A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
Több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1921. október 30-án nyitották meg a prágai Smichovi Néphóz termében Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesítő kongresszusát. A terem homlokzatán a Kommunista Kiáltványból vett idézet a köztársaság valamennyi nemzetiségének nyelvén hirdette: .Világ proletárjai egyesüljetek!". E jelszó tükrözte a kongresszus igazi szellemét. Dt hónappal ezelőtt, májusban ünnepeltük pártunk megalapításának 55. évfordulóját. Az 1921 májusában megtartott történelmi jelentőségű alakuló kongresszuson egyesültek Csehszlovákia Kommunista Pártjának fő erői, országunk forradalmi szervezetei: a cseh, a szlovák, a magyar és kárpát-ukrán kommunisták. Ezzel megteremtették a burzsoá elleni osztályharc közös alapját. Hátra volt még a német, a lengyel nemzetiségű kommunisták, valaint az S. K. Neumann vezette önállóan tevékenykedő kommunista csoport csatlakozása. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán támadt forradalmi hullám a húszas évek elején alábbhagyott. A kommunista Internacionálé harmadik kongresszusa, amelyet 1921 nyarán tartottak meg Moszkvában, elemezte a nemzetközi politikai és gazdasági helyezetet. Levonta a megfelelő következtetéséket, és kidolgozta a kommunista pártok további taktikáját. A hatalomért vívott forradalmi harc szervezése helyett át kellett térni a munkásosztály zömének megnyerésére irányuló rendszeres, kitartó szervezési és tömegmunkára. .A tömegek felé” jelszóval kellett felkészülni a végső harcra, a burzsoázia uralmának megdöntésére. Ebben a légkörben történtek előkészületek a CSKP egyesítő kongresszusára. Az egyesítő kongresszusnak két fő feladata volt: a munkásmozgalom nemzetiségi szétforgácsoltságának megszüntetése, valamint a kialakult helyzetnek megfelelő új taktika meghatározása. Az egyesülés kérdéséről Bohumír Šmeral és Kari Kreibich tartott beszámolót. Šmeral elvtárs hangsúlyozta az egyesülés jelentőségét; kiemelte, hogy olyan tömegpártot alakítunk, amelynek nagy történelmi küldetése lesz ebben az országban. Lelkesítő szavakkal mutatott rá, hogy az új pártban áldozatkészséget és magas fokú forradalmi erkölcsöt kell kialakítani. Az öt napig tartó tanácskozást a kommunista eszmékbe vetett hit, valamint a proletár nemzetköziség szelleme hatotta ót. A vitában értékes hozzászólások hangzottak el. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az egyesítő kong-Iró-olvasó találkozókról lesz szó alább. Másokkal együtt több ilyen találkozón is részt vettem az idén, néhányat — időhiány, betegség miatt — le is kellett mondanom. E találkozók között voltak jól, közepesen és gyöngén szervezettek. Megesett, hogy a labdarúgó mérkőzéssel egyidőben rendezték, ilyenkor termézetesen az emberek a futballistákra voltak kiváncsiabbak. (Az irodalom, népszerűségben, aligha veszi fel a versenyt valaha is a futballal.) Csaknem minden találkozó után azon tűnődtem, miért is bánik Kiadónk olyan mostohán az írókkal?... Már ami a megjelent kötetek példányszámát illeti. Nem volt író-olvasó találkozó. ahol a könyvek el ne fogytak volna, pontosabban, ahol elegendő példány lett volna belőlük. De, túl a könyvkiadás és a szervezés hiányosságain, ezek a találkozók mindig tanulságosak voltak. Tanulságosak: több szempontból is. Jómagam például azt tapasztaltam, hogy az utóbbi tíz-tizenöt év alatt szinte teljesen megváltozott az olvasóközönség összetétele. Míg a régebbi találkozók résztvevői között túlsúlyban voltak az érdeklődést színlelő sznobok, az operetteken nevelkedett, atrakcióra éhes, s így végül is csalódott, .olvasók”, mára, úgy érzem, felnőtt egy irodalomra fogékony ifjú nemzedék, sőt az idősebbek ízlése is átalakult, fejlődött. Hol vagyunk már attól az időtől, amikor az iro-A CSKP EGYESÍTŐ KONGRESSZUSA 55. ÉVFORDULÓJÁRA SLUČOVACÍ SJEZD KOMUNISTICKÝCH STRAŇ ČESKOSLOVENSKA KONANÝ NA SMlCHOVÉ VB DNRCH OD SS. ftljNA DO 4. LISTOPADll ROKU Ifit. resszus után éber figyelemmel kell kísérni a nemzetiségi kérdést, s a pártéletben nem engedhető meg a nacionalista elfogultság. Mindig és minden kérdésben proletár osztályszempontból kell kiindulni. A párt soraiban nem lehet nemzetiségi türelmetlenség. A cseh felszólalók kifejtették, hogy készek támogatni a német, magyar, lengyel és ukrán proletártömegek nemzetiségi követeléseit iskolaügyi, nyelvi, kulturális és más kérdésekben. A szlovákiai magyar ajkú dolgozók nevében Seiden košicei küldött üdvözölte a kongresszust. Felszólalásában kifejtette, hogy Szlovákia politikai és gazdasági helyzete lényegesen hátrányosabb, mint Csehországé. TALÁLKOZÁS AZ OLVASÓVAL dalmi találkozókon elhangzott kérdések zöme azon a, meglehetősen unalmas, problémán rágódott, hogy .miért írnak a költők érthetetlen verseket", vagy hogy egyáltalán miért írnak. Az olvasók többségét ma inkább az érdekli, miért nincs több, jó értelemben vett, közéleti, azaz gondjaikra-bajaikra választ, írt kereső vers, novella, regény. Mégpedig nem is aprócseprő, napi anyagi gondokról szóló művek .kerestetnek", hanem általánosabb emberi gondokról (jövő, kilátások, remények, lét, nemlét stb.), melyek bizony mindig az igazi irodalom fókuszában álltak. A versek „érthetetlensége" ma már nem probléma. S ez, azt hiszem, mindenekelőtt iskoláinknak, a jól felkészült irodalomtanároknak, tanítóknak, s talán nem tévedek, ha hozzáteszem: lapjaink, folyóirataink jobb színvonalának is köszönhető. Na és itt vannak a vers- és prózamondók. Régebben megtörtént, hogy ha egy ilyen találkozón „szavalni” kezdték valamelyik versem, szerettem volna felugrani, s a szégyentől és rémülettől belérohanni a vakvilágba. Ma sok-A testvéri kommunista pártoktól számos üdvözlő levél érkezett. Elsőnek a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának levelét olvasták fel, amelyből a következő sorokat idézzük!... „Nagy örömmel üdvözöljük a kommunista pártok egyesülését Csehszlovákiában ... A nemzetközi proletariátus ismeri az önök harci szellemét és készségét, szervező és ütőképességét. A nemzetközi proletáriátus nem felejtette el, hogy a csehszlovákiai proletáriátusban régi forradalmi hagyomány él, amelynek gyökerei egészen a reformáció korába nyúlnak vissza." Az üdvözlet a következő szavakkal zárul: .... Az európai proletáriátus soraiban országunk fekvésénél és mozgalmunk helyzeténél fogva önök képezik a nagy proletár forradalmak hadseregének élcsapatát. Hogy helyt álljanak feladatuk teljesítésében, maguk köré kell tömöríteniük a proletáriátus széles rétegeit, fel kell őket késziteniök a cselekvésre és a harcra ..." A kongresszuson ugyancsak felolvasták a német, az angol, a francia, a spanyol, a dán, a norvég, a svéd és a jugoszláv kommunista testvérpártok harcos forradalmi üdvözletét. Ötvenöt évvel ezelőtt az egyesítő kongresszus következetesen teljesítette kitűzött feladatát. Megtörtént a nemzeti és nemzetiségi kommunista csoportok internocionalista egyesülése a demokratikus centralizmus elve alapján. A határozatot, amelyből az alábbiakat idézzük, egyhangúlag és lelkesedéssel szavazták meg. „A cseh, szlovák, német, magyar, lengyel és ukrán proletáriátus képviselői, akik közös egyesítő kongresszusra ültek össze, üdvözlik a Kommunista Internacionáló harmadik világkongresszusának határozatát, amely az egységes internacionalista Csehszlovákiai Kommunista Pártjának megteremtését követeli. Az egyesítést annál nagyobb lelkesedéssel hajtottuk végre, mivel teljes összhangban áll az ország valamennyi nemzetisége proletariátusának akaratával..." Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely négyszázezernél több párttagot gyűjtött zászlaja alá, a Kommunista Internacionálé legnagyobb pártjai közé tartozott. Az új párt, amelynek zöme a szociáldemokrata pártból vált ki, nem volt mentes annak ideológiai hatásától. Ezért még hosszú és nehéz fejlődési szakasz és küzdelem várt pártunkra a végső győzelemért vívott harcban. RÓJAK DEZSŐ szór a leggyöngébb versmondót is nagyobb öröm hallgatni, mint akkor a legjobbat, nem beszélve a jól felkészült irodalmi színpadokról, amelyek — helyes versértelmezésükkel, ötletes előadásukkal — olykor igazi művészi élményt nyújtanak. .Ifjú szívekben élek”, gondolom, ez az Adysor fejezi ki minden költő, író legnagyobb rejtett vagy egyáltalán nem titkolt vágyát. Ha újra végiggondolom azokat az író-olvasó találkozókat, amelyeken mostanában, több írótársammal együtt, résztvettem, ha az ott szereplő, érdeklődő, kíváncsiskodó, lelkes fiatalokra gondolok, úgy érzem, reménykedhetünk abban, hogy egyszer majd mi is ifjú szívekben fogunk élni. Természetesen ez elsősorban rajtunk múlik. Azon, hogy mit írunk és hogyan, milyen felelősséggel végezzük munkánkat, mennyire vesszük komolyan önmagunkat és őt, az Olvasót (fiatalt, időst egyaránt), nem nézzük-e gyereknek a felnőttet, gyereknek, akinek gügyögni kell — felnőttként, kis felnőttként, .kezeljük-e” a gyermeket — úgy ahogy elvárja. S tudunk e olykor játszani is, játszani József Attila-i értelemben, — hiszen a művészet játék is. Játék szavakkal, gondolatokkal, élettel, halállal: a szépség tündöklő vibrálása. De halálosan komoly ez a játék: nem babra megy! Szerencsére ezt ma már olvasóink többsége is tudja! ... ZS. NAGY LAJOS
