A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-09-27 / 29. szám
BÁRCZI ISTVÁN (1943) .Fiatal irodalmunk Don Quijottéja“ — írta róla már 1969-ben Varga Imre. .Bárczi igazi arca egy erősen tárgyiasító líra, ahol a dolgok, tárgyak elvesztik lexikális jelentésüket, s a költő belső, intellektuális élményeivel összenőve, minőségileg új anyagot, esztétikumot alkotnak. Bárczi világa markáns, sértő élű, töiött képekből áll össze. Ezek a képek nincsenek lecsiszolva, úgy kerülnek a versbe, hogy nem illeszkednek, minden melodramatikus kerekítettség idegen tőlük. Nyers — szavakat, képeket, tárgyakat félbetörő indulat munkál itt tragédiaterhesen“ — írja a .Tükör előtt“ kapcsán Tőzsér Árpád. .A harmónia elvetése a csehszlovákiai magyar irodalomban is új költői eszközök használatát hozta. Bárczi többnyire harmonikus marad, de harmóniája inkább zenei, mint konstruktív, s jó számban vannak olyan versei is, amelyekben tudatosan kerüli az összhangot... ... Sok energiát fecsérel ugyan arra, hogy képzelt csatáit megvívja. De ahol tényleges anyaggal birkózik, próbálja átszűrni magán a világot, a költő szigorúságával rendezve a motívumokat, egyénit alkot. Szép példa erre a .Bolond' című verse. A formát szét is feszítené a dinamika, ha a szerkesztés és a montázsolás nem lenne olyan szigorú" — írja Bárcziról ugyancsak Varga Imre s ó határozza meg legpontosabban a ritkán megszólaló költő helyét is a csehszlovákiai magyar irodalomban: .Bárczi költészete huzal, mely kontakutust teremt az idősebbekkel, de ugyanúgy tölti a fiatalok akkumulátorait is. Bárczi kötetén a legészrevehetőbb, hol találkozik és harcol egymással az új és a régi. Hogy melyik győz, azt csak évek múlva mondhatjuk meg.“ Bibliográfia: Tükör előtt — versek 1968) SEMMI SE VOLT ELČG 1 Reggel szedett egy marék petrezselymet, de akkor délben nem ettünk ebédet. Érik már, mondta, s nézett az almafára, de akkor gyorsan kivágtuk a fát. Negyven évig járkált az udvaron, a tárgyak hátán széles jegy, tenyérnyom. Nem illik semmire a mi kezünk. 2 Semmi se volt elég, be kell fejezni minden apró dolgot. Hívnám, ha élne még, a kertben sűrűsödnek a gyomlombok. Kapálna, vágna már, nézne, mint régen annyi almafára. S nézném, amint kapál. szememre ül néhány csepp meleg pára. Cseléd volt, mindig az, szolgája úrnak, kertnek, udvarának. Munkája Így igaz, mit tudta ő, hogy egyszer csak kifárad. Dolgozott, ennyi volt. A fa alatt talán még tízig számolt. S hogy most lelkem sikolt, csak azért mondom el, mert az anyám volt. SZÁRNY NÉLKÜLI MADAR öcsém rajzolt, a papíron roskadt házak ás egybenőtt utak, óriás, egy vonal háztetők, mintha kótyagos mesteremberek dobáltak volna elképzelést, erőt, és épült, egyre nőtt a monstrum város, rajzolt a gyerek, absztrakt vonalakkal határolt terek születtek szépen, sorban, és nézte hosszan, majd kék holdat festett hirtelen, és volt még virág, folyó és ikon, egy furcsa szép lány állt az új hídon, fésülgette hosszú, lila haját, arcát a fiú nem rajzolta ki, én festettem kék szájat neki, magamnak meg piros és zöld szakállt. Álltunk a hídon. rekedt hangú kakas kukorékolt, és mintha fejünk fölött vágtatna a folyó, zápor ömlött, kente a színeket, szétmosta a nehéz boltíveket, kék holdat, s vetkőztette a lányt. És szólt a lány: Komám, előbb dohányt. És szólt anyám: Egy fillér se maradt. És szólt nagyapa: Meghalt Kennedy. öcsém meg rajzolt még egy madarat, de nem volt szárnya neki. HIEROGLIFÁK Az utca sarkán bömböl egy gyerek. Ne írj. a vers ne legyen szomorú. Az utca sarkán bömböl egy gyerek. Ne bőgj, most lettél éppen nagykorú. Az utca sarkán apró srácok sírnak. A kertben most hervadt el egy virág. Mennél, már mennél más utcákba is, de itt van, hallod, bömböl, rád kiált. Rád kiált valami fene emlék, marad mindig ugyanaz a téma. Az utca sarkán bömböl egy gyerek, éjjel-nappal hallod, pedig néma. AZ UDVAR NÉGYSZÖGE Az udvar négyszöge ölnyi birodalom se Prága se Budapest se Párizs se Róma az udvar négyszöge csirke liba kecske néhány ismerős arc emberre vadászó almafa-akasztófa az udvar négyszöge mint egy félkész rajzlap s udvarnégyszögű ráma festéknek kapa seprű örökirókréta az udvar négyszöge dicső születések tragikus halálok világűrtágas béke villányi szálló trágya akár a rakéta az udvar négyszöge apám anyám sorsa por ősök intelme csigahéjba kövült enyém-tiéd párharc vallásönvédelem az udvar négyszöge régi vár szüntelen hazajáró lélek mindent magába záró udvartörténelem az udvar négyszöge kényszerű jókedvgyertya és szárazabb lélek mint a vén diófa az udvar négyszöge cella cella cella nekik mégis Prága Budapest Párizs Róma HUSZONEGY Anyu ha tudnád micsoda hülyeség púderszaga van meg borszaga rám dobálja kerge vetületét nehéz annak ki így áll egymaga bekeretez körém feszül az ajtó anyu ha tudnád micsoda ketrecráma kint éj bent púder meg bor szaga én meg itt állok ajtók közé zárva Megszültél látod ezen az éjszakán belém csörgött ez a feteke éj rám dobálja vetületét a lárma öledbe emelj anyu most mesélj mesélj nagyon szomorú vagyok Jóskától kértem kölcsön tiszta inget mondd el még egyszer hogy lesz amikor megnövök én meg biccentek intek Mert te nem tudod micsoda hülyeség púderszaga van - meg borszaga rám dobálja kerge vetületét nehéz annak ki így áll egymaga bekeretez körém feszül az ajtó testek suhannak át egy-egy dalon huszonegy év mormolom eszelősen anyu ha tudnád micsoda fájdalom
