A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-10-25 / 32. szám
< NEMESPENÉSZ A TEMETŐ ALATT HAGYOMÁNYOK NÉLKÜL... — Szőlő és bortermelés. ... de Losoncon!? — csodálkozik ismerősöm miután kifecsegem, hogy miről készülök írni, és úgy néz rám mintha még a kényszerzubbony is rajtam lenne. Aztán ki is mondja: — Meg vagy te hibbanva ... Akkor már miért nem hófúvás a Szaharában!? — s mélyet húz a poharában arany ló borból. — Mit iszol? — „Ipolytitkát“. Elsőosztályú nedű... — S tudod hol gyártják? — Kassán... Az üveg címkéjén is fel van tüntetve... * * * — Losoncon és környékén valóban nincsen számottevő hagyomány a szőlő és bortermelésnek. A mi üzemünk 1949-ben „indulit“. Előtte még magángazdák sem nagyon foglalkoztak szőlővel, borral. Igaz, a losonci borkereskedők a „szakma nagyjai“ voltak. A leghíresebb borvidékek pincéi sem kínálták a jobbnál-jobb borok szélesebb skáláját — kezdi beszélgetésünket Machava József, a losonci borgazdasági üzem vezetője, majd pár perc türelmet kérve elviharzik valahová, magamra hagy a szakkönyvekkel, folyóiratokkal zsúfolt irodában. Hogy hasznosan töltsem a várakozás perceit, egy soványka brozsúra segítségével a szlovákiai bőrgyártás szervezési struktúrájával ismerkedem: Szlovákiában öt önálló borgazdasági vállalat —„borgyár"— üzemel, Pezinok, Rača, Bratislava, Nitra és Kassa székhelyekkel. Mind az öt vállalathoz egy sor önálló üzem tartozik. A losonci üzem a kassai vállathoz. De csak a „felsőbb szerv“ közös — az egyes üzemek lényegében önállóak... Hiába tűnődöm hosszú percekig azon: jó-e avagy rossz az ilyen szervezés, nem tudom eldönteni... Vendéglátóm diplomatikus válasszal vet véget töprengésemnek: — Esténként előnyös, máskor „jól jönne“ legalább a szomszédos üzemek munkájának összehangoltsága. Természetesen, azért kooperálunk... Minket raktározási gondjaink is kényszerítenek az együttműködésre. Évente 170—180 vagon szőlőt dolgozunk fel, ami 120—130 vagon bort jelent, de alig 43 vagonnyit tudunk csak raktározni. Nagyon itt van már az ideje egy új, nagy kapacitású pince építésének ... Csakhát mindent egyszerre nem lehet, — tárja szét karját, majd felpattan székéről s kituszkol a helységből, le a meredek lépcsőkön. — Csak jöjjön, jöjjön — nógat feleslegesen. Előre rohan ... — Büszkeségünk, a HHL 3000— mutat egy fura alakú gép-góliátra ... Az egyik legmodernebb hidralikus, nagyteljesítményű présgép ... Tegnap volt a főpróba. Nagyszerűen dolgozik. Háromszor nagyobb a teljesítménye, mint a régi Klementnek „... ha el Is veszti az ember a kedvét — csinálja tovább“ (Hano mérnök) aranyat... Mindhárom különlegesen kezelt tramin volt... Bulgáriából (ahol pedig borversenyen nem könynyű helyt állni) eddig két aranyat hoztunk, s az idén is esélyekkel indulunk ... * * * Losonciakat faggatok. Egyetlen kérdésem van: Melyik losonci bort kedveli, melyiket ismeri? — Losonci bor? (Csodálkozó mosoly, majd öblös kacaj) — A ribizlit. Magam csinálom, azasztán... — ... már hogyne tudnám ... kint a temető alatt... Bort? Jó uram, ne röhögtessen! Mindenféle pacsmagot bornak titulálni!? — Nem, nem emlékszem, hogy ittam volna onnan származót, ... nem is nagyon érdekel... * * * Ügy látszik romlik az „emberismeretem“ . Délelőtti beszélgetésünkkor Hano mérnököt jókedvű, vidám, lelkes embernek ismertem meg. DélA legutóbbi aranyérem oklevele s feleannyian végzik most ugyanazt a munkát... NEMESPENÉSZ A TEMETŐ ALATT Az üzem pincéiről nemcsak Machava József és helyettese Hano Pavel mérnök beszélnek már-már gyanúsan sok felsőfokú jelzőt alkalmazva, hanem mindenki, aki most a csarnokban serénykedik. Nem tudom eltitkolni: viszás érzéseket vált ki belőlem, hogy alagútjai mélyen a temető alatt vonulnak. Fejünk felett régi és új sírok... A temető meg „üzemel“. — Valóban nem a legjobb reklám ... Mentségünk, hogy nem mi vájtunk itt pincéket. Már nem is tudni mi volt hamarabb ... Talán a temető... De a pince is van vagy százötven éves... S hogy miért üzemeltetjük? Más — sajnos — nincsen, de ami talán még fontosabb: az itt érlelt borok különleges, utánozhatatlan zamatot kapnak. Ez legsikeresebb termékeink egyetlen „titka“. Nemzetközi sikereinket is nagyrészt ennek köszönhetjük. Három borunk nyert eddig nemzetközi versenyen után minduntalan a csalódottság rezignált vibrálását vélem szavaiból kicsengeni... — Nem panaszkodni akarok, de néha elmegy az ember kedve... A borszakértők Európa szerte jegyzik termékeinket, de itthon, városunkban nem csak hogy a legtöbben tudomást sem vesznek munkánkról, de eleve elzárkóznak attól is, hogy megismerjék... Mert aki megkóstolta termékeinket, az nem ócsárolja... Sokak nem is tudják, hogy ócsárlás közben a mi borunkat ízlelgetik. A „Titkot“ Kassán palackozzák — így lett kassai. Nálunk az is nagy siker, hogy közel harminc vagonnal mi is szállítani tudunk — hordókban. Egy vagon 10 000 litert jelent. Több is elfogyna, csak győznénk ... A köztudatban de sajnos néhány szakember szerint is) a Losonc környéki talaj nem terem jó, bornak való szőlőt... 1971-ban, amikor „bedobtuk" az Ipolytitkát, néhányan még azzal is meggyanúsítottak, hogy nem hazai (losonci) szőlőből készült ... Már csak itthon vagyunk ismeretlenek A régi présgépek is üzemképesek még. Soha sem lehet tudni, mikor lesz rá szükség ... Habár a losonci borüzemet 1949- ben hozták létre, a környék szövetkezetei csak az utolsó 10 évben álltak rá a nagyüzemi szőlőtermesztésre. Pillanatnyilag közel 300 hektáron termelnek szőlőt. A legszámottevőbb ültetvénye a sőregi (Surice) efsz-nek van. Sok a fiatal 1—2 éves telepítvény. Két-három éven belül az üzem már 850 hektár termését dolgozza majd fel... Ha tudja... Ha elkészül addigra a tervezett új pincesor. Az építése leghamarabb a jövő év második felében kezdődhet — de ez még nem biztos • * * Ha győzi... Hét állandó alkalmazottjuk van. Többet nem vehetnek fel. Idénymunkásokat pedig egyre nehezebb találni ... Igaz, már épül a rimaszombati üzem ... önálló lesz ez is... (pilházy) a szerző felvételei 6
