A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-05-18 / 16. szám
rik mester nevét Ez az udvari festő, európai kollégáitól eltérően, vaskos népi realizmussal ábrázolta királyait és szentjeit. A Szent Pápa, a Szent Jeromos, a Szent Vitus és a Szent Erzsébet portréféle képmásai ezt a népi realizmust ékesen bizonyítják. A JÖVEVÉNY BAROKK HAZAI GYÖKEREI Nem kétséges, hogy a barokk művészet nemcsak az ellenreformáció, a rekatolizálás, hanem cseh és magyar földön az elnemzetlenítés, a germanizáció politikáját is szolgálta. De csak ideig óráig I Bizonyos idő után ez a jövevény, s kezdetében ellenséges művészet megszelídült. Főleg Csehországban. Megszelídült, majd meghonosodott. Mély gyökereket mért a cseh szellem talajában, s ezek a gyökerek a cseh táj hagyományainak nedvét szívták magukba. S végül is a cseh kultúra szerves részévé vált. Még akkor is, ha témáit a katolikus egyház legendáiból és történetéből merítette. Ez volt a küldetése Ferdinand Maximilian Brokof Szent János szobrának, valamint R. J. Prachar márványba vésett Szent Annájának is. Igaz a cseh barokk legjelentékenyebb szobrásza Mátyás Bemard Braun, a prágai Károly híd szentjeinek és a kukszi kastély díszszobrainak alkotója megmintázta Jupitert és Vénuszt, ám ugyanakkor homokkőből kifaragta Szent Tadeás és bibliai Tékozló fiú szobrát. A legkiválóbb hazai szobrászok robbanó indulatokat és szenvedélyeket kifejező művei mellett nem szabad azonban megfeledkeznünk a holland származású Adriaen van Vries nagyszerű Heraklesz szobráról sem, amely üdeségével élénk színfoltot jelent a gyűjtemény kő- és márvónytömegében. Kissé egyhangúnak tetszik a barokk festők zömének felvonulása, viszont Karel Skrétának, a cseh baján Kupecký: így idős nemes arcképe B. Spranger: Vénusz és Adonisz Norbert Grund: Hintázó hölgy Karel Skréta: Szőke lérli portréja Ján Kupecký: Női portré végtelen sorát, a „Pietá-kat", a stŕížovi s kalicei madonnákat, az apostolok, szentek, vértanúk plasztikáit, megérdemelnék. Én azonban két más zsánerszerű plasztikáról, illetve szoborról akarok megemlékezni. Az első a Szent Vitus dóm vizokádó kiméráinak egyike, a XIV. század második feléből, a másik pedig egy, nekünk magyaroknak is drága! Igen, a Kolozsvári testvérek — Márton és György „Sárkányölő" Szent György szobráról van szó, amelynek felújított eredetije a prágai Vár udvarát ékesíti, míg régebbi kópiája a Szent György kolostor kincsei közt öregbíti a magyar mesterek művészetét és tudását. A cseh gótika táblafestményeinek nagyszerű sorozatát a Vyšebrodi Oltár Mestere indítja el kilenc remekbeszabott táblafestményből álló polyptychjével, amely eredetileg egy nagy szárnyas oltárt alkotott. Ez a névtelen mester, aki a Cseh Királyság legnagyobb művészi egyénisége volt, „szerencsésen párosította a francia lineáris stílust a plasztikus olasz elképzelésekkel" (Eva King: Művészet-Emberiség, Larousse, Párizs), nagyszerű utódra lelt az úgyszintén névtelen Tfebonyi Oltár Mesterének személyében. A tfebonyi mester, aki képein a színek jelentőségét erősen hangsúlyozza, három táblaképével („Jézus az Olajfák hegyén", „Sírbatétel" és a „Feltámadás” (gazdagítja a cseh gótikus művészet gyűjteményét és ejti bámulatba — ahogyan ezt személyesen tapasztaltam — a nyugat-német szakértőket. A névtelen óriások mellett azonban egy kortárs táblafestő nevét mégiscsak ismerjük, mégpedig a karlštejni Theodorokk festészet legnagyobbjának itt látható alkotásai, köztük a „Szőke férfi arcképe" és a „D. Miseroni gyémántköszörűs és családja" valóban európai színvonalú alkotások, akárcsak Petr Brandl Szent Pál apostol című képe, valamint a művész autoportréja. De igen erőteljes alkotás M. L. L. Willmann olaja, a „Szent Jeromos és az útolsó ítélet angyala" és V. V. Reiner önarcképe. Kupecky Jánosról, úgy vélem, nem kell sokat beszélnem. Ez a cseh származású és Felső-Magyarotszágon sokáig élő és alkotó mester Londonban lett világhírűvé. Az itt látható alkotásai, elsősorban Wussin Franciska és Carl Brunni arcképei tehetségét és tudását csak igazolják. Am nem feledkezhetek meg a sorrendben ugyan utolsó, de ugyanakkor roppant tehetséges és rokonszenves Norbert Grundról sem, illetve annak képsorozatáról („Tengerpart vitorlással", „Pihenő tehenek a tengerparton", „Hegyi tájak pásztorokkal", „Hintázó hölgy" stb.). Mert a mester felsorolt festményeivel már nemcsak a rokokó díszes, selyemtapétás ajtaján kopogtat, hanem színfelvillanásaival, ha nem is az impreszszionizmus határozottan a barbizoniak felé mutat! Magamig ért a sor. Szemem előtt mégegyszer felvonul a cseh gótika sok ismeretlen mestere. Majd látom a cseh barokk felmérhetetlen gazdagságát, s igazat kell adnom Brinckmannak, a neves német történésznek, hogy: „...Csehország a barokk művészet igazgyöngyeinek beláthatatlan tengere!" BARSI IMRE 17
