A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
portyóion Párizsban útikalauzzal egy metrótérképpel. Ez és csekély francia tudásom elegendő volt ahhoz, hogy boldogulni tudjak. Legelőször is az Invalidusok épületcsoportját kerestem föl, amelynek már csak egy része a hadirokkantoké. Itt van a francia had"történelmi múzeum, az Invalidusok templomában nyugszik Napóleon, fiával együtt. A sasfiók csak 1941-ben tért meg a bécsi Kapucinusok templomának kriptájából apjához. A múzeum lefoglalja egész napomat, habár a fegyvergyűjteményen kívül elsősorban a napóleoni háború, valamint a két világháború emlékei érdekelnek. Az Étoile-on levő diadalkapu falába belevésték a francia forradalom, majd Napóleon győzelmes ütközeteinek, csatáinak és 558 tábornoknak nevét Párizs területe óriási, de a látnivalók közel háromnegyed részét megtalálni azon az ellipszis alakú belterületen, amely Szent Lajos király szigete, a Sacré Couer templom, az Eiffel-torony és a Montparnasse felhőkarcolója határol. Közben folydogál a Szajna, amely itt körülbelül akkora, mint a Morva, ahol a Dunába torkollik, vagy a Tisza Szolnoknál. Az utolsó villamosvonalat harmincöt éve szüntették meg a külvárosban, de a sínpárok maradványai imittamott még láthatók, az Eiffel-torony tájékán is. Annak idején azért küszöbölték ki a villamost, autóbuszvonalakkal pótolva, mert a benzin olcsóbb volt, mint a villamosáram. De már Párizsban is hallatszanak olyan hangok, hogy legalább a külvárosokban vissza kellene állítani a villamosközlekedést; sok tekintetben megbízhatóbb az autóbusznál, és egészségesebb is: nem termel szénmonoxidot. Az újságüzletek tele vannak Playboy jellegű képes magazinokkal. A nudista folyóiratok nem érdeklik túlságosan a „bennszülött“ franciákat. Aki Párizsba jön, inkább látogassa végig a múzeumokat, Louvre-ba a belépőjegy mindössze hat frank, míg a Playboy francia változata négy frankkal drágább. A Louvre-ban természetesen nem kerültem el a milói Vénuszt és Gioconda képét sem — közismertebb nevén a Mona Lisát —; erre külön őr vigyáz. Magyar nyelvű könyv, folyóirat és újság egyetlen helyen, a IX. kerületben levő Rue de la Bateliére 12. szám alatt kapható, de zsúfolt programom miatt nem értem rá fölkeresni. A Notre-Dame templomban elérzékenyülve fedeztem föl Jeanne d’Arc szobrát, akit egyaránt tisztelnek o vallásos és a szabad gondolkodású franciák. Anatole France, Bernhard Shaw és Mark Twain szebb irodalmi emlékét állitottak neki, mint Voltaire frivol epikus költeményével. Fölmentem az Eiffel-toronyba, a Montparnosse-felhökarcoló tetejére, láttam a Place de la Concorde és a bulvárok forgalmát, fölmentem a Sacré Coeurhöz (alatta van a Pigalle hires mulatókkal, a Moulin Rouge-zsal és a Folies Bergéres-re), böngésztem a szajnaparti antikváriusok könyveiben, végigsétáltam az Ady által megénekelt Boulevard Saint Michelen, majd a Sorbonne épületénél és a Pantheonnól befejezve a portyát, fáradtan ültem le egy eszpreszszóban. Jó barna sört kortyolgatva idéztem magamban Adyt: Ballagtam éppen a Szajna leié S égtek lelkemben kis rözse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborok, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Zürn, züm, röpködtek végig az úton Tréfás falevelek. (Folytatjuk) KAROL BELICKV felvételei Régészeti leletek, amelyeket a moszkvai Kreml területén végzett ásatások alkalmával találtak. Fentről lefelé: A XII. században viselt bőröltözék maradványai. Kézi malom őrlököve, megszenese- XVI. századból származó páncéling rés- dett gabonamaradvánnyal. Kőeszközök taurálása. (i. e. II. évezred) Ólompecsét a XI. századból. RÉGÉSZÁSÓVAL A KREML ALATT A Kreml a Szovjetunió fővárosának történelmi magja, az emberi munka és teremtőerő világszerte elismert alkotásai közé tartozik. Sokévszázados, eseményekben gazdag története elválaszthotatlan a szovjet nép és állam sorsától. A kutatók régóta nagy figyelemmel tanulmányozzák az ősi Kreml múltját. Az e téren végzett munka azonban régebben nem volt tudományosan céltudatos: elsősorban régi kincstárak és rejtekhelyek felkutatására irányult. Ex az oka, hogy a Kreml egészen a legutóbbi időkig sajátos fehér folt maradt Moszkva régészeti térképén. A moszkvai történelem első évszázadait az utóbbi évtizedekben a régészeknek a moszkvai Kremlben folyó kutatásai nyomán sikerült jobban megismernünk. Napról napra újabb leletekkel gyarapodnak a régiséggyűjtemények, s ezáltal teljesebb és igazabb képet kapunk az első moszkvai település életéről. Mikor jelentek meg az első lakosok a Borovicki-halmon? A Kreml területén kutatók fellelték a bronzkorszaki kultúra nyomait: három, kőből készült harci bárdot az i. e. II. évszázadból. E fegyverek olyan törzsé voltak, amely már földműveléssel és legeltető állattenyésztéssel foglalkozott. Az Arhangelszkij (Mihály arkangyal) székesegyház alatt végzett ásatások egy kora vaskori település maradványait hozták felszínre. Egy törzsi falu nyomaira, egy ősi típusú menedékhelyre bukkantak. A régi századok nyomait őrző rétegben jellegzetes hálómintás kerámiát, égett csontokat és köveket találtak, valószínűleg tűzhelyek nyomát. Bebizonyosodott, hogy a Kreml területét az i. e. I. évezred második fele és időszámításunk első századai közötti időszakban népesítették be. Mikor alapították tehát Moszkvát? Mikor jelentek meg a Kreml dombjain az első lakók? A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a Kreml délnyugati részében levő, megerősített település a XI. század végén már állt, tehát jóval 1147 előtt, amikor a krónikák először említik a Kremlt. Ezt az évet szokás Moszkva alapítása időpontjának tekinteni. A település fellegvárának területén végzett ásatások során került elő a kremli régészeti gyűjtemény egyik legjelentősebb lelete: egy bulla (függő ólompecsét) a mongolok előtti korból. Ez az első ilyen lelet, amelyet az ősi Moszkva kultúrrétegében találtak. A rajta látható rajz elemzése alapján V. Janyin professzor 1093—1096 közé tette a keletkezési idejét. Az ásatások azt mutatják, hogy a XII—XIII. században a Borovicki-halmon álló település már végighúzódott a Moszkva folyó teraszán. Tipikusan városi, ipari-kereskedelmi jellegéről tanúskodik a fafeldolgozó szerszámok gazdag gyűjteménye, továbbá a fazekasok, kovácsok, cipészek, ékszerészek készítményei. A középkori Moszkvának a Dnyeper menti területekkel, Szmolenszkkel, a balti és nyugati-európai, valamint a keleti országokkal folytatott élénk kereskedelméről tanúskodnak a távoli vidékekről származó üvegtermékek, borostyán tárgyak, festett kerámiák és a selyemszövetek maradványai. A leletek között az ősi Oroszország iparművészetének számos kiváló alkotása található. A XIII—XIV. század második felében Moszkva központjában a Moszkvai Fejedelemség székvárosában már állnak az első kőből épült székesegyházak, a Kreml világhírű székesegyház-együttesének legrégibb tagjai. A Borovicki-halom mélyének régészeti tanulmányozása tovább folyik. A kutatók bizonyára mind újabb leleteket hoznak napvilágra. N. SEUAPINA, a történelemtudományok kandidátusa XIII. századi laépitmény maradványai Akkoriban a Kreml valamennyi építménye fából készült. 9
