A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-04-06 / 11. szám
Staudt—Csengeti Mihály: Váróteremben SZÍNEK, FORMÁK STAUDT-CSENGELI és REICHENTAL FERENC kiállítása A Csallóközi Múzeum ismét adósságaink egyikét törlesztette: szépen, okosan és ízlésesen rendezett kiállításon mutatta be a két csallóközi művész, Staudt-Csengeli Mihály és Reichental Ferenc müveit. A kiállítást, amelyet február 25-től március 31-ig lehetett megtekinteni, Lőrincz Gyula érdemes művész nyitotta meg. STAUDT MIHÁLY — aki hat évvel ezelőtt még itt élt közöttünk — 1907- ben született Komárombon. Korán feltűnt tehetség volt, már 11 éves korában meglepően érett művekkel lépett a .közönség elé, s egy ekkor készült posztéi rajzát ma is őrzi a Szlovák Nemzeti Galéria. Rendszeres képzésben szülővárosában részesük Harmos Károly szabadiskolájában. Harmos mellett Reichental Ferenc: Asszony kosárral a lején Gwerk Ödön volt rá hatással, akinél 1926—29 között tanult. Lőrincz Gyula, kortórsa és barátja, a megnyitón egyebek között ezt mondotta róla: „Markáns festőegyéniséggé fejlődött, önálló kiállításokat rendezett és képviseltette magát szinte minden hazai országos és külföldi kiállításon. Staudt Mihály megtalálta sajátos festővilágát, kifejezési formáját. Minden idegen hatást lerázott magáról. Képein láthatjuk és érezhetjük mélységes emberi mondanivalóját a Tékozló fiú, önarckép, Gátépítés, Elöntött falu. Váróteremben című és még sok más képén. Meg kell említenünk azt a munkát is. amelyet itt nem láthatunk, de tudjuk, hogy Staudt Mihály nagy érdemeket szerzett műemlékeink megmentésével is, mint kiváló restaurátor.” REICHENTAL FERENC 1895-ben született Nagylégen. Festészeti tanulmányait Budapesten kezdte, de az első világháború megszakította vele stúdiumait. A fiatal művésznövendék a frontra került és hamarosan fogságba esett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, mint fogoly figyelemmel kísérte és ez örökre összeforrasztotta őt a szocialista világnézettel. A forradalom után Leningródban folytatta tanulmányait, később egy irkutszki képzőművészeti iskolában tanított. Szülőföldjére, Csehszlovákiába csak 1922-ben tért vissza, de rövid hazai tartózkodás utón kiutazott Németországba. Az akkor divatos, német expresszionista művészet nagy hatással volt Reichental művészetére, hosszú éveken át rabja maradt. Franciaországi tanulmányútja, majd prágai tartózkodása jó hatással volt Reichental festészetére, megszabadult a német expresszionizmus nyomasztóan súlyos hatásától, festészete frissebb, élénkebb színskálával gazdagodott. „A 30-as évek elején Kárpátalján látjuk, ahol egy sorozatképet fest, rajzol a szegény zsidók életéről. Itt festi meg többek között a Talmudisták, a Kárpátaljai zsidó fiú, a Rutén zsidó című felejthetetlenül szép képeit. Mondhatnám, ezek Reichental legőszintébb kicsengésű alkotásai. Reichental ennél a témakörnél sem marad meg sokáig, a modern élet lüktetése továbbsodorja, kísérletezik, csodálja George Braque, majd Andre Lhot kubisztúkus képeit, merít tőlük, merít másokból is, építgeti, ízlelgeti a kubizmust. Ebben a korszakában nem ok nélkül bírálják kritikusai amiatt, hogy művészete eklektikus, de Reichental kritikusan nézi és látja a szociális ellentéteket, visszatér az élet realitásához. Megfesti az erőt és öntudatot sugárzó Matróz képét, Mező cím alatt rétekkel aláfestett robusztus női alakot, ebben a képében szokatlan erejű monumentalitás van, ugyonúgy, mint a Pihenés című férfifigurában és több további képében is, amelyben önmagát kereste. Reichental fejlődését nem tudtuk tovább figyelemmel kísérni, vándorlelke messzire vitte tőlünk, néhány éve egy New York-i temetőben találta meg örök nyugodalmát” — mondotta róla Lőrincz Gyula. —Zs— PRANDL SÁNDOR felvételei 24
