A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)

1976-04-06 / 11. szám

AľkagyiJ Raj kin: Budapesten a Fészek Klubban találkoztam az újságírókkal úgy is mint színész, úgy is mint a le­­ningrádi Állami Miniatűr Színház alapítója és művészeti vezetője. A terem tele volt hírlopirákikal, de aránylag keveset kérdeztek. Komlós János, a házigazda, meg­magyarázta az okát: minden új­ságíró külön óhajtott beszélni velem, hogy amit mondok, csak neki, illetve a lapjának szóljon. Mire én így fordultam az egy­begyűltekhez: — Tessék csak nyugodtan hangosan kérdezni. Én minden­kinek a fülébe súgom a választ! HOGYAN KEZDŐDÖTT? Hatvanöt éves vagyok. Mielőtt a leningrádi Színművészeti Főis­kolára beiratkoztam — 1935-ben végeztem —, egy vegyi üzemben dolgoztam mint laboráns. A szí­nészet azonban ellenállhatatla­nul vonzott. Első szerződésem a Komszomol Színházba szólt. Egy­szer aztán a legnagyobb esztrád­­színház műsorbemondója meg­betegedett. Egy Arkagyij Iszako­­vics nevű fiatalembert bíztak meg helyette a konferálással. Az a fiatalember én voltam. Nagyon meghökkentem. Ugyanis addig általában csak egészen ifjaknak játszottam. Ebben az első felnőtt műsorban rájöttem, a felnőttek a legnagyobb gyerekek! VIDÁM MŰFAJ Nézetem szerint a vidám mű­faj nagyobb tekintélyt igényel, mint a drámai. Bármelyik szere­pemet eljátszhatom egy egész színdarabban akár három óra hosszat, viszont a mi színházunk­ban egy perc alatt kell eljátsza­nom. A vidám jelenet az író szá­mára sem könnyű. Alekszej Tolsz­toj annak idején írni akart ne­kem egy ilyen kis játékot. ígére­te után hosszabb ideig nem ta­lálkoztunk. Amikor aztán valahol összeakadtunk, szűkszavúan csak ennyit mondott: — Hát, öregem, a jelenet nem-VALAMI VAN! sikerült, így egész estét betöltő színdarab lett belőle. Ml A SZATÍRA? A szatíra az elsőszámú ellen­ség a tudatlanság és a legrette­netesebb emberi tulajdonság, a közömbösség ellen. Hiszem, hogy az összes hibák és fogyatékos­ságok legyőzhetők. Meggyőződé­sem, hogy a szatirikus színház a leghumanistább színház a vilá­gon. A rossz ellen küzdve a sza­tíra képviselője karddal a kezé­ben a jót védelmezi. Am eköz­ben jó embernek kell maradnia, mert valamilyen jelenséget meg­tagad, és erősíti a pozitív ele­meket. Ez a mi színházunk hit­vallása. Kedveljük a jót és a hu­mort szerető embereiket. A néző­tér reagálásából látom, hogy a közönséget mindenütt ugyanazok a problémák érdeklik. Ezek első­sorban a közügyekkel kapcsola­tosak. Nem elég, ha valaki kivá­ló technikával és tehetségesen hegedül. Azt is pontosan tudnia kell, miért lép pódiumra. Azért-e, hogy önmagát mutassa meg, vagy pedig azért, hogy segítsé­get nyújtson embertársainak va­lami szép és fontos dolog meg­értéséhez. Ez a „miért" az alapja minden művészetnek. Ugyanak­kor hatványozottan érvényes a szatíra műfajára. TÁRSULATUNK Miniatűr Színház a neve, mert egy este huszonöt-harminc, mi­­niatúrának nevezett, háromtól tíz percig tartó jelenetet adunk elő. Minden egyes színészünknek öt­hat, esetleg tíz jellemet kell rö­vid idő alatt megformálnia. Ki­váló átváltási. transzformálási készséggel kell rendelkeznie, sőt egyetlen jelenetben többször kell mást adni, és jelmezt váltani. Megkérdezték, hogy szerintem melyik a legjobb szerep a vilá­gon. Úgy érzem, a ’ légjobb sze­repet még nem játszották el, a legjobb miniatűrt sem állították színpadra. Mindez még előttünk van. így gondolom, és ezért élek ezen a szép világon. HETI TÍZ MÁRKÁÉRT -A tizennégy éves Hartmut Bee­se balesete annak idején sajtó­szenzáció volt. Nem azért, mert a gazda egy kisgyerekre bízta a lejögép kezelését, és a Hú a baleset következtében egyik kar­ját elvesztette, hanem mert az orvosok megpróbálták visszavár­ni az elvesztett végtagot. Arról már kevés szó esett, hogy miért kezelhet egy veszélyes gépet egy ilyen korú gyerek, és egyáltalán milyen munkaviszonyban volt a gazdával. Beese korábban is se­gédkezett a gazdaságban. Ara­tás idején reggeltől napszálltáig dolgozott, és ezért kapott a hét végén kerek fiz márkát. Az eset tipikus: az NSZK-ban 1974-ben 3200 esetben történt munkahelyi baleset tizenhat é­­ven aluliakkal, s tizenhét halállal végződött. A május elsejével ha­tályba lépő új ifjúsági munkavé­delmi törvény ennek ellenére to­vábbra is engedélyezi a tiatalko­­úak foglalkoztatását. A fiatalkorú-NYOMORÉK ak olcsóbb és készségesebb mun­kaerőnek számítanak. A bírósá­gok meglehetősen nagyvonalúan kezelik a gyermekmunkával kap­csolatos törvénysértéseket. 1973- ban összesen 682 feljelentés ér­kezett. de csupán 78 esetben hoztak elmarasztaló Ítéletet. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen nagyon sok eset­ben egyáltalán nem szereznek tudomást a törvénysértésekről. Egy müncheni vendéglős nemré­gen bocsátott el hat leinőtt al­kalmazottat, és felvett helyettük két 16 éves és egy 12 éves gye­reket. A két idősebb fizetése ha­vi 300 márka volt, a legkisebbé semmi, azaz csupán ingyen koszt a konyhán. Az eset vélet­lenül tudódott ki. Az éjszakai rendörjárőr felfigyelt egy tizen­két éves gyerekre, aki — mint kiderült — munka után igyeke­zett haza kerékpárjával. Amikor megállították, éjfél után két óra volt. mini-magazin A XXIII. században játszódik Saul Da­vid amerikai produ­cer filmje, a Logan's Run. Kubrick 2001 című filmje óta nem forgattak ilyen nagyszabású tudo­mányos-fantasztikus filmet. A főszerep­lők: Michael York és Janny Agutter. Michael York egy elit rendőrosztog tagja, akinek ke­gyetlen feladata: véget vetni az nek, hiszen egy nappal sem élhet tovább senki har­mincadik születés­napjánál . .. Kellemesen, vidáman töltik szabadidejüket a pyltsamaai iskola tanulói (Észt SZSZK). Az iskolában 26 különféle szakkör működik. A tanulóknak egyebek közt saját fúvós­zenekaruk, énekkaruk, táncegyüttesük van. Képünkön a képzőművészeti kör tagjai láthatók. Jurij Guljajev, a Szovjetunió nemzeti művésze 1975-ben a moszkvai Nagyszínház tagja lett. Csodálatos baritonját mindenek­előtt Figaro (A sevillai borbély) és Valentin (Faust és Margaré­ta) szerepében csodálják o szín­ház látogatói. Hozzá kell ten­nünk, hogy az orosz románcok és a szovjet zeneszerzők dalai szinten Guljajev „specialitásai" közé tartoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom