto­másainak hatása alatt két ízben kísérelt meg öngyilkosságot. Többször megbu­kott, az iskolából már a hetedik osztály elvégzése után kimaradt... Krimina­lisztikai „életrajzában" aztán a fent említett betörés volt soron. A betörés útján szerzett pénzen főként kábítósze­rek előállításához szükséges vegyi anya­gokat vett és vásároltatott idősebb haverjaival. Ezen a szálon indult el a nyomozás. Ö ugyan tagadta tettét és idegössze­roppanást színlelt, de a rendőrségi ki­hallgatásra sorra beidézett barátok egyike „beköpte": igen, a szóban forgó napra virradó éjszakát együtt, a kábító­szerek mámorában töltötték. Történe­tünk főhőse (kiskorú tettesről lévén szó kerüljük a nevét) elhatározta, hogy az idős asszonytól újabb pénzt szerez, legalább száz koronát. Még a délelőtt folyamán újból meglátogatta a barát­ját, de közben elkövette már borzalmas tettét. A házikó 88 éves tulajdonosa ugyanis meghallotta, hogy idegen sze­mély van a lakásban és segítségért kiáltott. Az elvetemült, kábítószerekkel felajzott suhanc először fojtogatni kezd­te őt, majd a magával hozott fejszével több ízben az asszony fejére sújtott. A barát vallomása alapján a kör be­zárult. A suhanc beismerte ugyan tettét, de azzal védekezett, hogy nem volt — és most sincs — tudatában cselekede­teinek. A bírósági orvosszakértők azon­ban más véleményen voltak, s egyben rámutattak, hogy az ifjú zaklatott lelki állapotának okát a kábítószerek mérték télén s állandó élvezetében kell keresni ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy nem képes felelni tetteiért. A bíróság a vádlott vallomásával szemben a szakértők véleményét fogad­ta el mérvadónak, és a tettest nyolcévi szigorított börtönbüntetésre ítélte. Lehet, egyeseknek kevésnek tűnik ez a büntetés. Tudnunk kell ellenben, hogy fiatalkorúak esetében a Törvénykönyv öt esztendőben határozza meg a börtön­­büntetés felső határát, és csak indokolt esetekben szabad magasabbra emelni a „mércét". Ezzel a lehetőséggel élt a törvényszék, amikor a kábítószerek rab­jául esett kiskorú gyilkos büntetéséről döntött. A színes álmok, a lidérces látomások kergetése, a kábitószérélvezet nagyon káros morális és egészségügyi hatással van a fiatalokra. Ez a két eset legyen intő példa mindazok számára, akiknek közük van az ifjúság neveléséhez. Mert á kábítószerek élvezete épp olyan hatékonyan fertőz, mint az alkoholizmus. Csak talán még károsabb ... P. BREIER (elvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom