A Hét 1976/1 (21. évfolyam, 1-19. szám)
1976-01-13 / 2. szám
MAGYAR IRODALOM SZLOVÁKUL -1. „A magyar költészetet — még a közelmúltban is — Ady Endre, József Attila, Juhász Gyula, Petőfi Sándor és legföljebb Radnóti Miklós jelentette a szlovák olvasó számára. És ezzel vége. Az itt-ott fölbukkanó, alkalmi, folyóiratbeli közlésektől eltekintve a jelenlegi magyar költészet ismeretlenebb, távolibb, idegenebb volt szómunkro, mint bármely más — földrajzilag és életérzésben is távolabbi költészet“ — írja Weöres Sándor válogatott versei szlovák kiadósának utószavában a kötet fordítója, Vojtech Kondrót. Ugyanez érvényes a szépprózára is: egynémely klaszszikus írónktól eltekintve a mai magyar prózairodalom legjavával is hasonlóképpen volt a szlovák olvasó. A nagy szlovák műfordítónemzedék (a költészet terén Smrekék és Lukóčék) visszalépésével hosszabb ideig úgy tűnt, mintha késne a magyarból fordítók utánpótlásának jelentkezése. Ez a helyzet csak a hatvanas évek legvégén, a hetvenes évek elején változott meg, a költészet terén főleg Vojtech Kondrót, a próza terén Karol Wlochovský, az irodalomtudományban pedig Rudolf Chmel jelentkezésével. Pontosan mór nem emlékszem: Karol Wlachovskýt két-három évvel ezelőtt Komáromban vagy Nyitrán, egy irodalmi színpadi seregszemlén ismertem meg. Azóta már többször találkoztunk, a mozgalom híveiként, rendszerint egy-egy ilyen fesztiválon. A fiatal szlovák műfordító- és kritikusnemzedék egyre megbecsültebb képviselője s a szlovák amatőr színjátszás értő szakembere, jó ismerőse és híve a szlovákiai magyar irodalmi színpadi mozgalomnak is. Természetes tehát, hogy amikor munkahelyén, a Tatran Könyvkiadóban meglátogattam, (ő a kiadó világirodalmi osztályának a vezetője), rögtön az első kérdésemmel irodalmi színpadi mozgalmunkról kérdeztem őt. 0 Egy-egy seregszemle kapcsán többször tájékoztatta már értékelő-bíráló Írásaival a szlovák közvéleményt a hazai magyar irodalmi színpad mozgalomról. Mi a véleménye irodalmi színpadjaink munkájáról, törekvéseiről, eredményeiről? — Ismert tény, hogy a hazai magyar irodalmi színpadok teljesen más irányban fejlődtek, mint a szlovák irodalmi színpadok. Ez részben érthető is, hiszen a magyar irodalmi színpadok nálunk a központi magyarországi együttesek példáján nőttek föl. Kivétel talán a Fókusz Irodalmi Színpad, amely törekvéseivel a legközelebb áll a mi elképzeléseinkhez. Négy műsorukat ismerem — Megöltek egy legényt, ■Dobolás a túloldalra, Kiáltás, Fülszöveg, s ezek alapján úgy tűnik, hogy az írott szöveg kisszinpadi megjelenítésében ők ötvözik a legsikeresebben a magyarországi törekvéseket a miéinkkel. Egyébként elmondhatom, hogy a Jókai-napokon néha magasabb a színvonal, mint a szlovák együttesek egyik-másik seregszemléjén. Nagy kár, hogy a nyelvi korlátok miatt a magyar együttesek nehezen érvényesülhetnek a szlovák környezetben. Karol Wlochovský nevével a magyar olvasóközönség eddig Palotai Boris: Zöld dió, Benedek István: Aranyketrec, Mészöly Miklós: Pontos történetek útközben és Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek című műveinek fordítójaként találkozhatott. Ö fordította továbbá a szocialista országok irodalmát bemutató Stretnutia (Találkozások) című sorozat magyar kötetében megjelent Mészöly-, Sánta-, Örkény-, Csurka-, Mándy- és Moldova-írásokat, valamint az Örkény István egyperces novelláiból a Revue svetovej literatúry folyóiratban megjelent nagyobb válogatást. Ez évben jelenik meg fordításában szlovákul Ottlik Géza: Iskola a határon című regénye. 0 Hol tanult meg magyarul? — Gömörben születtem, s így otthon, a nagyapámtól. 0 Mi vezette el a magyar irodalomhoz, s annak fordításához? — A véletlen. Még a Slovenské pohľady szerkesztőségében dolgoztam, amikor a főszerkesztőm az asztalomra tett egy magyar nyelvű cikket, hogy mivel csak én tudok a szerkesztőségben magyarul, fordítsam le. A fordítást tehát lényegében szükségből kezdtem, a többi már szinte magától jött. 0 Kitől és honnan kap tájékozódást vagy ösztönzést a magyar irodalmi müvek lorditásához? — A legfontosabbnak több magyar íróval való személyes kapcsolatomat tartom. És természetesen rendszeresen olvasok magyar irodalmi lapokat, műveket. Van itt azonban egy másjk lényeges probléma is. Amikor egy ember fordítani kezd, mindenekelőtt azzal kell tisztában lennie, hogy saját irodalmának Beszélgetés KAROL WLACHOVSKÝVAL kontextusába lép, ami csak azt fogadja be, ami belőle még hiányzik. A szlovák olvasók mindeddig legföljebb csak Móriczig ismerhették a magyar szépprózát, így szinte természetszerűleg kezdtem az őt követő nemzedékek fordítósához. 0 Kiket ismer személyesen a magyar Írók közül? — Mészöly Miklóst, Ottlik Gézát, Mándy Ivánt, Csurka Istvánt, Szentkuthy Miklóst, Simonffy Andrást. Dobozy Imrét és Molnár Gábort. 0 Műfordítói gyakorlatából, az egyes Írókat tekintve, mit tudna kiemelni? — Nehéz volt Ottlikot fordítanom, de legalább ugyanennyire nehéz Dobozyt is. Magyar művek szlovák fordításakor mindenekelőtt két dolgot kell figyelembe vennünk. A magyar először is gazdagabb nyelv, mint a szlovák. Másrészt, míg a szlovák irodalomban sokkal közvetlenebbül érvényesülnek az irodalmi hagyományok, addig a magyar prózaírók jóval alkotóbban fejlesztették tovább ezeket a hagyományokat, közvetlenebbül és könnyen olvasztották írásaikba a modern irodalmi áramlatokat. Számomra e téren mindenekelőtt Szentkuthy Miklós ment fölfedezésszámba, aki olyan művet alkotott, amilyen csők fejlett nemzeti kultúrában születhet meg. 0 Milyen legyen a jó műfordítás? — Az olvasó lehetőleg ne vegye észre, hogy fordítást olvas. A fordítós egy adott invariáns legadekvátabb variánsa legyen. Csak olyan eltérésekre kerülhet benne sor, amelyek feltétlenül o másik nyelv természetéből erednek. A legjobban viszont akkor sikerül a munka, ha ez az eltolódás a lehető legkisebb. Nem az eredeti mű pontos lemásolását, betűszerinti visszaadását értem ez alatt. A tapasztalatok arra utalnak, hogy épp az eredetitől ilyen értelemben jobban eltávolodott fordítások a hoszszabb életűek. A pontos, ún. tükörfordítósok aránylag gyorsan öregednek, amiről szerkesztőként magam is meggyőződhettem. Sőt, a fogalmi pontosság még érthetőséget sem jelent feltétlenül. Az érthetőség alatt én a tartalom megfelelő tolmácsolását értem. Magyar művek fordításáról lévén szó. a legnagyobb nehézségnek érzem, hogy a szlováktól eltérő o szintaxisa, nyelvi rendszere a magyor nyelvnek. Eddigi fordításaim közül, úgy érzem, Mészöly Miklós művének átültetését sikerült a legjobban megoldanom. 0 Milyen helyet foglal el a magyar irodalom a szlovák átültetett irodalomban, a műfordítások között? — Az egyik oldalon talán a kelleténél is több magyar drámát fordítottunk le. Annyit, amennyi talán mór nem is juthat élő kontaktusba a szlovák publikummal. A másik oldalon viszont, főleg ami a költészetet és a prózát illeti, nagy adósságaink vannak. Például míg Szabó Magdának majdnem minden jelentősebb regénye megjelent szlovákul, más kortársával (így például Karinthy Ferenccel) szemben azonban van még törlesztenivalónk. A klasszikusok közül alig ismerjük a prózaíró Kosztolányit és Babitsot, töredékesen Németh Lászlót, de például Déry kulcsregényei sincsenek még lefordítva szlovákra. Célom, hogy nemcsak az olvasó szempontjából tágítsam a magyar irodalomról való ismereteinket, hanem a magyar széppróza olyan kísérletei és eredményei is napvilágot lássanak szlovák nyelven, amelyek a szlovák prózára és irodalmi életre is termékenyítőén hathatnak. így volt ez például Mészöly Miklóssal, akinek könyve mindenképp meglepetés- és fölfedezésszómba ment a szlovák nyelvterületen. 0 Milyen a helyzet a magyarul tudó és magyarból forditó szlovák műfordítói gárda utánpótlása terén? — Azelőtt a kétnyelvűség jellemezte műfordítóinkat (Lukáčot, Smreket, Beniakot), de még a középnemzedék tagjai között is akadnak néhányon, akik fordítottak magyarból. A fiatalabb nemzedék tagjai közül már csak keveseket tudok említeni — így a költő Vojtech Kondrótot, a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatokkal foglalkozó irodalomtörténészt, Rudolf Chmelt és jómagámat —, akik tudunk magyarul és aktívan foglalkozunk a magyar irodalom értékeinek tolmácsolásával. Úgy gondolom, ha valamilyen intézkedésekre rövidesen nem kerül sor e téren a részünkről, akkor még nagyobb kiesésekkel kell számolnunk. 0 Milyen magyar művek szlovák fordítását várhatjuk a Tatrannál a jövőben? — Ottlik Géze említett regényén kívül 1976-bon egy Jókai-, egy Mikszáth- és egy Bákay-mű kiadósát, 1977-ben Kertész Ákos Makrájának, 1978-ban pedig Krúdy Gyula válogatott kisregényeinek kiadását tervezzük. Világirodalom címmel új sorozatot kívánunk indítom, ebbe a magyar irodalomból elsőként Mikszáth válogatott műveinek kiadását soroltuk be, négy kötetben. A Kötelező Olvasmányok sorozat egyik köteteként négy mai magyar író egy-egy elbeszélését jelentetjük meg. Elképzelésem szerint sor kerülhet a romániai magyor író, Bálint Tibor: Zokogó majom című regényének szlovák fordítására is. 0 A magyarországi viszonyok ismeretében mi a véleménye a szlovák irodalmi alkotások magyar nyelvű tolmácsolásáról? — Ügy vélem, a szlovák irodalom lényeges és fontos alkotásait mór lefordították magyarra. Nézetem szerint nem helyes aszerint érzékelni a dolgokat, hogy ami nálunk fontos, annak odaát is fontosnak kell lennie. Egy író mindenekelőtt saját nemzeti kultúrájában él, ennek ír. A választás jogát senkitől sem vitathatjuk el, hiszen, ha úgy vesszük, ez is lehet az értékelés egy szempontja. Az az érzésem, hogy a XX. századi magyar irodalom leglényegesebb alkotásainak tolmácsolása terén nekünk jóval több adósságunk van, mint a magyaroknak. 0 A szlovákiai magyar irodalmi alkotások közül mit olvashatunk legközelebb szlovákul? — Néhány műfordítótársammal közösen most fejeztük be a fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiájának, a Fekete szélnek a fordítását: ennek kiadását 1976-ban tervezi a Smena Könyvkiadó. A szlovák nyelvű kötetben az antológiában megje.lent szerzők mellett még Grendel Lajos írásai is helyet kapnak. Ezenkívül másról nincs egyelőre tudomásom. 0 Hogyan értékeli a szlovákiai magyar irodalmat? — Nehéz véleményt mondanom, mert nem olvastam minden alkotást. Ami az utóbbi időben engem leginkább megfogott, oz Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág című irodalmi szociográfiája és a fiatal kritikus, Zalabai Zsigmond tanulmánykötete: A vers túloldalán. Rajtuk kívül a legtöbb pozitív vonóst főleg a fiatal nemzedék, Bereck Józsefben és társai munkáibon látom. Egyébként jó lenne Duba említett munkáját is lefordítani szlovákra, mivel a szlovák irodalomban eddig mintha hiányozna az a fajta irodalmi szociográfia, amelynek a magyar irodalomban oly gozdag hagyományai vannak, s amit Duba is művel. Tóth László
