A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-11-08 / 34. szám
CSEMADCK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósításo AZ UTÓBBI IDŐBEN VILÁGSZERTE NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS A NÉPMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK IRÁNT. EZ ALÓL Ml SEM VAGYUNK KIVÉTELEK. A FOLKLÓRFESZTIVÁLOK NEMCSAK A SZAKEMBEREK, DE A KÖZÖNSÉG KÖRÉBEN IS NÉPSZERŰEK. HOGY NE CSAK A SZÍNPADOK KÖZÖNSÉGE, DE VALAMENNYI OLVASÓNK IS GYÖNYÖRKÖDHESSEN MAR-MAR FELEDÉSBE MERÜLT NÉPVISELETÜNKBEN, E SZAMUNKTÓL KEZDVE SORRA BEMUTATJUK FALVAK ÉS VIDÉKEK SZERINT A DÉL-SZLOVAKIABAN ÉLŐ MAGYAROK RÉGEBBEN DIVATOS ÖLTÖZKÖDÉSÉT. a viselet társadalmi rétegződéséről is. A népviseletekre vonatkozó tárgyi adalékainak java a múlt századból. a századunk elejéről való, ezért elemzésünket is erre az időszakra vonatkoztatjuk. Egy-egy falu közösségén belül másképp öltöztek a földműves parasztok, a mesteremberek, a pásztorok, másképpen az idegenből letelepültek. A pásztorok a régiesebb ruhadarabok őrzői, míg a mesteremberek a városiasodás előmozdítói. A hagyomány leghűbb őrzője (az öltözetben) a birtokos parasztság volt, őket követte a kisebb vagyonúak rétege. A különbség a gazdag és szegényparaszt ruhatárában többnyire mennyiségi szokott lenni. Gazdagabb faluban 20— 25 szoknyát hordtak, míg szegény helyen legfeljebb ötöt. A minőségi különbség másodrangú: a szegények ugyan kevésbé finom, de azonos hatású anyagokkal valósítják meg a gazdag szépségeszményét. A társadalmi rétegeződésen belül kialakult az öltözködés rendje korosztályok szerint is. Egy-egy faluközösség kultúrájának diferenciáltsága alapján Az öltözetnek állapotok szerint is fontos szabályai alakultak ki. A lányok mindenhol hajadonfőtt járnak, az asszonyok viszont csők bekötött fejel. Amint a lány asszony lesz, „bekötik a fejét“, főkötőt, s afölé kendőt kap, amit többé le nem tehet. Még az udvarra sem léphet ki födetlen fővel. De jelezhető a viseletben a jegyesség állapota is. Megkülönböztethetjük továbbá a viseleteket az alkalmak szerint is. Itt első helyen a munkaruhák nagy csoportját említhetnénk. Ezeknek anyaga legtöbb esetben a házivászon, díszítést alig találni rajtuk. Előfordul az is, hogy régebbi divatok ünneplőit hordják munkaruhául. A paraszti munka sokrétűsége hozza magával a sokféle munkaruha szükségességét. Másként öltözködnek tapasztáshoz, meszeléshez, kenderásztatáshoz (ekkor öltik fel a legrosszabb holmit), s másképp az aratáshoz (a palóc marokszedők ekkor veszik fel a melleskötényt), kapáláshoz, ismét másképp a szénagyűjtéshez. (Szénagyűjtéshez és a SZLOVÁKIÁI MAGYAR NÉPVISELETEK Varból menyecskék A népművészeti alkotások között a népviselet az, amely a leglátványosabb, legvonzóbb. Nem csoda, hiszen hosszú évtizedes fejlődése során sok egyéni alkotó fantázia járult hozzá végleges formájának kialakításához. A XIX. század elejéről már számos feljegyzés áll rendelkezésünkre az akkori öltözködésre vonatkozóan. Ezekből megtudjuk, hogy a parasztság ruházatának alapját a kender, ritkábban a len, az állatok bőre és gyapja szolgáltatta. Az úgynevezett egyenes szabásvonalakat alkalmazták, úgy szabták a vásznat, hogy abból egy centiméternyi se maradjon ki. Hagyományőrző vidékeken ezek a szabásformák napjainkig megmaradtak. Lényeges változás a viseletek további alakulásában csak a XIX. század második felében következett be, elsősorban Dél-Szlovákia gazdaságilag is fejlettebb vidékein a manufaktúrák és gyárak termékeinek megjelenésekor. Az újfajta textíliák, színes fonalak alkalmazása nemcsak a viselet színösszetételét, de szabásmintáit is befolyásolta. Legnagyobb hatással azonban a díszítőelemekre volt. A népviseleten ekkor jelentek meg a vásárolt szalagok, flitterek, gyöngyök, gombok: új díszítési eljárások kezdenek érvényre jutni. Kedvező lehetőségek ezek a művészi alkotó fantázia kibontakozására. Éppen ebben az időben formálódik és alakul ki a népviseletek csodálatosan gazdag és sokféle változata, amely a 19. sz. végén és a 20. sz. elején jut el csúcspontjára. A népviseletekről alkotót képünk nem lenne tökéletes, ha csak fejlődésében figyelnénk. Szólnunk kell Bussai menyecskék slingelt lőkötőben 5—8 korosztályra is tagozódhat. Egy-egy korosztály elhagyása (illetve az új korosztályba való lépés) megmutatkozik a másfajta viselkedésben, a másfajta munka végzésében, leginkább azonban az eltérő öltözetben. A hagyományos paraszti társadalomban, amíg a kisfiú, kislány iskolába nem kerül, igen keveset törődnek öltözékével. A fiúk és lányok egyforma zubbonyban vagy hosszú ingben járnak; a fiút csak a kalap különbözteti meg a lánytól, de vannak vidékek (zoboralja), ahol még a főkötőjük is egyforma. Dél-Szlovákia magyarlakta vidékein másfajta gyermekviselettel nem találkoztunk, az eltérés csupán az elnevezésekben mutatkozott meg. Martoson „poncsa”. Szálkán „obonyos szoknya", Lédecen „kecellés szoknya" a neve. Az első gatyát vagy nadrágot, bokrétás kalapot akkor adják a fiúgyermeknek, amikor már kaszálni tud, egyedül odaáll a banda elé táncolni, s amikor már a lányoknak is udvarol. A lányok iskolahagyott koruktól kezdve lesznek eladók. Protestáns vidékeken fiúk-lányok egyaránt a konfirmációra kapják meg a legdíszesebb öltözetet. Az eladó lány — és az a fiatalasszony, akinek még nincs gyereke — jár legdíszesebben, ót illeti a piros és a fehér szín. Ahogy korosodik az asszony, úgy fordul fokozatosan sötétbe az öltözete — a barnának, zöldnek, kéknek, bordónak sokféle árnyalatán át a feketébe. Az öregasszonyok mindenütt feketében járnak. A férfiak viselete úgyszólván egész Dél- Szlovákia területén azonos, a korosztályok szerinti különbség alig észlelhető. szőlőben végzett munkákhoz mindenütt szebben öltözködnek.) Átmenetet képeznek a munkaruhák s ünneplők között az úgynevezett „idestovamenő“, falubajáró ruhák, amelyek a köznapok jobb alkalmait szolgálják. Ilyenbe mennek a vásárra, piacra, községekbe és a mezőre is, ott aztán munkaruhára cserélik őket. A népviselet szempontjából karácsony és húsvét ünnepe kivételes jelentőségű. A karácsony azért, mert ekkor járnak teljes téli pompában, a húsvét pedig azért, mert a nyári ruhákat ekkor öltik fel először. Az ünnep első napja a sötét színű ruháké, a másodnap a világosabb színűeké. Az ünnep délutánja rendszerint kisebb jelentőségű, mint a délelőttje, ekkor öltik fel a félünneplőt, táncba pedig a legtöbb helyen egyszerű, mosható ruhában járnak. Kiemelkedő ünnepi alkalom az ember születéséhez kapcsolódó szokások sorozata és a lakodalom. A lakodalomban mutatja be a menyasszony és a vőlegény legpompásabb viseletét. Maga a viselet nem különbözik a nagyünneplőtől, sok esetben még színösszeállításában sem. Csupán egy-két ruhadarab — főleg kendőfélék — fejdísz és bokréták jelzik a különleges alkalmat. Ritkán fordult elő, hogy a menyasszony fehérben esküdött, de akkor is hagyományos szabásminta szerint készült a ruhája. Egyedül Martoson találkozunk a fekete menyasszonyi viselettel. Kereszteléskor az időszaknak megfelelően a komaasszonyok öltik fel a legdíszesebb ünnepi ruhát. Külön csoportot képeznek a gyászruhák, amelyek CSEMADGK életéből - kulturális hírek - népművelés - népművészet - levelek - tudósításo 1A
