A Hét 1976/2 (21. évfolyam, 20-39. szám)
1976-08-09 / 24. szám
A nagyvárosok és ipari területek terjeszkedése miatt a természetes zöldterületek állandóan nagy mértékben csökkennek. Ezért szerte a világon a zöldterületek törvényes védelme közérdek. Nálunk erről az 1/1955. számú alkotmány törvény rendelkezik. Ennek alapján került sor többek között 1964-ben a 28 hektár kiterjedésű, 514 m magas Dévényi-tetőnek (Devinská Kobyla) és környékének állami-természetvédelmi területté, továbbá a hozzá tartozó Sandberg nevű területnek védett lelőhellyé való nyilvánítására. Ez azt jelenti, hogy csak a kijelölt úton szabad járni, tilos növényeket letépni, az itt vadon élő állatokat ijeszteni, pusztítani, ezen a területen táborozni, tüzet rakni. A Dévényi-tető a Kis-Kárpátok legnyugatibb nyúlványának a része, a hegy lábánál folyik a Morva folyó, természetes határt képezve a szomszédos Ausztriával. A táj szépsége olyan megragadó, hogy a természetbarátok népes csoportján kívül a természeti szépségek iránt kevésbé fogékony embert is rabul ejti. De nemcsak a hatszáz féle növény található, köztük olyanok is, amelyek Szlovákia területén máshol nem fordulnak elő. Példának megemlítjük az ózsalátát és a tövises iglicet. Az is jellemző e területre, hogy nincs Közép-Európának ezen a részén olyan hely, ahol az orchideák családjába tartozó annyi növény tenyészne, mint itt. Ide tartozik egyebek között, a tarka, a vitéz és a bodzaszagú kosbor. A kosborfélék nagyon igényes növények. Tavasszal a nedves időjárást, virágzás idején a szárazságot kedvelik. Ezért igen gyakori jelenség, hogy néhány évig nem találkozunk velük és több évi szünet után újból megjelennek. További érdekessége ennek a területnek a tizennégy féle ibolya. Legismertebb köztük az illatos ibolya és a csuklyás ibolya. E terület védett növényeinek a száma huszonkilenc; ez egynegyede a Szlovákiában védetté nyilvánított növényeknek. A védett növények közé tartozik a réti fekete kökörcsin, a kékszínű leánykökörcsin, a szép sárgavirágú tavaszi hérics, az erdei szellőrózsa, a pusztai árvalányhaj, a csinos árvalányhaj, a hangyabogáncs, a AZ EMBER ES KORNY panoráma szépsége, a levegő tisztasága és a gazdag vegetáció miatt jelentős ez a terület, hanem azért is, mert a természettudósok, nevezetesen a geológusok és zoológusok olyan állatok maradványait fedezték fel, amelyek máshol nem fordultak elő, régen kipusztultak, amikor az éghajlati és a geológiai viszonyok teljesen eltérőek voltak a maitól. Ezzel szemben napjainkig fennmaradtak olyan növények és állatok, amelyek Szlovákia más területein már nem találhatók meg. A Dévényi-tető környékét több ízben hosszabb ideig tenger árasztotta el. A geológusok szerint a harmadkorban, tehát 14—16 millió évvel ezelőtt itt húzódott a Pannontenger partja. Ezt a feltevést nagyonis kézzelfogható bizonyítékok támasztják alá. Az említett Sandberg területén találtak háromszáz féle megkövesedeft állati maradványt, köztük tengeri kagyló, tengeri sün, rák, cápa, csonthal, bálna, fóka, teknősbéka maradványait. Ezek a jeletek igen értékesek az őslénytan — a földtörténeti múlt élővilágát kutató, és a földtan — a föld és a földkéreg összetételével és történetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány számára. A Dévényi-tető az egykori Pannónia területéhez tartozik, amely átnyúlik egészen a Bécsi-medencét keletről határoló hegyekig; a Lajtahegységig, a Hainburgi-hegyekig, továbbá áthúzódik a Morva-síkságra. Jellemző erre a védetté nyilvánított területre, hogy itt melegkedvelő növények tenyésznek. A botanikusok szerint ezen a területen kb. kétlevelű sarkvirág, a turbán liliom és mások. A Dévényi-tető az állatvilág szempontjából is igen érdekes terület. A szebbnél szebb lepkék hatszázötven, a gyíkfélék három, a hangyák húsz faja él itt. A sáskafélékhez tartozik az ájtatos manó. E családból Európában csak öt faj él, míg Szlovákiában egyedül az előbb említett. Itt található az országban a legnagyobb pók is. Ez a Dunántúlon keresztül a délkelet-európai sztyeppékról került hozzánk. Külsejével és nagyságával fogva félelmet keltő, de egyáltalán nem veszélyes. A madarak és az emlősök közül azok fordulnak elő, amelyek egyébként a Bratislavát környező erdőkben is megtalálhatók. Cikkünkben csupán egyet ragadtunk ki az országot behálózó természeti rezervátumok, tájvédelmi területek közül. Napjainkban egyre növekszik a természetvédelem jelentősége. A környezetvédelem szintén szerves része az életkörülmények javításának. De az erre vonatkozó töivény csupán holt betű marad, ha az egész társadalom össze nem fog a természetvédelem érdekében olyan módon, hogy megakadályozza a károsodást, értékeink pusztítását. Ezért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megismerjük, de egyúttal védelmezzük is a természeti környezetet, ennek növény és állatvilágát. Szöveg és képek: VÖRÖSMARTY GÉZA
