A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)

1976-10-11 / 31. szám

sorolta a Honismereti Ház épületét, a Tallós-Prohászka műveket. Az elhunyt művész hozzátartozói 30 ezerrel keve­sebbért adták át városunknak a 70 ezer­re felbecsült alkotásokat, oz olajfest­ményeket, akvareli- és ceruzarajzokat, így elmondva minden egyszerűnek tű­nik, de a valóságban rengeteg utána­járást, szervező munkát igényeltek a Házzal kapcsolatos ügyintézések. Ter­mészetesen nemcsak nekem, mert mint­egy 4300 óra társadalmi munkát vé­geztek" a somorjaiak a gyűjtés, az el­raktározás, a tárgyak tisztítása és tar­tósítása érdekében és sok-sok lapát­munkát a kiállítási épületnek és kör­nyékének rendbehozatalánál. (Presinszky Lajos aztán felsorol legalább száz ne­vet, számos vállalatot, intézményt, üze­met, földműves szövetkezetét. Szerinte mind okvetlenül meg kellene említe­nem. Vigasztal a tudat, hogy megírják a Honismereti Ház alakulási króniká­ját, amelyben bőven helyet kap min­den segítséget nyújtó egyén és intéz­mény. Úgy tudom e krónika kiadásra kerül!?) — Akiket hivott, akikhez segítségért fordult, mindig szívesen jöttek, segítet­tek és Ön, bírta energiával e hosz­­szantartó szervező-irányító munkát? — Akiket hívtam általában mindig szívesen jöttek dolgozni, segítettek a problémák megoldásában, de hogy őszinte legyek néhánytól elvártam volna hívás nélkül is az érdeklődést, a szak­mai segítséget. Szerencsére ez volt az elenyésző kisebbség. Ami pedig en­gem illet, szinte új tartalommal gazda­godtam e munka által. — A termekben kiállított tárgyak szakszerű összeállításban sorakoznak, minek köszönhető mégis, hogy minden darab ennyire a helyére került? — Mint már említettem a kutatást, a gyűjtést jó ideig ösztönösen végez­tük. Menet közben jöttünk rá, hogy ilyen terjedelmes anyagnál, szükséges az átfogó szaktanácsadás. Ezért hívtuk meg már régebben dr. Bárth Jánost, a Kalocsai Múzeum igazgatóját. Több íz­ben látott el bennünket, hasznos szak­mai tanácsokkal. Majd az ő vezetésé­vel egy magyarországi szakgárda cso­portosította az anyagokat, rendezte be a termeket. — A somorjai Honismereti Ház meg­nyitója után bizonyára nyugodalmasabb időszak következik vagy mégsem? — Még nem. Leltárba kell venni minden egyes tárgyat. Rendezni a Ház fenntartásával kapcsolatos jogi és anya­gi kérdéseket. Áttanulmányozásra vár­nak a felgyűjtött írásbeli dokumentu­mok. A raktáron több mint ezer darab felgyűjtött tárgy vár még az átváloga­tásra, tisztításra és. . . Eszmei-politikai értékek is Presinszky Lajos, aki hivatását te­kintve politikai dolgozó a dunaszerda­­helyi Marxista Egyetem vezetője, so­kat tett és tesz a somorjai Honisme­reti Ház érdekében. Elfogadható és lo­gikus lenne az egyértelmű következte­tés, hogy mint számtalan mást, őt is elragadja a néprajz, a népművészet tartalmi és formai sokféleségének va­rázsa, a múlt különös titkokat sejtető dimenzióinak minél tökéletesebb meg­ismerése. Igen, ennyi indok is elegendő lenne fáradhatatlan tevékenységének magyarázatára. De Presinszky Lajos esetében a cselekvő nyugtalanságot még másfajta vonzások, indítékok is hajtják. Ezt bizonyítják alábbi szavai. — A pedagógus legyen bármilyen szakos, de rám, mint történelem sza­kosra ez külön is vonatkozik, sohasem lehet közömbös a múlt értékeivel szem­ben. Ez lehet záloga annak, hogy a bennünket követő nemzedékek is elkö­telezetten viszik tovább a mi munkán-I I I kát. A tudományos kommunizmussal foglalkozom, mint tantárggyal, mint tu­dománnyal és tudom, hogy a szavak­nál, leírásoknál meggyőzőbb a szem­léltetés. Amit elméletben bizonygatok, azt a gyakorlatban is be lehet mutat­ni, mert ezek a tárgyak a szavaknál ékesebben beszélnek a letűnt világ ne­héz megélhetési viszonyairól, tehát nem­csak muzeális, de eszmei-politikai ér­tékek is. Mondanom sem kell, milyen jó érzés, hogy a választásokra elkészültünk és készen áll a somorjai Honismereti Ház. További szempont, amelyet itt kell megemlítenem, hogy a CSEMADOK KB az utóbbi években igen komolyan igye­kezett fellendíteni a honismereti mun­kát. A mi szakbizottságunk, amelynek elnöke vagyok, reagált a központ ösz­tönzésére és kivette és kiveszi részét a munkából, ezért örülnék, ha ma már esetleg inspirálni is tudnánk a továb­bi honismereti szakbizottságokat, körö­ket. A Somorjában látottakhoz annyit; Presinszky Lajos és a hozzá hasonlók korunk emberei, akik megértették, hogy a közösség jövőjéért tevékenykedő tár­sadalomban élünk, s hogy e társada­lom kultúrális fejlődésének problémá­ja; közügy. Tudják azt is, hogy pártunk támogatta és támogatni fogja a pár­tosság, a népiesség lenini elveiből, s az egész dolgozó nép érdekeihez szo­rosan kapcsolódó kulturális munkát. Bebizonyították, hogy meghatározó sze­repe van a kezdeményezésnek, a cél­tudatos irányító munkának, a kollektív összeforrottságnak. Hiszen nagy mér­tékben ezeknek köszönhető nemcsak a Honismereti Ház létrejötte, de az is, hogy Somorja, ez a kis város, egyre színvonalasabban jelentkezik kulturális életünkben; jelent hirdetve múltnak és jövőnek, TANKÔ KASZA IDA PRANDL SÁNDOR FELVÉTELEI

Next

/
Oldalképek
Tartalom